Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-07-02 / 24. szám

goknak nehezen hozzáférhető helyein helyezték el, úgy hogy sokszor csak hasoncsuszva lehet hozzájuk férkőzni. Egyikmásik vésés pedig olyan vékony vonalú, hogy még acetilényfénynél is csak nehezen található meg. A mondottakból következik, hogy a diluviumi ember nem tisztán művészi ösztönből vagy magáért a művészetért készítette el alkotásait, hanem elsősorban egy előttünk egyelőre csak homályos körvonalaiban kibontakozó kultusz szolgálatában. Csak úgy érthetők meg a női termékenységet szimbolizáló női szobrocskák, a barlang nyílásától néha több száz méterre, teljesen sötét helyeken bevésett s alig látható állatrajzok, a nyílhegyekkel elárasztott rénszarvas- és az agyonhajszolt s kilógó nyelvvel ábrázolt bölényfestmények. Azt, hogy ezeket az említett művészi termékeket egy bizonyos kultúrkörhöz tartozó kultusz szolgálatában állóknak kell tekin-A Z égi testek mozgására nézve teljesen közömbös az, mint vélekednek arról az emberek, a föld is csak úgy vonzza a testeket, mint akkor, a mikor ezt a tényt a fizika még nem állapította meg, más szóval az élet nyilvánulásait semmiképen sem befolyásolja az, hogy milyen hatásokat gyakorolnak az emberek érzelmeire és gondolataira.

De magában az emberi életben, még pedig úgy az egyén, mint a társadalom életében is, csak másodrangu szerep jut az érzelmeknek és gondolatoknak, az eszméknek. Nem szenvedhet ugyanis kétséget, hogy az élet fenntartásának anyagi szükségletei megelőzik az összes egyéb szükségleteket. Az ember, mint minden más élő lény, minden spekulációt, bölcselkedést és okoskodást megelőzőleg élni akar, azaz az önfentartás szükségletét igyek szik kielégíteni. A reális, anyagi előfeltétel, mely a szellemi tevékenységet megelőzi és arra nézve nélkülözhetetlen, minden téren tapasztalható, a hol csak szellemi működéssel találkozunk, így már a fenti példák is bizonyítják, hogy az említett természeti tények, minő a föld vonzóereje stb., mint tények megelőzték a róluk való tudomást, de egyébként is, az emberek — hogy csak egyet említsünk — előbb beszéltek, előbb közölték egymással gondolataikat s csak azután szűrték le ennek szabályait a nyelvtanban, stb. Látnivaló tehát, hogy a realitások, a való tények mindenütt megelőzik, feltételezik a róluk alkotott képzeleteket, az eszméket.

Természetesen ugyanez a viszony áll fenn a társadalmi élet jelenségei és a társadalmi eszmék között is. Bármiteni, a diluviumi művészetnek a diluvium végén ivaló hirtelen eltűnése is bizonyítja.

A geológiai jelenkorba tartozó rétegben már hiába keressük a még nemrég virágzó diluviumi művészetnek természetim alkotásait. Úgy látszik, hogy más vidékről ide származott s más kultúrkörhöz tartozó népek vetettek véget a diluvium virágzó művészetének. Tény, hogy az addig uralkodó ihosszulfejü emberfajt egy rövidfejü, az úgynevezett furfoozi emberfaj váltotta fel; nagyon lehetséges, hogy ez járatta le a diluviumi művészetet, ugyanakkor magával hozta azonban az állattenyésztés és földmivelés ezsméinek csiráit. Annyi bizonyos, hogy ha a fiatalabb diluvium emberei nem is értettek még a földmiveléshez és állattenyésztéshez, művészi alkotásaik arról tanúskodnak, hogy ezek a körülbelül 20—

30.000 év előtt élt emberek szellemileg sok, még ma is élő kezdetleges emberfajta fölé emelkedtek.

képen higyjen is valaki pl. a magántulajdon öröklétében, arra a tények nem kevésbé fognak rácáfolni, mint arra, a ki szerint a föld egy helyben áll.

