Élő Víz, 1951
1951-március / 5. szám
Szelíd szemed, Úr Jézus ,,Es hátrafordulván az 0r, tekinte Péterre• Es megemlékezek Péter az Ür szaváról. amint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. Es kimenvén Péter, kiservesen sira.u (Lukács 22:61—62.) Péter messze szakadt Jézustól. Minden fogadkozása ellenére gyáván megtagadta Mesterét. Míg Jézus a főpapi tanács előtt szenvedett, addig a tanítványa azt is letagadta, hogv ismerte valaha a Názáretit. Ez volt Péter bűne. Nézzük meg. hogyan lett Péter bűnéből megtérés. Csodálatosan kezdődött- Bent a törvényházban folyt a nagy pen*az elszabadult indulatok mind a Názáreti Jézuson csattantak, a hamis tanuk a legzagyvább dolgokat hordták össze ellene és a vallatok pofozták és gya- lázták azt a hangtalan férfit, aki ott állt előttük. S egyszerre csodálatos dolog történik: a meggyalázott Názáreti leveszi tekintetét a hamis tanukról, megfordul és kinéz a sötét udvarra s ott keres valakit; míg a tekintete megnyugszik a tűz mellett fogadkozó és esküdöző Péteren. így kezdődött Péter megtérése: Hátra fordult az Ür Jézus és rátekintett Péterre. Ez a megtérés az Űrtől indult el. Nem az van itt megírva, hogv Péter, aki a tűz mellett ült, megfeledkezett mindarról, ami körülötte történik és egyszerre csak 5 fordult meg és tekintett be a vallató terembe. Nem Péter fordult el magától és fordult a Mester felé, hanem Jézus fordult meg és tekintett Péterre. Ez az igazi megtérés kezdete. Van sok olyan megtérés, amelyik nem így kezdődik, hanem úgv, hogv az ember látja meg magát, veszi észre a bűneit, döbben meg bűnei következményeitől és összeszorítja szívét mindaz, amit lát. Bűnbánat támad a szívében. Ez azonban sokszor nem más, mint az, hogy olyan érzést csiholunk ki szívünkből, hogy felülkerekedik bennünk a jó ember és bánkódik és szomorkodik amiatt, ami történt Az emberek vágvakoznak ilyen bűnbánat után, mert ez is megkönnvebbülést szerez, de az ilyen szomorúságból támadó érzés csak a megsértett hiúság érzése. Csalódik az ember önmagában. Nem gondolta, hogv képes arra, hogv ilyesmit kövessen el és fáj a szívének, hogy idesüllyedt. Ha Péter tekintett volna vissza arra. ami történt és nézett volna vissza önmagára, akkor is megfájdította volna a szivét az, amit magában látott, de akkor csak amiatt fájt volna a szíve, hogy ő, a nagy apostol, a kősziklatanítvány, oda- süllvedt, hogy piszkos szájú szolganép firtató tekintete előtt megtagadta a Mestert. Ennek az igének a fényében lászik meg Judás megtérésének a nagy hibája. Judás önmagából indult ki, önmaga döbbent rá bűnei következményére és ijedt meg azoktól és így megmaradt a meddő megtérésben. Ez a Krisztustól messze lévő ember megtérése. Ebből soha nem származhatik élet, hanem mindig csak kudarc és kárhozat. Nem vagy te is ilyen megtérésben? Talán csak bűneid következményei fájnak és nem az, hogv Jézus ellen, az ö szentségének és tisztaságának sérelmére követtél el bűnöket, az ö szent nevére hull gyalázat temiattad. Csak az fáj, hogy utolértek bűneid következményei és meg kell innod azt, amit főztél, önmagadra nézel és látod, mennyire rosszul áll az ügyed. Ez fáj- dftja a szívedet. Az ilyen bánkódás soha nem jut el teljes és Istennek örömöt szerző megtérésre. Az igazi megtérés mindig Jézusnak a szelíd tekintete alatt kezdődik. Nem azt akarom mondani, hogy nincs haszna annak, ha valaki komolyan befelé néz és számot vet cselekedeteivel. Hasznos dolog származhatik belőle, de ez a történet világosan mutatja, hogy ami emberi, az mindig magán hordja a kudarcot és csak az. ami Istentől ered, az juthat igazi beteljesedésre, bűn fölötti diadalra és győzelemre-. A legmegkapóbb prédikáció is teljesen eredménytelen marad, ha nem történik meg veled az, ami Péterrel, hogy jézus szelíd tekintete esik reád és Jézu6 szelíd tekintete alatt ismered fel magadat tagadó, áruló, hitetlen, hűtlen, nyomorult, elvetésre méltó tanítványnak. Azt látjuk, hogy Jézusnak ez a szelíd tekintete egészen hatalmas. Amit nem tudott elérni a szolgáknak firtató kérdése, a szolgálóleány szava, aki tanúként hívta Péter tájszólását is, — azt Jézusnak egyetlen