Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-01-23 / 1. szám

1916. január 23.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT 3. oldal len, mert elszakítja a leányt, a tiszta tu­dományt, az anyjától, a technikától. Ez­által pedig 'elszakítja egyrészt a tápláló anyaföldtől, másrészt pedig — ami talán époly fontos — megfosztja az illetékes vezetésétől. Történetileg is kifogjuk mu­tatni, hogy a tiszta tudományt isméiéi­re, akik élénk összeköttetésben és szoros re, akik élénk összekötetésben és szoros ismeretségben voltak a technikával, a gyakorlati élettel. Gondoljunk például a múlt század egyik legnagyobb felfedezé­sére, az energia törvényeire. Ezeknek első tételét egymástól függetlenül három férfi formulázta, kik közül kettő gyakorló or­vos, a harmadik pedig serfőző volt. E férfiak: Mayer, Helmholtz és Joule. A második főtételt pedig, mely még sokkal nehezebb és finomabb gondolkodást kö­vetelt, Sadi Carnot fedezte fel, egy tüzér­tiszt és pedig miközben az éppen akkor gyakorlati használatba vett gőzgépről gondolkodott. Ha a múlt század másik nagy haladását tekintjük, az élőlények fejlődés-elméletét, vezető kutatóként ott találjuk Darwint, aki sohasem volt ren­des értelemben vett tudós, akinek, mig az egyetem tagja, nem is támadtak ezek a gondolatai, hanem csak miután négy évig tartó világkörüli útjában a tényle­ges benyomások végtelen gazdagsága hatott az elméjére. A nyert tapasztalatok roppant változatosságban igyekezett összefoglalni és igy jutott alapvető gon­­lolatára. Tehát ma is mindenkor legyen rá gon­dunk, hogy a tiszta tudomány meg ne tagadja dölyfösen anyját, a technikát. Az ilyen viselkedésnek nem szoktak el­maradni a rossz következményei. A tisz­ta tudomány, mint igaz és szerető lánya a technikának, tartsa vele fönn minden­kor a szoros összeköttetést. Az utján talált javakat hordja a házi tűzhelyhez, tegye a technika révén az emberiség közkincsévé. Ebben rejlik a tudomány nagy szociális jelentősége, ezen az ala­pon múlja felül értékben a tudomány az összes többi szellemi munkásságot. Az ész hatalmára az világit rá legjobban: hogy kevés észre még az ostobának is, — több észre a legokosabb embernek is szüksé­ge van. # Magunkról a jót épen olyan könnyen ‘ "el. hisszük, — mint másról a rosszat. # Egy reményről csak akkor szoktunk lemon­dani, ha másik van. # Vannak emberek, akiket egy' pillanatig min­den érdekel, tartósan semmi. fjjt Vannak emberek, akik még az elismerést is irigylik, amivel adóznak. Az amerikai magyar sajtó. Z amerikai magyar sajtó az utolsó néhány esztendőben nagyot fejlő­dött. Ez a fejlődés azonban in­kább mennyiségbeli mint minő­­iségbeli fejlődésnek mondható. Az Egyesült Államok területén meg­jelenő magyar lapok száma n.a már a félszázat is meghaladja és ezek között akad 1—2 olyan napilap is, amelyeknek pél­dányszáma a 30—40.000 között mozog. Ez a nagy számbeli fejlődés arra vall, hogy a nyomtatott betű kultúrája az amerikai ma­gyarság olyan rétegeibe is eljutott már, a melyek eddig csak nagyritkán vagy egyálta­lán nem olvastak lapokat. Sajnos azonban, hogy a számbeli fejlődés.- • sei szemben a lapok tartalmi, szellemi nívója nagyon csekély fejlődést mutat. A gombamódra szaporodó vidéki hetilapok között elvétve akad olyan, amelyről azt le­hetne megállapítani, hogy bármiféle formá­ban is köze volna a kultúra terjesztéséhez. E lapok legnagyobbrészét nagyon csekély hoz­záértéssel és még kevesebb tudással szer­kesztik olyan emberek, akiknek sokkal több érzékük van az üzlethez, mint az újságírás nehéz és kényes mesterségéhez. Ezek a la­pocskák, amelyek existenciájukat egy-két hir­detésre alapozzák teljesen ellaposodnak a leg­­sekélyesebb locális ügyek és egy-két helyi nagyság személyi ügyeinek szolgálatában. Hasábjaiknak egy tekintélyes részét az egy­házak és különféle tarka-barka egyletek ér­téktelen közleményei kötik le és ami hely még ezen felül fennmarad, oda egy csomó hazafias frázis, esetleg valami parázs helyi veszekedés szenzációja kerül. Kulturmunkát, tanító, ne­velő cikkeket ezekben a lapokban 'hiába ke­resünk. Nem akarok teljesen