Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-06 / 29. szám

HOMO KÖNYVEK. Irt: HELTAI JENŐ. (A férj marha módjára megrakodva tér ha­za. Minden zsebében, a hóna alatt, a kezé­ben különféle alakú és nagyságú, de min­denképpen poros és ócska könyvek.) Az ASSZONY (összecsapja a kezét): Ember... A FÉRJ (nyájasan): Szervusz angya­lom. Az ASSZONY: Ember, megőrültél? A FÉRJ: Miért? Az ASSZONY: Hogy jösz nekem haza? A FÉRJ: Nem értelek... Az ASSZONY: Te nem értesz engem? Én nem értelek téged. Hol a pokolban szed­ted ezt az ócska vacakot? A FÉRJ (sértődötten): Ócska vacak? Tudod is te, mit hozok haza? Az ASSZONY: Hiszen látom! Piszkot és szemetet, rongyot és kiéhezett poloská­kat A FÉRJ: Asszony! Az ASSZONY: Ki vele! Ki vele! Az én tiszta lakásomba nem hozod be azt a.... ezt a... A FÉRJ: Ezt a........? Azt mondtad, ezt a? Tudod-e, hogy ez hetven koronába ke­rült? Az ASSZONY: Segítség! Gyilkos! Het­ven koronába? A gyerekeid éheznek és te hetven koronát adsz ki öreg papirosra? A FÉRJ (elámulva): A gyermekeim éheznek? Miért éheznek a gyermekeim? Az ASSZONY: Ne tereld másra a beszé­det! Ezekről a könyvekről beszélj! A “FÉRJ: Mit beszéljek? A könyvcsar­nokba vettem. Betévedtem a könyvcsar­nokba... Nem is képzeled, milyen érdeke­sek ezek a könyvcsarnokok. A másodikban még több könyv volt, mint az elsőben. Az ASSZONY: Jézus Mária, kettőben voltál? A FÉRJ: Legyek őszinte? Négyben vol­tam. Óriási, hány ilyen könyvcsarnok van ma Budapesten! Az ember lépten-nyomon belebotlik egybe. És ha az ember belejön a vásárlásba, tudod... Előbb egy regényt vettem egy koronáért, aztán egy tanköny­vet a mézeshetek egészségtanáról hatvan fillérért. Az ASSZONY: Minek neked a mézes­hetek egészségtana? A FÉRJ: Most már magam is szeretném tudni. De odabent a boltban azt hittem, kell. Nő aztán láttam egy szép, öreg Ovi­­diust. Az ASSZONY: Mit? A FÉRJ: Egy Ovidiust. Ez egy latin ember. Az ASSZONY: Hiszen te nem tudsz la­tinul ? A FÉRJ: Nekem mondod? De odabent a boltban azt hittem, tudok. Az emiber olyan furcsán van ezekkel a könyvekkel Egy nagy angol szótárt is vettem. Az ASSZONY (egy székbe roskad): Jaj! A FÉRJ: Nem mintha angolul tudnék. Sőt nem is akarok megtanulni. De mégis jó, ha a háznál van egy angol szótár. Az ember sohasem tudhatja, hátha tűz üt ki? Megvettem a német birodalom történetét is. Ehhez nagyon olcsón jutottam. Csak tizen­hét koronába került. Azért kaptam ilyen olcsón, mert csak az első három kötet volt még belőle, az utolsó kilenc hiányzik • Az ASSZONY (a kezeit tördeli). A FÉRJ: Ha az a kilenc kötet meg is lett volna, meg se tudtam volna fizetni. Egyáltalában érdekes, hogy ezekben a könycsarnokokban borzasztó sok könyv van, de még sokkal több hiányzik. Például, szerettem volna egy világtörténetet venni, de csak az ötödik és tizenhetedik kötetet kaptam meg. A többi hiányzott... No de kárpótoltam magam egy lexikonnal. Az ASSZONY (csöndesen sir). A FÉRJ: Nem mondhatom erről sem, hogy teljes, de legalább 1802-ből való. így legalább tudom, hogy az, ami nincs benne, az utolsó száz év alatt történt. Egy kis mandzsu-nyelvtant is vettem. Kár, hogy nem tudom elolvasni. Az ASSZONY (kitörve): Megbolondul­tál? A FÉRJ: Angyalom, a kultúra sem ku­tya... Az ASSZONY: A kultúra? A kultúra nem kutya, de te az vagy, rosszabb a kutyá­nál, te egy lő vagy. Ha már annyira meg­bolondultál, hogy könyveket vásárolsz, mi­ért nem mégy rendes könyvkereskedésbe, ahol tiszta és uj könyveket lehet venni? A FÉRJ: Hát akartam én könyveket ven­ni? Hát kell nekem könyv? Csak bemen­tem a könyvcsarnokba. Hát kell nekem ez a világtörténet? Nem azért vettem meg a német irodalom történetét, mert szükségem van rá, hanem azért, mert ott volt. Külön­ben vigasztalódjál, ez a vacak nem hetven koronába került, hanem száötfoe, csak nem akartam mindjárt megmondani! Fiatal orvos (a feleségéhez): Mit szólsz az unokafivéredhez? A te főzteddel rontja el a gyomrát és más orvoshoz fordul gyógy­kezelésért?! ... FEJTÖRŐ. KERESD KI! 1 Fürdeni megy a kis fiú; keresd meg az anyját, akinek képe szintén itt van, csak meg kell találnod.---------o--------­Álomszuszék. Háziasszony (költögeti a délig alvó szo­babérlőt): Hurry up! Felkelni, mert elké­sik a délutáni alvástól...---------o--------­Tud főzni... Vőlegény (jövendőbeli anyósához): Mondja meg az igazat — tud az ön leánya főzni? Jövendőbeli anyós: Tud, tud főzni, de hogy te, fiam, azt meg tudod-e enni, már nagy kérdés...---------o--------­Jó jel. Vásárló: Lássa, ez a ruha, amit önnél vá­sároltam, tele van egérrágta lyukakkal. Üzlettulajdonos: Éppen ez mutatja, hogy milyen jó minőségű rttha ez, mert a silány portékát az egerek sem rágják meg.---------o--------­Gyöngéd költögetés Biró (a vádlotthoz): Önt azzal vádolják, hogy Mike-t, aki a kocsiján elszunnyadt, ön kétszer kalapáccsal fejbevágta. Vádlott: Kérem, én csupán csak föl akar­tam ébreszteni!...

Next

/
Oldalképek
Tartalom