Élő Víz, 1951
1951-január / 2. szám
A SZOLGÁLAT JELENTŐSÉGE (Gondolatok India nagy apostolának, Sadhu Sundar Singhnek az igehirdetéséből.) Tibetben nagy fáradsággal gázolt egy ember a hóban. Halálos kimerültséggel küzdött. Ötközben egy haldoklót talált, aki ott feküdt a hóban. Nagy fáradsággal hátára vette a félholt embert. Mindketten fölmelegedtek, vérkeringésük felfrissült s a haldokló feléledt. Megmenekültek, — Amikor másokon segítesz, magadnak is szolgálsz. Ilyen a szolgálat. Isten segít annak az embernek, aki erőit és adottságait Isten és felebarát szolgálatába állítja. Lázár sírjánál embereknek kellett a követ a sir szá:áról elhen- geríteni. Ehhez nem is volt szükség különösebb isteni segítségre. S niikor ők már megtették a tőlük telhetőt, Isten mePcselekedte azt, ami meghaladta az emberi erőket: fe’támasztotta a holtat. Midőn Lázár életre kelt, ismét emberek segítettek a lepedők és a halotti lepel szétbontásában. Ugyan gy van a bűn halottaival kapcsolatban is. A tanítványoknak kell elhengergetniök a követ s más akadályokat a ha’ottak sírjáról s Isten lelki életet ad nekik. Sok feltámadt lélek ütközik azután bele különböző halotti leplekbe, amilyenek pl. a test, a rossz szokások, stb. Itt megint Isten gyermekeinek kell segíteniük készségesen és örömmel. Egy engedetlen fiú elhagyta az atyai házat, csavargók közé került és rabló lett belőle. Atyja szolgákat küldött érte azzal az üzenettel, hogy mindent megbocsát, csak térjen vissza és hagyja el a rossz utat. A szolgák féltek az üzenet továbbításától s ezért az idősebbik fiú szánta rá magát, mivel testvéri szeretet fűzte a tévelygőhöz. A hegyekben rablók támadtak rá s halálosan megsebesítették. Közöttük volt a fiatalabb testvér is. Mikor a sebesültben megismerte saját bátyját, mellét verte és hangosan sírt. Az idősebb testvér kissé magához tért és hirdette neki atyjuk bocsánatát. „Most már elég. Elértem életem célját s teljes tettem a szeretet szolgálatát" — szólt, s kilehelte nemes lelkét. A fiatalabb testvért mélyen meghatotta bátyja ádozata. Hazatért atyjához és új életet kezdett. Isten gyermekeinek is Ilyen áldozatkészen kell vinniök az örömhírt, a szent evangéliumot, még akkor is, ha életveszedelem várna rájuk. Hiszen az Üdvözítő is életét adta mindnyájunkért. Sokan gyengeségükre hivatkozva nem akarnak szolgálni testvéreiknek. Elfelejtik, hogy Isten ereje éppen a mi erőtlenségeinkben bontakozik ki. (II. Kor. 12:9.) Olyan szenvedőkhöz hasonlítanak, akik teljesen egészségesek, jó étvággyal fogyasztják a tápláló ételeket, de gyengék maradnak, mert — nem mozognak. Amikor az emberek rágalmaznak és ű’döznek titeket, a megvetés követőit hajigálva rátok, imádkozzatok értük, kövek he'yett szeretetet kapjanak tőletek. Balga gyermekek köveket dobálnak az érett gyümölcstől róskadó fára. Viszont a fa — édes gyümölcsöt ad nekik Nincs köve, amivel visszadobna. Ne riasszanak meg titeket a. megvetés kövei, A hamis híreszteesek azt bizonyítják, hogy lelki életet éltek s gyümölcstermők vagytok. Isten gyakran kicsiny szolgákat használ fel nagy célokra, s azokat, akik a világ szemében nem sokat jelenek, magas szolgálatba állítja. Ezek nem dicsekednek képességeikkel s nem támaszkodnak saját értelmükre. Ismerik gyengeségeiket s ezért nem kérkednek, hanem annál