Élő Víz, 1951
1951-február / 3.szám
# A farsangot felváltó böjtre mint örömtelen, szomorú időszaki a tekint a világ. Ezzel szemben a bojt első vasárnapjára kijelölt óegyházi epistola (II. Kor. 6.. 1—10.) így szól: ímé, itt a kellemetes idő, ímé, itt az üdvösség napja. Isten gye nrekei előtt feleslegesnek látszik felvetni a kérdést, hogy melyik szemléltetőmódnak van igaza, de nagyon felszínes keresztyének volnánk, ha valóban el is hinnénk magánkról, hogy nekünk már nincs szükségünk a kérdésben elmélyedni. Világos, hogy külső látszatra a bojt valóban a szomorúságnak az ideje. Jézus szenvedéseiről emlékezünk meg és ezt nem lehet megtenni anélkül, hogy. ugyanakkor ne jutnának eszünkbe bűneink, melyek Jézus halálát okozták. Ezért a böjt a bűnbánatnak is az ideje. A helyes megtartásához hozzátartozik az a törekvés, hogy bűneinket minél alaposabban megismerjük és minél őszintébb, minél mélyebb bűnbánatra jussunk. Hogy bűnbánatra jussunk, szükség van az elcsendesedésre, a magunkbatekintésre, az Isten színe elölt való önvizsgálatra. Ezért kapcsolódik a böjthöz elkerülhetetlenül a világi örömöktől való tartózkodás, hogy az élet külső csendje és komolysága segítse a belső elcsendesedést és elmélyedést. Hacsak ezeket végiggondoljuk is, a böjt valóban úgy jelenik meg előttünk, mint komor és szomorú időszaka az évnek. De igazán komorrá az a hamis elképzelés teszi, hogy bár halljuk, hogy Jézusnak bűneink miatt kellett meghalni, mégis úgy gondoljuk, hogy nekünk keli bűnbánatunkkal, önmarcan- golásunkkal és testi sanyargatással is bűneinket levezekelni és vezetésünkkel Isten kegyelmét kiérdemelni. Amíg ezen az úton járunk, addig a böjt valóban mindennek mondható, csak nem kellemetes Időnek és az üdvösség napjának. SZOMORÚSÁG VAGY ÖRÍkm A szomorúság fekete fátyola mögül azonban egyszerre elénk csillan az örömnek a fénye, mihelyst megértjük, hogy nem a mi bűnbánatunknak kell valamit kiharcolni Istennél, hanem az Jngyen, kegyelemből kapott bűnbocsánatot kell elfogadnunk újra Jézus keresztjéről. Isten hív magához bennünket böjtben, hogy lássuk meg az 0 csodálatos szeretetét. Isten szeretettnek csodáját meglátni a kereszten a legnagyobb öröm, maga az üdvösség. Aki ezt megtapasztalta, az hálás örömmel fogadja, amikor Ist^i' kegyelme a böjti időszak által alkalmat készít arra, hogy többet foglalkozzunk Jézus érettünk történt szenvedéseivel és halálával, mint amennyire ezt tenni szoktuk az egyházi esztendő többi részében. Az igazi böjti bűnbánat és szomorúság olyan szent örömhöz és az üdvösségnek olyan boldog megtapasztalásához kapcsolódik, hogy nincs ebben már semmi vissza- riaszló a lélek számára, hanem kíván belőle egyre többet meríteni. A világ minden öröme elveszti értékét annak a léleknek a számára, akinek ebben az igazi bűnbánatot ébresztő örömben a kereszt tövénél nár egyszer része volt. A világi örömöktől való tar- h zkodás és a testi böjt az ilyen lélek számára hasonlít ahhoz, amikor a lakodalmas házatok lakodalom előtt kiürítik azért, hogy helyet készítsenek benne a mennyegzői örömök számára. Leülni Jézus keresztiének a tövénél és csodálni, cirnil Isten érettem tett, ahogyan Jézus érettem az elveszett bűnösért ontja vérét a keresztfán, ez a hívő ’elek számára a legszentebb és a legdrágább időtöltés, ami egyáltalában lehetséges ezen a világon. En lelkem, ludsz-e ilyen sóvárgó vágyakozással fordulni a kereszt felé és amikor a böjti Időszak rádköszön- téscvel az egyház ura téged a kereszt tövéhez hív tudod-e boldogan mondani te is: íme itt a kellemetes idő, ime itt az üdvösség napja? Együtt Isten előtt Az evangélizáció imaközössége FEBRUAR 17. — A MEGHALLGATOTT EMBER II. MÓZ. 33, 17—23. Meg kellene tanulnunk a hit merészségével nagy dolgokért imádkozni. Milyen vakmerő dolog volt Mózes részéről az, amiért könyörgött. Bárcsak a mi szívünket isi betöltené a hitnek ez a merészsége. Hiszen nekünk szabad a legnagyobbért: Isten dicsősége és fensége szemléléséért imádkoznunk. A legdrágább dolog ez, amit a magunk számára kérhetünk Tőle. S olyan kérés ez, amelyre bízvást remélhetünk meghallgattatás-t. Isten fenségének és dicsőségének szemlélése csak biztonságos helyről lehetséges. Nyomorult bűnös hogy is láthatná meg őt valami nagy-nagy védelem nélkül. Milyen áldott a Urunk, hogy gondoskodott számunkra ilyen védelemről, menedéket jelentő „sziklahasadékról”. Jézus Krisztus értünk megnyílt sebei, az ő vérén megszerzett bűnbocsánat az a sziklahasadék, ahonnét Isten fenségét „élvén” szemlélhetjük. Isten csodálatosan meghallgatja azokat, akik a hit merészségével ilyen nagy dolgot kérnek Tőle. Mózes imádsága is meghallgattatásra talált. Ha eltakart szemmel is, ha csak hátulról is, mégis megláthatta azt, aki után'szíve óhajtozott. S most ujjongjon a szíved azon, hogy amit Mózes csak így pillanthatott meg, azt mi fedetlen arccal szemlélhetjük és szemtől szembe láthatjuk Jézus Krisztusban (Ján. 14, 9. — II. Kor. 4, 6.), akiben Isten dicsősége az irgalmasságnak a fényében tündököl éppen a szegény bűnösök számára. Felbátorodhatik hát a szívem és teljes bizalommal kérhetem, hogy egyre csodálatosabban mutassa meg számomra a Jézus Krisztus arcán felragyogtatok dicsőségét s egyre inkább tegye lehetővé örömteli szemlélését, mígnem egyszer majd teljes és örök szemlélésével ajándékoz meg királyi trónusa előtt. Adjunk hálát, hogy mi Jézus Krisztusban pusztulásunk nélkül szemlélhetjük már most Istenünk fenségét s egykor majd a teljességgel is megajándékozza övéit. Valljuk meg, hogy noha kapu nyílott számunkra a legnagyobb dolgokra nézve is, mégisi csak kicsinyes óhajainkkal járulunk eléje. Könyörögjünk, hogy ajándékozzon meg bennünket a hit merészségével s ilyen hitből fakadt imádságaink meghallgatásával. ELŐ VÍZ 7