általánosítani, de a fenti jellemzés a hetilapok túlnyomó többsé­gére vonatkoztatható és csak elvétve találunk egy-egy helyi lapot, amely néha önnálló cik­ket vagy egyéb értékesebb közleményt is tar­talmaz. Ami a hetilapokra áll, az nagyrészben áll a napilapokra vonatkoztatva is. Ezeknek a napilapoknak fő jövedelmi for­rását néhány nagyobb szövetség szubvenciója és egy-két nagyobb bank hirdetései adják. Ezekért a jövedelmekért azután hasábjaik egyrészét részint a szövetségek, részint a ban­kok foglalják le állandóan. Kultúrát, felvilá­gosító nevelést ezekben a lapokban is hiába keresünk, ellenben a 'hazafias maszlagolás va­lósággal tobzódik hasábjaikon. A polgári napilapok • egymás közötti nagy versenye egyéb szomorú következményeket is von maga után. A tekintélyes példányszám­ban megjelenő napilapok valóságos paraszt­­fogdosási rendszert tartanak fenn, hogy olva­só-táborukat növeljék. Ha a legsötétebb vidéki place-n Tóth Kabók Jánosnénak gyereke születik, vagy Pöndörke Juliskának születésnapja van, úgy azt bő rész­letességgel találjuk leirva valamelyik napilap­ban. Ott kell lenni okvetlenül a koma nevének is és pótolhatatlan kulturális vesztesége lenne az amerikai magyarságnak, ha a Pöndörkéék születésnapi cécójáról készült fényképfelvétel ott nem ékeskednék egyik vagy másik napi­lapban. Amiig e nagy példányszámú napilapok má­sodik oldalukon nagyképűen vezércikkeznek a külpolitikai helyzetről, addig hasábjaik más részén a legsötétebb rátóti nivótlansfg és elmaradottság tanyázik. E sivárságban egyedül a munkásság lapjai képezik az oázisokat, mert bármily csekély anyagi eszközökkel és bármily nehézségekkel szerkesztődnek is ezek a lapok, hasábjaik nagyrésze — pártállásukra való tekintet nél­kül — a tanításnak, a kultúra terjesztésének van szánva. Az amerikai magyar sajtó csak akkor vá­lik a kultúra terjesztésének és a tömegneve­lésnek valódi eszközévé, ha ezek a tömegek minél nagyobb mértékben fordulnak az ön­tudatos munkásság sajtója felé. SZABADOS ZADOR. Történelmi hivatás. Mi a modern proletárság történelmi hiva­tása? Ha részletezni akarjuk a dolgot, akkor az oszitályharc történetét és a szocializmus fejlődését utópiától tudományig kell felölel­nünk. Lényegében azonban egynéhány tömör 'meghatározásban is kifejezhetjük ezt. Az, amit proletár forradalomnak jellemzünk, nem lesz más, mint az osztályharc végkifejlödése, az ellentmondások megoldása. Azon ellent­mondások forradalmi megoldása, amelyek ma a kapitalista társadalomban a tüzanya­­got adják az elnyomott munkásosz­tály szivébe, leikébe. Sokszor kérdezik naivabb emberek, hogy hát mikor is lesz szocialista társadalom. És a fele­let soha sem lehet tökéletes, mert az osz­tályharc történetét és a tudományos szocia­lizmus lényegét nem lehet egyes feleletekbe szorítani. A történelmi hivatásról, amelyet a modern proletáriátusnak be kell tölteni, lehet összefoglalóan szólni. A fenti kérdésre igy válaszolhatunk. A proletárság megragadja a hivatalos ha­talmat és ezen hatalomnál fogva a burzsoázia kezéből kisikló társadalmi termelési eszközö­ket köztulajdonná alakítja át. Ezen tényével a termelési eszközöket eddigi tőke jellegük­ből megszabadítja és társadalmi jellegük ér­vényesítésére teljes szabadságot ad nekik. Lehetővé teszik az előre megállapított terv szerint való termelést A termelés fejlődése fölö'slegessé teszi a többféle társadalmi osz­tályok további létezését. Amily mértékben múlik a társadalmi termelés fejetlensége, époly mértékben fogy és alszik el az állam politikai tekintélye is. Az emberek végre saját társadalmositásuknak urai lettek s igy egy­szersmind mint a természet és önmagunk urai — szabadok lesznek. Ezen világszabaditó tény keresztülvitele ké­pezi a modern proletárság történelmi hivatá­sát. A proletármozgalom elméleti kifejezőjé­nek, a tudományos szocializmusnak pedig az a feladata, hogy ezen ténynek történelmi fel­tételeit és ezzel együtt természetét kikutassa, hogy a szereplésre hivatott s ma elnyomott osztályt szereplésének feltételeire és termé­szetének tudatára ébressze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom