Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-06 / 3. szám
1916. február 6. ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 3. oldal A háború gazdasági következményei 1. MENN.ÉL tovább tart a háború, annál szembetűnőbben és jelentőségteljesebben jelentkeznek a vele járó következmények. Dacára annak, hogy a háború csak másfél éve tart még, mégis — ha hasonló példát akarunk keresni a történelemben ehhez a mostani világfelforduláshoz — vissza kell mennünk a 30-éves háború eseményeire. A 30-éves háború után Németország úgy szociális, mint politikai tekintetben teljesen elgyöngült állapotban maradt évszázadokig. A napóleoni háborúk viszont csak évtizedekre akasztották meg a német államok fejlődését, mégpedig azért, mert akkor a német államokon kívül, már az egész világon is nagy fejlődés indult meg a technikai fejlődés terén és ezáltal lehetségessé vált gyors termelés utján a háború pusztításait rövid idő alatt helyrehozni. Az a kérdés már most, hogy remélhetünk-e ma i® olvan technikai fellendülést, amely az akkori viszonyokhoz hasonlóan, helyrepótolná a mai háború rettenetes pusztításait? A háború, bizonyos tekintetben a technika terén újításokat eszközöl; de ennek dacára nem mondhatjuk azt, hogy a 18-ik században éppen a háború idézte volna elő azokat a nagy technikai változásokat, amelyek hozzásegítették a népeket a napóleoni harcok által okozott rombolások gyors pótolásához. Az ipar és technika fejlődése már az akkori harcok előtt megindult és a háború csak néhány évtizedre vetette vissza a fejlődés folyamatát. A jelenlegi háborúban szintén több újítás és felfedezés történt, amit szintén a háború természetében rejlő kihasználó erőnek tudhatunk be, de mai általános műveltségűnknél fogva elég olyan ismerettel rendelkezünk, amelyet nem kell már felfedezni; tudjuk azt is, hogy olyan óriási átalakulást az ipar terén ma már nem várhatunk, mint amilyet annak ideien pl. a gőz használata az iparban, előidézett. Tény az, hogy a háború után pl. a villamosság terén óriási átalakulást, illetve fejlődést várhatunk. Az elektromosság felhasználásának széleskörű elterjedése már csak azért is várható, mert a háború alatt a szén használata — illett\e a szén hiánya — rászorította az embereket más mód és eszköz alkalmazására. Ez a haladás végeredményében azonban korántsem olyan nagyhatású, hogy valamivel hozzájárulhasson a háboruokozta pusztítások gyors pótlásához. Nem lehet azonban a jelenlegi háború és a régebbi háborúk között fenálló, nagyon is eltérő, különbségeket szem elől téveszteni: mert mig a régi háborúk az akkor még nagy földművelő államokban folytak le, addig ma már éppen a legnagyobb ipari államok állanak egymással szemben. Agrárállamban rendes körülmények közt bizonyos mennyiségű munkaerő-fölösleg van, mert a földmiveléshez soha sem kell annyi munkaerő, mint amennyi egy agrárországban van. És igy, ha a földmivelő ország lakosságának nagy részét elviszik a háborúba, elég ember marad még otthon is a föld megmunkálására, a gazdaság és az otthon rendbentartására. Egy esetleges ellenséges betörés az ilyen országban legfeljebb egy évi termést tehet tönkre és az állatállományt 5—10 évre elpusztithatja, de a gazdasággal foglalkozó nép az ilyen veszte-Sebesült honvédek egy magyar állomáson. séget hamar helyrepótolja. Ezt igazolják a legutóbbi balkáni hadjáratok, amelykből az ottani földmivelő, állattenyésztő nép aránylag hamar felépült. Egészen máskép áll azonban a dolog az ipari államokban. Az ipari fellendülés sokkal nagyobb mértékben támaszkodik az előbbi generáció munkájára és a felhalmozott tökére, mint az agrárállam földmivelése. Az ipari államokban nincs elég munkás sem. Mennél gazdagabb valamely ipari ország munkaerő-tartalékokban, annál kedvezőbb körülmények közt fejlődhetik az ipar. Mindenkelőtt az ilyen országnak szüksége van tanult, gyakorlott munkásokra, akik tulajdonképpen az iparfejlesztés tényezői. Az ipar fejlődése ma a minőség jegyében folyik inkább, az az, a jobb és szebb áru előállítása a célja a nagy ipari államoknak. Az ipar, általában véve, ma inkább saját szükségleteinek az előállítására törekszik. Vagyis elsősorban gépeket, felszereléseket stb gyárt, hogy ezáltal a fejlődést, az áru minőségének a megjavítását elérhesse. Az európai ipari államok a belföld számára termelik a minőségileg legjobb árut, főleg az ipari eszközöket, amelyekkel aztán a nagytőke azokat az árukat állítja elő, amelyekre a kolóniák, gyarmatok szegényebb igényű lakosságának van szüksége. A modern gépek használata inkább a fejlett ipari államokban van elterjedve, mig a kolóniákban csak a kész árut viszik ki és éppen ezért van az, hogy a gyarmatokon nincs önálló gépipar. A kapitalista ipari államok a belföldön a géptechnikát a legmagasabb fokra fejlesztették, hogy ezáltal állandó termelőivé válhassanak a messze eső, koloniális piacoknak. Ez a törekvés óriási munkaerőt igényel. A háború alatt az ipari államok is intenzivebb mezőgazdasági akciót kezdtek és a földm ívelés fokozására sok munkás kellett. Ezáltal az ipari tartalék-munkások foglalkozást nyertek a mezőgazdaságban (főleg a semleges országokban). Az első következménye tehát a háborúnak az, hogy a nagy ipar munkáshiányban szenved. A fejlett géptechnika következtében ma már minden üzem gépekkel dolgozik. A gép nem annyira fizikai, mint pszihikai erőt igényel s éppen ezért a fenálló férfi-munkaerő hiányát nőkkel pótolja a kapitalizmus. A nők már a háború alatt és óriási mértékben az ipar szolgálatába vonattak be, a háború után ez még fokozódni fog. így ez is a háború egyik következménye gazdasági téren. Már a háború előtt megállapították, hogy az európai országokban a népesedés terén nagy visszaesés állt be. A háború és az utána következő óriási drágaság a népszaporodást még jobban csökkenteni fogja és a munkaerő amúgy is redukált száma egészen a minimumra fog szállni. A nők foglalkoztatása nem fogja pótolni azt a munkaveszteséget, amelyet a borzalmas háború okoz. Hozzávetőlegesen számítva 10 millióra tehető az embervesztesée, (föltéve, ha a háború 2 éven belül ér véget) amelyből 4 millió
