Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-02-06 / 3. szám

i6. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. február 6. Félreértés. Kikiáltó: Belépni, urraságod, belépni! Itt látható az óriási hölgy! Csak 20 fillér! Még sohasem volt látható... János gazda: Gyere anyjuk, nem csap be a nimet! Aszongya: még sohasem volt lát­ható. Akkor most se látható! Ma igy szokás. Különös kívánság. Márton gazdának, aki már megszerezte a fél falut, különös kívánsága van; azt sze­retné, ha néki egyszer egészen külön föld­rengése lenne. Egyforma marhák. I t Szolga a turista vendéghez, a ki vendég­­fogadó túlzsúfoltsága miatt, az istállóban, az ökrök és tehenek között kap éjjeli szál­lást: —Mikor engedjem ki reggel az urat? Kritika. Rémdrámát adnak. Bemutató előadás. A dráma azzal végződik, hogy valamennyi főszereplő öngyilkossá lesz. A függöny, mint mondani szokás, lassan gördül, a mi­kor a karzaton elkiáltja valaki: — Hé! Baj van! A szerző még hiányzik! A szinészkorcsmában. A (az operettebemutatón szomszédiá­hoz): Már három szerzc a függöny előtt volt. most még egy negyedik is jön. Hát ez ki? — Az első kettő irta a szöveget, a har­madik a zenét és a negyedik a címet. Felvilágosítás. Vendég: Azt hittem, a dalegylet most énekelni fog, de a mint látom, a dalárok ülve maradnak. A vendéglős: Tetszik tudni, énekelni még tudnak, de a lábukon állni már nem. Az érzékeny. — Talán az imént valakinek a fogát húz­ta? Borbély: Dehogy. Az olyan érzékeny le­gény volt, a beretválkozásnál ordított annyira. Idők jele. A mama elveri a rossz Pistikát. A Pistika bőgve: — Nem csoda, ha a férfiak meggyülőlik a nőket és csak férfiakat szeretnek. — Itt mester, ezt a borocskát kóstolja meg. Ez nem fog megártani. — Marha! Milyen bor lehet az, a mely nem tud megártani? ő csak tudja. Rendező: Rettenetes Az ember meg­pukkadhat! Olyanok vagytok, mintha a Frimm intézetből jöttetek volna a szín­padra. Az van az utasításban és a rende­zésben: szorosan egymás mellett állnak! nézzetek, egy teve is keresztülmehet köz­ietek! (Keresztülmegy.) Az olvasók kérdései — a Szerkesztő feleletei. Egy olvasó, City. Kérdésére egyrészt könnyű választ adni, másrészt nem. Ön azt kérdezi, hogy szembehelyezkedhe<tik-e szülei fanatizmusával akkor, amikor arról van szó, hogy szocialista gondolkodású férfihez kösse a sorsát, aki őszintén, "nyíl­tan megmondta, hogy nem hisz abban, amiben szülei hisznek. A felelet: Önnek minden esetre joga van ahhoz, hogy a fanatikus szülői akarattal szembehelyezkedjék. A fanatizmus nem meggyőződés, hanem vak hit, minden ma­gasabb erkölcsi érték nélküli. Ha ezt — akár szüleivel szemben is — nem respektál ja, csak arról tesz tanúságot, hogy Ön is szabadgondolkodó s igy teljesen hozzáillik jövendőbeli férjéhez. A másik pont az, amire nehéz választ adni. Nem ismerjük a körülményeket és a személyeket. Lelkiismeretes tanácsot adni úgy nem is lehet, sőt, ilyen ügyben nem is észszerű a tanácskérés. Önnek tudnia kell azt, hogy mit vészit azzal, ha atyja bevált­ja fenyegetését. S ha tudja, meg kell arról is győződnie, hogy jövendőbelije őszintén szivén hordja-e majd a sorsát akkor is, ha egyedül marad családi vonatkozásban. Ha igen, amiben — elvtársunkról lévén szó — nincs jogunk kételkedni, úgy kisérelje meg atyját meggyőzni s ha nem megy: keresse boldogságát annál, aki azt Önnek nyújtja. Nem az atyja lesz az ön élettársa, hanem a férje, s ez a döntő. Z. I. Trenton. Ön azt kérdezi, hogyan egyeztethető össze a szocializmussal és az öntudatos osztályharc fogalmával az, hogy szocialisták, kik a politikai harc eszközei­nek hívei, egyes esetekben polgári jelöltek támogatását ajánlják. A felelet: Erre a kérdésre végeredmé­nyében egy, de meghatározásban két vá­laszt is adhatok. Az egyik az volna, hogy szocialisták csak akkor és olyan polgári je­löltet támogatnak, amikor a körülmények (politikai körülmények) arra kényszerítik őket, hogy — kizárva a parlamentből — kénytelenek maguk helyett egy polgári po­litikussal elmondatni azt, amit a munkás­ság érdekében égetően szükségesnek tar­tanak, mindamellett támogatni csak olyan polgári politikust támogatnak, aki egy-két kérdésben legalább ugyanannak a szószó­lója és hive, amit a szocialisták is pro­gramjukba foglaltak (pl. az ált. választói jog). Ilyen esetekben tényleg kortesked­nek polgári politikus mellett is.. Másrészt pedig a kérdés megválaszol­ható úgy is, hogy az osztálytudatos mun­kásság, a történelmi materializmus alap­ján haladva, tudja, hogy a rendszerek meg­változtatása bizonyos társadalmi fejlődési fokozatok bekövetkezésétől függ. Ott, ahol még túlságosan a feudalizmus érvényesül, előbb a polgári demokráciáért harcol a szocialista munkásság is; ahol pedig pol­gári demokrácia már van, ott a polgári ra­­dikalizmut segiti elő. De emellett a maga társadalmi forradalmára irányuló munká­ját is végzi s ha a viszonyok megértek, az ipari, gazdasági és politikai viszonyok olya­nok, hogy egy lépéssel tovább mehet a szo­cializmus, akkor szembeszáll azzal a rend­szerrel, amelyet maga segített kifejleszte­ni. A társadalmi fejlődésben nincsenek ugrások s a történelmi materializmus ta­nítja, hogy ahol a szocializmus ma áll, oda is csak úgy juthatott, hogy bizonvos fejlő­dési fokozatok, átmenetek már túlhaladjak. Innen van az, hogy — bizony sokszor — a szocialisták tudatosan olyan munkát vé­geznek, amelyről tudják, hogy inkább az uralomra esedékes osztálynak van haszná­ra, mint a jövő szocialista társadalmának. Ez azonban csak közvetlenül van igy, köz­vetve, a távolabbi valóságban, minden túlhaladt rendszer felváltása közelebb visz a végcélhoz: a szocialista társadalomhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom