Élő Víz, 1951
1951-január / 2. szám
AMIT ISTEN ELFELEJT Az evangélium, a bűnbocsánat örömhíre nagyon sok ember fülébe hihetetlenül hangzik. Különösen azok állnak előtte kételkedve, akik rádöbbentek a bűneik átkos voltára és Isten szentségének, szeplőtelen igazságának a fényében kellett, hogy szemléljek a maguk felségsértő, gyalázatos életét. Lehetetlennek tetszik, hogy ezt niégegyszer helyre lehessen hozni, ezt a szennyrengeteget el lehessen takartam, Istennek a megsértését, parancsának a semm'bevéte- lét és szeretetének a lábbal tiprását jóvá lehessen tenni. Isten ismeri sok megrettent léleknek a tépelő- dését és remegését ezek körül a kérdések körűi s azért ad olyan sok biztatást az evangéliumban. Érdekes lenne egyszer sorra vennünk mindazt, amivel a bünbocsánat tartalmát tárja fel az ember előtt és végigtanulmányoznunk azokat a kifejezéseket, képeket és cselekményeket, amelyekkel mind azt magyarázza, hogy mi történik a bűnbocsánatban. Ehelyütt csak egyet vegyünk ezek közül, éspedig azt, ami Esaiás 43:25 ben van megírva: „Bűneidről nem emlékezem meg.'" Ebben Isten azt Ígéri, hogy azokat a bűnöket, amelyeket Ö megbocsát, azokat el is felejti. Ezzel akar biztosítani a felöl, hogy ezeííről nem történik többé említés, az ítélet napján a Bíró nem fogja felhozni ellenünk. Ez annál különösebbnek tetszik előttünk, mert a felejtést fogyatékosságnak gondoljuk. Embernél helye van, de ott is hiányosság. Hogyan lehet Isten felöl feltételeznünk ilyen hiányosságot, önmaga felől azt jelentette ki, hogy még a hajunk szálai is számon vannak előtte, hogyan felej.hetné el akkor a bűneinket! Az ö emlékezésének nincsen határa! Ennek ellenére ö ezt így ígérte és így cselekszik: elfelejti a megbocsátott bűnt. Vegyünk egy példát. Salamon halála után Izrael országa kétfelé szakadt, Juda felett Roboám, Izrael felett pedig Jeroboám uralkodott. Jeroboám bálványozása kihívja maga ellen Isten haragját és ítéletét, amit éppen azzal indokol meg Isten: „Te nem voltál olyan mint az én szolgám Dávid, aki megőrizte az én parancsolataimat, és aki engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, ami kedves az én szemeim előtt..." (I. Kir. 14:8.) Itt tehát Isten Dávidról azt mondja, hogy 1. megőriz e az ö parancsolatait, 2. Őt követte teljes szívből és 3. csak azt cselekedte, ami kedves az Ö szemei előtt. Mi pedig egész mást tudunk Dávid felöl. Tudjuk, hogy megtörte a 6. parancsolatot Bethsabénak az elcsábításával, sőt az 5.-et is Liriás meggyilkolásával. Ez pedig bizonyosan utálatos dolog volt az CJr szemében. Hogy adhatja tehát Isten Dávid felöl a fentebbi bizonyítványt? Mi van Dávid bűneivel? Isten elfelejtette. Nem emiékezik róla többé. Csak azt tudja Dávid felől, hogy megőrizte a parancsolatait, követte Őt teljes szívéből és csak jót cselekedett a szemei előtt. A jóra mind emlékszik, a rosszat pedig elfelejtette. Mondd, nem csodálatos dolog ez? Dávid bizonyára haláláig emlékezett ezekre a rettenetes bűneire. Aki csak a bibliát olvassa az mind ismeri Dávid vétkeit. De az Isten eltelejtette, mert megbocsátotta. így van a mi bűneinkkel is, ha meghallottuk és h't- tel megragad.uk az evangélium üzenetét. A Jézus Krisztus vére elég volt a te bűnöd és az én bűnöm eltörlésére is. S a Golgotái kereszt áldozatáért Isién végérvényesen megbocsátotta. Nem emlé.vezik meg róla többé. Emberek emlegethetik még sokáig, téged magadat is kísérthet vissza-visszajáró emléke, a Sátán vádolhat vele egészen a halálod órájáig, sőt még az Isten színe előtt is. (Zakariás 3:1, Jel. 12:10.) Isten azonban elfelejtette. És nem ez-e a legfontosabb, a legdöntőbb! Nem kell -e tehát teljes bizalommal lenned az evangélium és az abban megnyilatkozó kegyelem iránt. Ami a te szemedben hihetetlennek, felfoghatat- lannak és lehetetlennek tetszik, azt az Isten elvégezte a kereszten, mégpedig tökéletesen. A megbánt és megvallott bűn nem lehet többé akadálya az ö üdvözlésének. ÉLŐ VÍZ 1 VII. évfolyam, 2. sz. — 1951 január 28
