Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
1916. január 30.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 15. oldal A NEPVANDORLASROL. BAN a történelemnek egy szakasza, amelyről úgy szólnak a tankönyvek, mint a népvándorlás korszakáról. Ez a római birodalom, a fényes római császárság megdőlése után. Következett az ötödik századdal Kr. után. Amikor a tankönyvek szerint vitéz, egyszerű, de erőteljes és egészséges germán népek törtek volna a római birodalom ellen, ép erkölcsű barbárok a tobzódásban és fényben elsatnyult rómaiakra, és megdöntötték a római császári trónt. Azt az egész világfelfordulást, ami akkor következett egy friss vérű uj embertörzs idézte volna elő, amelyről a történészek s különösen a németek, úgy szerettek beszélni, mint amely megifjitotta a hanyatló világot. Innen keltek aztán szárnyra a mesék, hogy milyen szép és egyszerű, de tiszta és erős nemzeti életet éltek ezek a germánok, frankok, burgundok, gótok, akik bebetörtek a birodalomba és felbontották. És hogy micsoda hősi világ volt az, ahonnan ők származtak. Ez igy mesének nagyon lelkesítő volt, a nemzeti érzelmeknek roppant hizelgett és azért nagyon kelendő is volt, úgy, hogy a történészek egészen eszerint is Írtak, anélkül, hogy a valóságot alaposan megvizsgálták volna. Pedig ma már tudjuk, hogy ez az egész felfogás a 16-ik századból ered, akkor jutott valakinek először eszébe ilyen nemzeti meséket történelemnek Írni. Ma azonban már nagyon vizsgálják ezt a korszakot. És szó sincs róla, bogy akkor idegen nemzetek törtek volna Róma ellen és azok döntötték volna meg a birodalmat. A népvándorlás nem volt semmi egyéb, minthogy népek csakugyan mindenfelől mozgolódtak. Még pedig éhségtől kergetve. De sohasem hódítani. Hanem csapatok verődtek össze és éjjel rabolni jártak, nappal eltűntek. Ez mindennapi volt a birodalom egész területén. Az állam mindent elharácsolt az emberektől, munkával imár nem foglalkoztak iaz emberek, a katonaság fosztogatott mindenfelé. Nappal. Éjjel meg, a katonaságot kerülve, a rablóbandák. Ezek aztán néha felszaporodtak gyülevész és éhes népek ezreivel is. Az egész népvándorlás csak ilyen rablóbandák vándorlása volt. A nép már hozzájuk is szokott. Akinek nem volt mit veszítenie, csatlakozott. A katonák meg egymás vezérei ellen voltak elfoglalva, akik egymást kergették el, hogy ki legyen a császár helytartója. Néha a nagyobb rablóbandák vezére is igy lépett fel, mint Álarik, aki Rómát is bevette. De azért Róma és római birodalom maradt minden. Senkinek sem volt eszében a birodalmat megdönteni, csak végtelen anarchia, végtelen pusztítás, végtelen szegénység és éhség volt mindenütt. De azok a rablók régen neim voltak más nemzet. Mind rómainak dicsőítette magát. Elfelejtette rég ősi szokásait, nyelvét is nagyrészt. Még a középkorban is római nyelv az állami nyelv. Rossz római, vidéki tájszólások, amiket a klasszikus latin meg se értett, de római. A római birodalmat senkise döntötte meg. Csak elzüllött. A császárok hatalma egyre szűkült és egyre több vidéken önálló ur- lett — helytartója. Utoljára az maradt az ur, aki fegyverrel birta más bitorlók ellen. De még Nagy Károly is a római császárságot látta az uralkodónak és azt akarta újra talpra állítani. Mint később is a német császárok. Az a népvándorlás, amely uj államalapításokról, friss népekről mesél, mese. Igazi népvándorlás csak az Attiláé, Árpádé volt. Ezek igen, idegen uj népeket hoztak, végig száguldtak a züllött római birodalmon, de ott nem maradtak. Valójában most (folyik az