Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-06 / 29. szám
A KIRÁLY. “A király elfoglalt egy ellenséges várost.” A király? Azok, akik elfoglalták, tömegsírokban rothadnak, vagy temetetlenül fekszenek a harctéren. Vagy kórházakban szenvednek. A király? A király valahol távol a harctérről nyugodtan ült és várta a dicsőséget... “A király igen sok üdvözlő és szerencsét kívánó táviratot kapott.” A király? Persze, hogy a király. Hiszen halottaknak nem szokás sürgönyözni. A bénák pedig. A bénák: teljesítették kötelességüket és mehetnek — ha ugyan még tudnak menni... ‘‘A király fényes menet kiséretében vonult be az elfoglalt városba.” Néhány valódi harcoló is résztvesz a kíséretben, de alig látni őket. Csak a királyt, a királyt látni, aki tüzes paripán, lovagol a fényes menet élén. “A királyt a lakosság örömujjongással fogadta.” A lakosság megköszöni a királynak azokat a bombákat és gránátokat, amiket az “ő” hadserege a házaikra zúdított. Ilyen háládatosok a népek... “A király leereszkedőleg köszöntött jobbra és balra.” A király! Azt hiszi magáról, hogy valódi hős. Azt hiszi, hogy köszönettel tartozik neki mindenki, aki él. Meg van részegedve nagyságának, hősiességének tudatától. És nem látja, vagy nem akarja látni, hogy a nyomorult emberpáriákból az az éhség, az a nyomorúság kiált feléje “Vivát!”-ot, amelyet ő idézett elő. A király! Nem megy azokhoz a félig halálra éhezettekhez, akik a kórházakban hörögnek, vagy sikátorokban sínylődnek és a kiknek már ahhoz sincsen erejük, hogy éltessék. A királyt! És nem megy azokhoz, akik már éhenhaltak, akiknek hullái már félig rothadtak, de még temetetlenek. Nem látja, nem érzi a kétségbeejtő tragikumot. “A király proklamációt bocsát ki.” ‘‘Nagyszerű napok virradnak rátok!” — Vagy valami hasonlóval fog kezdődni a proklamáció. A királyok valamennyien nagyszerű napokat szereznek népeiknek. Nézzétek csak át a világtörténelmet, hány ilyen nagyszerű napra fogtok akadni? Vért, hullákat, pusztítást, iszonyt, kétségbeesést, pestist fogtok találni és bénát, nagyon sok bénát. És óriási tengert. Anyák, özvegyek, árvák könyeiböl. Ezek a nagyszerű napok. De a király trónja megerősödött! El a hullákkal, a bénákkal, az özvegyekkel és árvákkal: szilárdan áll a TRÓN! És benne ül a KIRÁLY! Nagyszerű napok! A fegyver és municiógvárosoknak nagyszerű napjaik vannak. És a királynak. Látják a királyok az igazságot? Aligha. Egy neves ember azt mondta: “A királyok szerencsétlensége, hogy nem akarják hallani az igazságot.” Talán igaz. De legtöbhnyire vége lenne a trónnak, ha az igazságra hallgatnának. A királyok. Talán inkább helyes az, hogy: A népek szerencsétlensége, ha nem akarják meghallani az igazságot. Mert ha meghallja a nép, akkor meg kell hallani a királynak is. A király... (ehn.) A kísérleti biológia újabb eredményei. BLUT ist ein ganz besondrer Saft mondatja Goethe Mephistopheles-szel. E mondásnak igazságát soha jobban át nem érezhettük, mint most, amikor az orvosi kutatások gyupontjában állanak a vérvizsgálatok. Évszázadok ítélték el, mig az emberiség tudtára ébredt annak, hogy az erekben vér folyik. A 17-ik század nagy tudósához, Harvey nevéhez fűződik e fölfedezés. Hoszu időn át csupán a bonctani és élettani kutatókat foglalkoztatta e kérdés. Majd a gyógyitástan is tudomást vett róla és a vérnek megváltozott és mennyiségének túl nagy voltában kereste számos betegség okát. így jött divatba az érvágás, amelynek nagy elterjedtségéről, sokszor vészthozó alkalmazásáról még apáink sokat tudnak regélni. Az ujabbkori orvostudomány mikroszkópos vizsgálat utján a vért is szövetnek ismerte fel, amelynek csakúgy vannak sejtjei, mint akármely más testi szövetnek. E sejets elemek mennyiségi viszonyainak tanulmányozása vezetett aztán a vérszegénység, sápadtság és ezzel azon felismeazon felismeréhez, hogy az érvágás nemcsak felesleges, de káros is. Ezentúl mind bővebb tanulmányozás tárgyát képezte a vér, egyes bántalmak csupán a vér közeleb-Irta: SARBÓ ARTUR. bi vizsgálata utján váltak lényegükben megismertekké. E' vizsgálatok derítették ki a vérképző szervek (lép, csontvelő) fontosságát. Ugyanezen időben Pasteur erjesztő gomba fölfedezései megvetették a bakteriológia alapjait; ennek művelése közben derült ki, hogy a fertőző csirok a vér utján terjednek el a szervezetben. A tanulmányozás ezen szakába esik a magyar Fodor Józsefnek nagyjelentőségű vizsgálati sorozata, melyben kimutatta, hogy a vér nemcsak mint tovahordozója a fertőzéses csiroknak szerepel, hanem oly tulajdonsággal is bir, melynél fogva a fertőzéses csirokat megölni is képes. A vér e tulajdonságát azon vegyi anyagoknak köszöni, melyek savójában foglaltaknak. A vérsavó (szérum) ezzel a vizsgálódások gyupontjába lépett. Egy uj tudományág vált ki a többiből: a szerológia. A szerológiai kutatások célja felderíteni a vér savójának azon változásait, amelyek benne fertőző csirok a testbe való jutása esetén végbemennek. Tudnunk kell, hogy a fertőző bántalmak vivői (mikroorganizmusok) mérgező anyagot termelnek, ezek (a toxinok) a vérsavóba jutva megtámadhatják a test különböző szöveteit. A vérsavóban termelődnek ezen mérgek ellen a test védő berendezései alapján az ellenmérgek (antitoxin); ezek feladata a mikroorganizmusok által termelt mérgek megkötése, vagyis ártalmatlanná tevése. E téren Pasteur azon fölfedezése volt korszakalkotó, amely kimutatta, hogy a mesterségesen fertőzött állatok vérsavójában foglalt ezen ellenmérgek a természetes utón fertőzött állatokba vive, azokat meggyógyította. Ez alapon haladtak tovább Ehrlich, Roux, Behring és jutottak el a nagyfontosságu difteria gyógyító szérum fölfedezéséig. Ezzel egy uj és tág tere nyílott a kutatásnak, elkövetkezett a védőoltások korszaka. Ezzel karöltve fejlődik ki a vérsavónak mind szorgosabb vizsgálata. Mig a kutatók túlnyomó részét a gyógyító szérumok tanulmányozása foglalta el, addig mások a vérsavót oly szempontból tették vizsgálódás tárgyává, hogy az abban foglalt mérgek vagy mérgek által produkált termékek kimutatása utján egyes fertőző betegségek fölismerése váljék lehetővé. Ezt a célt szolgálja az 1908-ban felfedezett vizsgálódási mód, amely felfedezője nevét viseli és Wassermann-féle reakciónak neveztetik. E módszer segélyével igyekszünk meghatározni azt, vájjon vala— 9 —
