Élő Víz, 1951
1951-január / 1. szám
ARANYDESZKA (Visszhang Modersohn Ernő hasonló című elmélkedésére.) Fényes deszkák, aranydeszkák Állnak Isten templomában, Könnyes szemmel, vágyó szívvel Olvasom a Bibliában. Nem tölti be a lelkemet Forróbb vággyal semmi... semmi: De szeretnék templomodban Aranyozott deszka lenni! Életemnek régi fáját Rég elvágtad a világtól, Zúgott, rengett a vad erdő Fejszéd síró, bús zajától. Aztán jött a fűrész foga, Nyögött a fa teste, lelke, A sok kúsza, ferde ágat Isten keze fűrészelte. S gyalupadra tett a Mester öh, de fájt a gyalu éle, (Míg életem durva deszka, Mit kezdjen a Mester véle!) Az életem durva deszka, Gyalulásra alkalmatlan, Óh, hányszor ... egy makacs görcsnél A szent gyalu visszapattan, De nem áll meg a nagy Isten, Gyalul, gyalul szakadatlan! Nem vagyok még ott a célnál. Hogy megálljon gyalujával És bevonjon mindörökre Isteni természetének Fényes, tiszta aranyával! ö elkezdte ... s el is végzi Nem fáradhat Ö hiába, És beépít engem is, mint Sima deszkát, fényes deszkát Az ö ékes templomába. Sima deszkát, aranydeszkát Vár az égi Jeruzsálem, Nem vagyok még ott a célnál, De ö megígérte . . . Ámen! . . . II. Móz. 26:15--30. Haluszka M. Rózsa Szabadulás az iszákosság rabságából 17 évig voltam az italozásnak a megkötözött rabja. Az első lépés tánccal kezdődött, a ..csak“ egy pohár borral amit követett a két-há- rom napos kimaradás. Az üzemben nem tudtam teljesíteni a munkát. Az anyám elővett, hogy ez nem mehet így, dorgált, meg is vert. Erre otthagytam az anyámat, mert szerettem a szabad és független életet. Egy barátnőmhöz mentem lakni. Abban a tudatban éltem, hogy most már szabad leszek. Találtam egy barátnőt, aki olyan volt mint én. Nemcsak eljártunk inni, hanem otthon is tartottunk sok alkoholt. Meg volt a társaságom, zsurokat rendeztem, nem is tudtam és nem is akartam lemondani erről. Nem voltam boldog, a mámorban éreztem jól magam, de amikor kijózanodtam. kétségbeestem a helyzetemen. Egv idő múlva kifogytam a pénzből, nem volt. aki fedezze a vocsorákat, s hozzányúltam mindenhez. 17 évig dolgoztam és gyakran részegen mentem be reggel az üzembe. Kezdtem észrevenni, hogy gyengülök, hogy nem megy a munka. Pedig én azért ittam, hogy erős legyek. Télen, mert fáztam, nyáron, mert melegem volt. Mindig találtam valami kifogást. Egyszer aztán a gyomrom kezdte felmondani a szolgálatot. Olyan rosszul voltam a gyomrommal, hogy akkor fel tudtam kiáltani az Istenhez: Istenem, még most az egyszer. De nem tudtam leszokni az italozásról. Megfogadtam, többet nem iszom, de nem tudtam megtenni. Hosszú ideig ment ez így. Az ital nagyon sok helyre és bűnbe vitt. Istent kárcmló. átkozódó, hazug voltam és természetesen a ti- vornvázásokban sem voltam valami rendes, parázna voltam. A bűn, a kísértés mindig vitt, kerestem a boldogságot. Nagyon kiváncsi voltam a jövőmre, kártyavető nőkhöz és grafológusokhoz vittem a pénzem. Arra nem is gondoltam, hogy nekem is van Istenem, aki megmondhatná, milyen jövő vár rám. A jó Isten azonban nem bírta nézni ezt a rettenetes életet, amit én folytattam és az Iszákosmentő Misszióból küldött hozzám egy munkatársat, aki elbeszélgetett velem és azi kérdezte tőlem, hogy állok Krisztussal. Ha jól emlékszem, azt feleltem, sehogy. Istent ismertem, templomba is jártam, de ilven kérdésre nem tudtam felelni. Látogatóm a beszélgetés után kért, hogy imádkozzunk. Nem tudtam imádkozni. Hívott bibliaórára, de amikor eljött az ideje, nem akartam menni. A szomszédnőm elvitt mégis. Az első órán megfogott az Ige, de amikor kijöttem, mégis azt néztem hogy hol van a kocsma, ahová járni szoktam. Jól leittam magam. A következő bibliaórára nem tudtam elmenni. De kijöttek megint a Misszióból és kérdezték, miért nem mentem? Hazudtam, azt mondtam, hogy kaptam egy pohár bort és úgv nem akartam menni. Pedig én hoztam magamnak alkoholt, nem egv pohár bort. Aztán megint kijöttek értem, nem mentem el. Következett a réncelaki konferencia. Hívtak, menjek el. Szó se 'ehet róla. mondtam, ez az élet nagvon tetszik nekem. De annyira mondták hogy menjek, végre bele- . egveztem. De nem őszintén. Egy fél órával későbbre mondtam, hogy értem jöjjenek az induláshoz, hogy addigra már elmehessek otthonról. De másként történt. Ok jöttek egy félórával hamarabb. Addigra már annyit ittam, hogy mámoros fejjel indultam az állomásra. Felszálltunk a vonatra, de én olyan állapotban voltam, hogv kettőt láttam egy helyett. Előzőleg rumot ittam, a vonatban rámiött a belső láz, alig vártam, hogy megint igyák. Ott kínálták az étszolgálatosok a vonatban a fröccsöt, alig vártam, hogv megszabaduljak a kísérőmtől és ihassak. De nem sikerült. Nagyon jól őriztek. Már valósággal rosz- szul voltam az ital után. Csak egy kis szódavizet ihattam. Este érkeztünk be az otthonba. Olvan állaootban voltam, hogy embereket se akartam látni. De úgy' meglepődtem és meghatódtam, hogy olyan szeretettel fogadtak. Gondoltam. itt nem is lesz olvan rossz. Én azelőtt nem kaptam szeretetet, csak mámoros emberektől. Megtör tént a vacsora, az áhitat. Éjjel törtem a fejemet, mi lesz itt, mit fognak velem csinálni? Egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap reggel jött az áhitat. bibliaóra. szörnyű álmos voltam s unalmasnak találtam. Menekülni szerettem volna, néztem az ajtót, hogv lehetne innen megszökni? A déli evangélizáció alatt olvan furcsa érzés fogott el. Kezdtem sírni és valami elkezdett bennem nagvon fájni. Csodálkoztam magamon, mi ez. hogv egyszerre mrntha az egész lelkem fájna. valósággal gyötör. Nem szóltam senkihez, kerültem az embereket. Délután megint elővett ez a ÉLŐ VÍZ