tekintete elérte. Az a Péter, aki fogadkozott, hogy nem ismeri Jézust, nincs köze hozzá, — amikor Jézus ránézett, akkor beismert mindent és feladott minden védekezést és megemlékezék Péter az Ür szaváról, mielőtt a kakas háromszor megszólalt volna. Jézus tekintete után rögtön emlékezett Péter. A Mester szelíd tekintete alatt sorra elvonult előtte mindaz az ajándék, amit a Názáretitől kapott: látta magát, amint odahullt Jézus lábaihoz a csodálatos halfogás után s ezt mondta: Eredj e! tőlem, mert én bűnös ember vagyok s látta Jézust, amint kimondhatatlan szeretettel hajolt le hozzá ezzel: Ne félj, én azt mívelem, hogy embereket halássz. Emlékezett Péter mindarra, ami a három év alatt Jézus közelségében ajándékul osztályrészül jutott neki: a szavaira, amelyeket nekik, a tizenkettőnek és a nagy tömegeknek mondott, a csodáira, amelyekkel a napaasszonya meggyógyításától kezdve sok sántát és vakot meggyógyított és sok halottat is feltámasztott. Emlékezett arra, hogvan pazarolta szeretete minden melegét különösen a tanítványaira. Mennyi meghitt pillanat! Mennyi drága kinyilatkoztatás történt Jézus közelében Péter számára. Az emlékezés alatt látta meg Péter, hogy mennyire hitvány és utolsó ő, aki a Mestert, Isten hatalmas Fiát — akiről ő egyszer azt mondotta, hogy mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az élő Isten Fia, — megtagadta a tűz körül melegedő szolganépség előtt. Egvszerre emlékezni kezdett Jézus tekintete alatt a tagadó tanítvány. Kedves Testvérem! Te rajtad sem segít más. mintha igazán ott tudod Magad Jézus tekintete alatt. Talán te azt hiszed, hogv megrázó prédikációra van szükséged, hogy az ige pörölye zúzza a szívedet, vagv ékesen szóló nagv kijelentésekre vársz, amely úgv rajzolja eléd az üdvösség örömét, hogy megkívánod. Hidd el, hogy téged se visz semmi más igazi megtérésre, mint Jézusnak ez a szelíd, csodálatos tekintete. Mert odafordul tefeléd is, testvérem, és látia egészen világosan a te életedet. Vajion hogy talál most téged Jézus? Azt mondod, hogy itt talál az ige mellett. Ebben nincs is hiba. De a szívedet miiven állapotban találja? Emlékezhetnél Jézus tekintete alatt mindarra az ajándékra, amit az Ur adott. Emlékezhetnénk sok hívó szóra, amit a fülünkbe kiáltott, vagv a fülünkbe súgott: szeretete sok megmutatására, amelyekről talán már bizonyságot is tettünk, hogy miiven csodálatosan viselt rólunk gondot. Es emlékezel-e mindarra a fogadkozásra, amiket te mondottál az Urnák? Talán azt is mondtad, hogy: hű leszek mindhalálig. Mi történt ezekkel a fogadkozásokkal, Ígéretekkel, amiket az ö 6zíne előtt tettél? — Hogy ezt, vagy azt a bűnt soha nem követed el, hogy ezt, vagy azt a gondolatot soha nem tűröd meg ezentúl szennvként az életedben. Jézus mindezt látia most a szívedben, látia a sok meg nem tartott Ígéretet, be nem teljesített fogadást, amelvek beszennyezik szívedet előtte. Vagy téged nem ért Jézus tekintete tagadáson? Talán ma is voltál olvan helyzetben, hogv körülötted hallatszott istenkáromló, Jézust gyalázó beszéd és te legalább is közönvös nemtörődömséggel próbáltad bizonyítani, hogy semmi közöd nincs ahhoz a Jézushoz, akit füled hallatára becsmérelnek. Nem kapott Jézus tekintete az ö evangéliumának szégyenlésén emberek előtt? Mert akkor ott vagv egészen Péter helyzetében, ö sem akart közösséget vállalni azzal, akit mindenki csúfolt és gvalázott. Nem csinált ő 6em mást. mikor nem akarta vállalni a Názáretive] a közösséget. Te hánvszor tanúsítottad a hallgatásoddal, magatartásoddal, fölénveskedő szavaiddal, hogv néked nincs közöd ahhoz a názáreti Jézushoz, akiről azt íria a Biblia, Istennek a Fia és akiről te is tudod, hogv ö az Isten egyszülött Fia. Mikor Jézus szelíd tekintetét rávetette a hűtlen tanítványra és eszébe jutott Péternek mindaz a jó, amit kapott Mesterétől és emlékezett a Mester figyelmeztető szavára, — akkor keserves sírásra fakadt. A te életedben nincs siratnivaló? En azt hiszem, hogy éppen annyi van, mint-volt a Péter életében. Csak az a baj nálad, hogy nem akarod a Jézus tekintete alatt tudni magad. Most is engem hallgatsz, az én mondaniÉLŐ VÍZ 3
