Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-07-02 / 24. szám
AZ ÁTÖRÖKLÉSRŐL Irta: JOQUES LOEB Tiz-tizenőt évvel ezelőtt az átöröklésről a tudomány alig tudott valamit. Mai ismereteink alapja az, hogy az ötöröklés legnagyobb részben a petesejt feladata, mig a spermium elsősorban arra való, hogy a petét feledésre ingerelje; emellett a spermium az atyai sajátságok átörökítésére is képes. Hogy azonban ez a szerepe csak másodlagos, bizonyítják a következő kísérletek. Ha egy tengerisün faj petéit más tengerisün faj spermiumaival termékenyittetjük, akkor a keletkezett lárvákon atyai sajátságok is felismerhetők. Ha azonban a termékenyítést egy tá voli fajnak, például egy tengeri csillagnak ondósejtjeivel végezzük, akkor olyan lárvákhoz jutunk, a melyeken csak a tengerisün sajátságait ismerjük fel, — a csillagból, az atyai tu lajdonságokból semmit. A tengeri csillag spermiuma tehát fejlődésre tudta bírni az idegen petesejtet, de átörökítést nem végzett. Az egy fajon belül történő termékenyítéseknél azonban a spermium az atyai tulajdonságokat átörökíteni képes. Arra vonatkozólag, hogy ez hogyan történik, kiderült, hogy azok a spermiumsejt úgynevezett ohromosomái (A spermium is, mint minden sejt, magból és protoplasmából áll. A magot rendes körülmények között többékevésbé homogénnek látjuk; amikor azonban a sejt oszlásnak indul, a magban sajátságos, erősen festődö, finom fonalacskák jelennek meg. A sejt kettéosztása rendesen nem úgy történik, hogy a protoplasma és a mag egyszerűen két részre hasad, hanem úgy, hogy először a magban fellépnek ezek a chromosomák és pedig mindig az illető állatfajra jellemző számban, ketté hasadnak s egyik felük a sejt egyik, másik felük a sejt másik végében helyezkedik el. A protoplasma azután ketté hasad s igy két uj sejt keletkezik, az illető állatfajra jellemző chromosoma-számmal. Ezek csakhamar összeolvadnak s a rendes homogén sejtmag képét veszik fel.) utján vitetnek át az utódokra. Ezt az állítást azoknak sikerült bebizonyítani, akik egyik nemre szorítkozó tulajdonságok öröklődését vizsgálták, amilyen pl. a szinvakság, amely csak a férfi családtagokra szokott öröklődni. Egy amerikai biológusnak 14 évvel ezelőtt közzétett vizsgálatai körülbelül megoldották e kérdést. Tudják, hogy az egyes állatfajok sejtjeiben egy bizonyos számú magebromosoma van. Henking azonban azt a megfigyelést tette, hogy egy rovarfajnak kétféle spermiumai vannak, amennyiben a spermiumok egy része egy chromosomával kevesebbet tartalmaz, mint a többi. MoClung arra gondolt, hogy ez a számbeli különbség talán a leendő rovar nemének milyenségével áll összefüggésben, szerinte “nagyon fontos jelenség, hogy ezt a fölös chromosomát a spermiumoknak csak felében találjuk.” Ha feltesszük, hogy a chromosoma az az anyag, amelyben az öröklődő tulajdonságok rejlenek, akkor azt kell várni, hogy ebben az esetben az utódok kétféle individuum alakjában fognak megjelenni, amelyek egymástól kifejezetten különbözni fognak, de mindkét alakhoz körülbelül ugyanannyi számú egyén fog tartozni. Ha alaposan megfontoljuk ezt, fel fog tűnni, hogy a nemi sajátságok azok, amelyek egy és ugyanazon faj egyéneit két jól definiált csoportba osztják, amiből az következik, hogy a külön-chromosoma ezekkel a sajátságokkal áll összefüggésben”. A legújabb vizsgálatok különböző oldalról igazolták McClungnak ezt a zseniális gondolatát s a nemi meghatározottság problémáját részleteiben is tisztázták. MoClung szerint, minden állatfaj kétféle spermiumot termel egyenlő számban s ezek azáltal különböznek egymástól, hogy az egyik féleségnek egygyel több ebromosomája van, mint a másiknak; az egyik féleség himnemü állatokat hoz létre, a másik nőneműeket; a petesejtek mind egyformák. Az újabb vizsgálatok megmutatták, hogy ez tényleg sok állatfajnál igy van. Az is kiderült, hogy némely állatfajnál, mint pl. a tengerisünnél és bizonyos lepkéknél nem a spermium, hanem a p e t e s e j t határozza meg az utódok nemét. Guyer szerint az ember az előbbi csoportba tartozik, amennyiben csak egyféle petéket és kétféle spermiumokat tér mel, tehát az ember nemét a spermium határozza meg. Arról, hogy mitől függ a születendő egyén neme, ezek alapján a következőket mondhatjuk. Induljunk ki abból az esetből, ami sok rovarra és Guyer’ szerint az emberre is áll, hogy t. i. kétféle spermium és egyféle petesejt van. A spermiumok fele egygyel több chromosomát tartalmaz, mint a másik fele; ezt a nemet determináló chromosomát nevezzük a rövidség kedvéért X- chromosomának. A petesejtek Wilson szerint mind tartalmazzák ezt az X-chromosomát. Ha kis számú termékenyítésre korlátozzuk figyelmünket, akkor esetleg azt tapasztalhatjuk, hogy az egyik spermiumféleség jóval több petesejtet termékenyít meg, mint a.\ másik; de ha nagy számot figyelünk meg, akkor azt kell találnunk, hogy az X- chromosomás spermiumok körülbelül annyi petét termékenyítenek, mint az anélküliek. A peték fele tehát két X-chromosomát fog tartalmazni, másik fele egyet; ez utóbbiakból, mint Wilson és mások találták, hímek, az előbbiekből nőstények fognak kifejlődni. Ez nemcsak azt magyarázza meg, hogy Egy templom, amelyet áruraktárnak használnak a new yorki W. 25-ik utcában Seventh and Eight Ave. közt A hatalmas épület, amely valaha tömjénnel és papi szótól volt tele — most igen hasznosan és célszerűen fogadja magába egy cég dobozraktárát, sokkal hasznosabban, mint sok ilyen hasonló épület, ahol a butítás melegágyai vannak. 8
