Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
2. ojdal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. január 30. Háború és kereszténység. Ezeknek a véres időknek egyik társadalmi tanulsága annak az ősrégi erkölcsi átérzésnek meg erősítése, hogy igazi morál csak nemzetközi alapon építhető fel. Bármily princípiumból is ve zesse le valaki erkölcsi törvényhozása parancsait; akár a rokonszenvet, akár az utilitarizmust tekintse vezetőjének a jó és rossz, a tedd és a ne tedd megállapításában : nem lehet kétséges, hogy egy teljes, harmonikus és ellentimondásnélkül ethika csak az emberiség bebefejezett szolidaritásán alapulhat. Aki morált mond, az nemzetköziséget mond. Ezzel nem a nemzetek létjogosultságát tagadja, csak azt állítja, hogy a nemzetek közötti anarchia megszüntetése nélkül az egyének közötti anarchiát sem lehet kiküszöbölni. Mert végeredményben minden erkölcstelen cselekvés azt jelenti, hogy valaki áttörte az ő jogos cselekvési hatáskörének korlátáit. És egy befejezett morál oly emberi cgyiittlétet jelentene, melyben minden egyéniség öncélúvá vált, senki a másik kizsákmányolási eszköze nem lehet, mindenki szabadsága csak a többi egyenlő szabadsága által korlátozható. Világos, hogy ennek az alapvető követelménynek nem lehet területi határa, mert ha a föld bármely pontján az erkölcsi törvény megtörik, ez nemcsak az emberiségnek ezt a részét korrumpálná, hanem minden csoportot vagy egyént, mely vele érintkezésbe jut. Ezért minden igazi moralitás legmélyebb összefüggését fejezik ki Herbet Spencer szavai : Senki nem lehet addig tökéletesen rzabad, mig mindenki nem szabad; senki nem lehet addig tökéletesen erkölcsös, m'g mindenki nem erkölcsös; senki nem lehet addig tökéletesen boldog, mig mindenki nem boldog. A józan észnek ezt a követelményét az emberiségnek évezredes vallásos átélése is támogatja, világos jeléül annak, hogy a legszélesebb néptömegek öntudatában is él — legalább is, mint homályos, ösztönszerii sejtelem — ez az igazság. Innen van, hogy .minden vallás, mely a szűk törzsi vagy nemzeti kereteken tulmenőleg világszerte volt képes híveket szerezni magának, több-kevesebb tisztasággal és biztonsággal, de félremagyarázhatatlanul magában foglalja azt az erkölcsi ideált, melyet minden fejlettebb bölcseleti okoskodás kitűz ; legfeljebb a földi élet tornyosodó nehézségei közepett a kitűzött célt a túlvilágban véli elérendőnek. S minél inkább dőlnek romba az egyéniség kifejlődésének jogai, politikai és gazdasági akadályai: annál egyetemesebben és parancsolóbban tör magának utat ez az erkölcsi meggyőződés, mely minden modern demokrácia sarktételévé vált. A kereszténységnek is példátlan tömegmozgató ereje ennek a tökéletesen demokratikus és nemzetközi erkölcsi törvénynek a hangoztatásában állott. Voltakép nem hozott semmi erkölcsi nóvumot a világra, nem adott semmit hozzá azokhoz az értékekhez, melyek a elgfejlettebb görög-római spekulációiban már a kor elitjének közkincse voltak: de sikerült neki az elvont levezetéseket, az élettől eltávolodott megállapitásokat egy nagyszerű érzelmi és szimbolikus szinthézisben egyesíteni, mely ugyan teljesen alkalmatlan a történelmi helyzet ezernyi nehézségeivel megbirkózni, de megbecsülhetetlen motorikus erő azok számára, kik az emberi haladásnak már a földön elérhető útjait képesek voltak kijelölni. A szeresd felebarátodat, mint tenmagadat alapkövetelményét joggal tekintheti valaki utópisztikus, az emberi természet alaperöit félreismerő, az élet kényszerűségei vei nem számoló misztikus célkitűzésnek : de senki jóhiszeműen nem tagadhatja azt, hogy ez erkölcsi törvény a végleges nemzetköziséggel s a teljes demokráciával egyértelmű s az általa hevített tömeghangulat tényleg nemcsak a római impériumot búk tatta meg, de egész sereg szabadságjog" kiküzdesében a világtörténelem reális és értékes erőforrásának bizonyult. Jóhiszeműen :t sem tagadhatja senki, hogy a kriszsi morál szelleme át van itatva a pacifmus gondolatától, ha csak nem akarja tatni, hogy a kereszténység megalapija az ő erkölcsi törvényeit csak nazeti államok határain belül vélte aalmazandóknak. Vagyis, hogy a felebáti szeretet csak a Kárpátokig törvén s innen túl a kölcsönös öldöklés et’cája kezdődik; hogy a gyöngék, a itagadottak védelme csak az Ardenneikig parancs, innen túl a kémkedésnek a pokolgépek morálja indokolt. Elég ezel> a képtelen alternatívákat szembe állni, hogy mérlegelhessük a szellemi és kölcsi értékeknek azt az rettenetes czeroskadását, melyet ez a háború olott. Hiába volt magának a pápának mfesztuma is. Nemcsak világi hivei n hallgattak rá, de a legfőbb egyhá dignitáriusai, máskor oly fanatikus busa, kik a múltban annyiszor hirdet keresztes háborút a modern államlen, ha egy-egy pápai bulla állítólagos egsértéséről volt szó, most Szent Aty intő szavainak kevesebb ielentőségculajdonitanak, mint a békekorszakba: legkisebb militáns püspök körlevelén és a pápa tanácsainak követése he-t izzó pamfleteket gyártanak a saiíáborujok dicsőítésére, ellenséges ‘‘feirátaik” gyalázására, Jézus Krisztus űzeti monopolizálására, a gyilkolás bikájának megszentelésére. J.—O. A csatatéren elesett katonákban életet keresnek.