igazi népvándorlás. Mióta a modern közlekedési eszközök lehetővé tették az embereknek a gyorsan és kényelmesen való utazgatást, világszerte sziin teleniil folyik a vándorlás s naponta az utasoknak ezrei mennek egyik országból, sőt egyik világrészből a másikba. Világszerte szüntelenül folyik a népvándorlás éjjel-nappal, vasúton, hajón. Egy-egy oceánjáró gőzös — mint tudjuk — három-négyezer embert is képes elszállítani egyszerre más világrészbe. Mi volt ehhez képest a régi népvándorlás! A VILÁG LEGHOSSZABB REGÉNYE. Kisug Bakin, a legtermékenyebb japán regényíró dicsekedhetik azzal, hogy ő irta meg a világ leghosszabb regényét. Fogalmunk lehet a munka terjedelméről, ha megtudjuk, hogy Írója 40 évig dolgozott rajta. A regény 106 kötetből áll és minden kötet 1000 oldalra terjed, összesen tehát 106.000 oldalt foglal el. Miután minden oldalra 30 sor jutott, az egész regény 318.000 sorból áll és ha minden sorra csak 10 szót számítunk is, akkor a türelmes olvasónak három millió szót kell végigolvasnia. A regény a mi mértékünk szerint 60 kilogramm súlyú, minélfogva a “zsebkiadását” is csak atléták számára lehetne sajtó alá rendezni. AMERIKAI TÖRTÉNET. Egy gazdag amerikai farmer nemrég bement New Yorkba, bevásárolni. Épen a vasút 'felé tartott, hogy hazautazzék, mikor egy jól öltözött fiatalember szegődött hozzá, ki mint a farmer szomszédjának unokaöccse mutatkozott be. A’ paraszt eleinte gyanakodott, de mikor a fiatalember felkérte, hogy fényképet vigyen nagybátyjának, bizalmasabb lett és az állítólagos unokaöccsöt a lakásáig követte. Már egy jó félórája időzött ott, mikor két ur állított be, akit a fiatalember mint jó barátokat fogadott. Megreggeliztek és kis ideig beszélgettek. Egyszerre az egyik egy kis kártyázást ajánlott. A jó vidéki, aki már ismerte a városi hamiskártyások fogásait, nem akart felülni és az ajánlatot visszautasította. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, mire a társaság “itt a rendőrség, fussunk” kiláltással egy mellékajtón elfutott. Csak a paraszt maradt ott és. a belépő rendőrtisztviselőnek esküdött, hogy ő nem játszott, de az asztalon heverő kártyára mutatva nem fogadta el az a védekezést. Fölszólította a szepegő farmert, hogy a rendőrségre kövesse. A paraszt kérésre fogta r dolgot és végül felajánlotta, hogy minden pénzét, hetven dollárt odaadja, ha szabadon bocsátják. — A tisztviselő, aki persze szintén a szélhámosokhoz tartozott, először fölháborodással utasította vissza a pénzt és vesztegetést, de végül mégis csak zsebre vágta a pénzt és eltávozott. Másnap a paraszt eldicsikedett, hogy milyen könnyű szerrel szabadult meg a törvény kezei közül és ugyancsak elbámult, mikor felvilágosították, hogy épen ez volt a csalás főfogása, hogy a rendőrnek adja a pénzt. A MI HITÜNK. Hinnem kell az istent, Pedig sohse láttam, Hinnem kell ész nélkül A szentháromságban Én csak egyet hiszek, Amit mindig látok. Amit folyton, érzek: A nyomorúságot. Ez fon át bennünket, Ez van mindig velünk: Poklunk, menyországunk, Ördögünk, istenünk.. . FARKAS ANTAL. HA HOLTAN TALÁLKOZUNK. Áldj meg, ha itthagysz, áldj akokr is, Ha rossz voltam. Nem nézhetünk egymás szemébe Majd egykor holtan. Fölpattant, nagy, halott szemeink Kérdve világítják az éjünk: Miért nem voltunk jók egymáshoz, Amikor éltünk? ADY ENDRE Vannak bizonyos dolgok, mikben az aszszony mindig élesebben lát, mint száz férfi. * Az erős gyöngédség: pillanatnyi gyengeség; a gyengéé: pillanatnyi erősség. * Ha embertársadnak szép a* vetése: tanulj tőle, ha nem szép: okulj belőle.