Ennek a viszonynak ad kifejezést a tudományos szocializmus akkor, a mi dőn a társadalmi élet reális, anyagi tényeinek, a gazdasági tényeknek, a társadalomról felállított elméleteket, eszméket tudatosan alárendeli. Nem tagadja ezen eszmék létezését, sőt bizonyos fokig azok hatásait is elismeri, ellenben tagadja azt, 'hogy ezek az eszmék önállóan keletkeznének, léteznének és hatnának, ezzel szemebn azt állítja, hogy “az emberiség történelmében jelentkező szellemi jelenségek csak függő, önállótlan tünemények, melyekben a társas lét anyagi tárgyai, gazdasági jelenségek bizonyos kifejezésre jutnak.”

Ne higyjük, hogy ennek a megállapításnak csak elméleti jelentősége van. Ha megfigyeljük, hogy az eszmék önálló keletkezéséről és hatásáról felállított elméletek hova vezettek a gyakorlatban, és összehasonlítjuk azok társadalmi hatásait a tudományos szocializmus progresszív céljaival, úgy látni fogjuk, hogy az elmondottak nem a “szürke elmélet” rémlátásai: Ha figyelemmel kisérjük az emberi gondolkodás történetét úgy tapasztalhatjuk, hogy annak kezdetleges tokán minden tünemény okát felsőbb lényekre vezették vissza. “Szellemekkel akarták meg oldani” — mint Lafargue mondja — “mindama nehézségeket, melyeket nem értettek, ezek a szellemek azonban csak képzeletükben éltek...” A társadalmi jelenségeket is istenre vezették vissza. Istenek kergették ki az

3

embereket a földi paradicsomból, istenek ítélték munkára és szenvedésre. Isteni előrelátás határozta meg a birodalmak virágzását és pusztulását”.

így vezettek ezek az eszmék az istenhithez, ez pedig a tételes vallásokhoz, melyek az idők során azt a feladatot lettek hívatva betölteni, hogy az emberiség nagy és szenvedő részére nézve szenvedéseit szükségszerű és természetes állapotok gyanánt tüntessék föl, melyekért a túlvilág gyönyöreivel kecsegtetik azt. De a vallásos eszméknek nem csupán ezek voltak a társadalmi kihatásaik, hanem az a társadalmi kinövés is, melyet “keresztény szocializmus” néven ismerünk, a minek a keresztény jellegéhez nem fér szó, a mi ellenben a “szocializmus” e fajtáját illeti, az céljai és eszközei tekintetében vajmi távol áll attól, a mit szocializmus alatt értünk, de “mivel az öntudatos munkásság e szóval jelöli meg céljait és felszabadulásának eszközeit, tudatlan munkások megtévesztésére nagyon alkalmas volt e szónak pápai kisajátítása.” V. ö. Faber Oszkár. A keresztény szocializmus.

Látnivaló, hogy az eszmék önálló hatásai mellett bizonyító elméletek, mint olyanok nem állják meg helyüket, a gyakorlatba átvive pedig egyesek, kevesek uralmát, fölényét biztosítják a tömegek fölött.

A tudományos szocializmus, a midőn rámutat arra, hogy nem a tudat az, a mi a létre, hanem ellenkezőleg a lét az, a mi a tudatra nézve meghatározó, megmutatja, hol van az elméleti tévedése mindazon tanításoknak, a melyek az eszmékből mint önálló jelenségekből akarnak bármit is megmagyarázni. Az eszmék ugyanis nem kézzelfogható valóságok, csupán gazdasági tények visszatükrözései és igy ha társadalmi törvényekhez akarunk eljutni, ezeket az alapvető, valóságos tényeket kell megfigyelnünk. Az eszmék továbbfejlesztőleg hathatnak csak, de sohasem létesíthetnek, sohasem alkothatnak.

így a szocializmus, mely uj alapokra fektette a nemzetgazdaságtant, reformálta a politikát s létrehozta a szó valódi értelmében vett társadalomtudományt, egyszersmind romba döntötte azt a bölcseletet is, amelynek évszázadokon keresztül az volt az alapgondolata, hogy: “Gondolkodom, tehát vagyok.”.

Mindezt a tudományos munkát pedig a modern szocializmusnak azon elméleti alapvetése végezte, melyet történelmi materializmusnak nevezünk.

B. E.