inkább az Orra támaszkodnak. Amikor az Or Jézus éhes tömeggel volt együtt a pusztában, a. tan't- ványok nem tudtak neki segíteni, ök maguk hazaengedték volna az éhes tömeget. Csak egy kiest fiú segíthetett, szolgálhatott az Ürnak. Anyjától kenyeret s kevés halat kapott, hogy több napra való élelme legyen, ö ezt a tanítványok lábához tette, amikor megkérdezték, nincs-e kenyere. Lehet, hogy másoknak jobb és több kenyerük volt ott, de nem adtak. Csak egy egyszerű, kicsiny gyermek kenyere szolgálhatott a legjobb táplálékul, mivel rajta volt az Or áldása. SZERETSZ-E ENGEM? Irta: Sághy Jenő Holdtölte volt éppen. A fehér fényben látni lehetett a szakadozott csoportnak messze elől haladó tagjait is. Mentek, csendesen beszélgetve. Lábuk alatt hangosan ropo_ gott az apró kavics. Lehettek vagy hatvanon. Nagyobbrészt asszonyok, leánnok. de lepények és férfiak is akadtak közöttük. A szomszéd községbe igyekeztek- Evangélizáció volt az ottani gyülekezetben. Már hetedik naoja tartott. S ok minden áldott estén átgyalogoltak néoes csoportban. Nagyobb volt bennük az ige után való vágy, mint a hosszú gyaloglás fáradalmától va'ó félelem. ' Egy fiatal özvegy asszony — Gulyásáé — fázósan összébb vonta magán a nagykendőiét. — Hű. de hideg van: még a csontjaimat is átjárja ... — Márciusban nem lehet kánikula — állapította meg bölcsen egy férfihang. Idős asszony lépkedett Gnlyásné o'dalán. Előiehúzott fejkendője sötét árnyékot vetett az arcára, ö is megszólalt: — Maid megmelegszünk. Az előbbi. férfi megkérdezte: — Mitől? A gyaloglástól? — Akkor jobban kellene sietnünk. — Nem attól- Az igétől. f Megmelegíti az ember belsőrészét úgy. hogy csöpp hideget sem érez. — Hm — válaszolta a férfi. Leányhang csendült fel. — Az bizony meg. Decemberben leánykonferencián voltam. Nagyon forró volt ott a levegő, különösen a konferencia végefelé; leginkább meg az utolsó összejövetelen, a morzsaszedesen. amikor a lányok is megszólaltak egymás után, Bizony_ ságtevés, ének. megint bizonyság- tevés. megint ének ... Ügy átforró_ sodott a levegő, hogy no. Alig bírtunk magunkkal. — En meg nem tudnék szólalni annyi ember előtt — mondotta Gulyásáé csendesen. — Előre senki sem tudhatja — válaszolt a leány. — En sem akartam szólni azon a konferencián, aztán mégis megnyitottam a számat. Azt vettem észre, hogy a mondanivaló maid szétveti a szíve_ met. S fel kellett állnom, beszélnem kellett... Elöl valaki énekbe kezdett. Az üde leányhang ezüstös csengése egybeolvadt a holdfény ezüstjével s mintha a holdsugarak is csengeni- bongani kezdettek volna. — ütött a boldog óra. Rabságomnak vége, Eloszlott virradóra Ejfél sötétsége. Mind többen csatlakoztak az énekhez. Aradó erővel, ujjongva szárnyalt föl a dallam. — Nevetéssel telve szám. Ajkamon vigasság, Üj világ derült reám: Tündöklő szabadság!... .Aztán csend ereszkedett a gyaloglókra, csak a halk beszélgetés lassú moraja hallatszott... Amikor kéi óra múltán visszafelé tartottak, már nem fogytak ki az énekből. Nem beszélgettek, csak énekeltek. Ha egyik étiek hangjai elhaltak, elmerültek a hold sugárzó fényének árjába, a csoportban elöl vagy hátul vagy középen, de újat kezdtek. Végigénekelték a hosszú, hétkilométeres utat hazáig. Gulyásné együtt énekelt a többiekkel, de a szöveg akármi volt is, 6 ÉLŐ VÍZ
