Élő Víz, 1950
1950-április / 8. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Húsvéti Kosár Olvastam egy húsvéti népszokásról. Nagy- szombat délutánján elindul a családfő a templomba. Kosarában viszi házanépe húsvéti kenyerét s leteszi az oltár elé. A pap megáldja a kenyeret. Azután hazaindul a gazda. Megáll háza küszöbén s énekkel köszönti családját: Feltámadott az Úr! Halleluja! Halleluja! Válaszul a házikóban felcsendül az otthoniak éneke: Bizonnyal feltámadott! Bizonnyal feltámadott! Milyen szép lenne, ha húsvéti kenyerünket, hajlékunkat, házunkné- pét valóban megszentelné a Krisztus feltámadásába vetett hit bizonyossága. Mit ér a kenyerünk, meddig táplál; mit az otthonunk, meddig nyújt oltalmat — ha nincs feltámadás?! Mi értelme ünnepnek, életnek, ha halálra szól csu- pán?! Három darab kenyeret teszek húsvéti kosaradba. Az első darab neve: húsvéti valóság. Arra figyelmeztet, hogy ne adj a húsvétnak valamiféle álombéli értelmet vagy jelképes jelentőséget. Húsvétkor történt valami, valósággal történt. Az asszonyokat napfelkeltekor csupa kész, változhatatlan tény várta: el- hengerített kő, üres padlat, széthullott gyolcslepedők s az angyali hír: Feltámadott! . Felámadott! Mondjuk el ezt egyszerű, együgyű szavakkal. Megmozdult a holttetem, felnyitotta szemét, átszegzett kezei kinyúltak s leoldotta magáról a pólyáié szalagokat, gémbe- redett, merev tagjai újra hajoltak, felült sírí ágyán, aztán — talpra állott, fe1á 11 o t t. Ez az újra fölállás a föltámadás! Ugyanaz az ember, akit megfeszítettek, sírjába vitték — ez a Jézus kel fel, hogy üresen maga mögött hagyja az enyészet sziklaboltját. Nem jól teszed, ha bármi oknál fogva elfordítod orcádat ettől a valóságtól s helyette látszatmegoldásokat keresel: a holttestet ellopták, a tanítványok vizionáltak. Az se helyes, ha nem gondolkozol rajta, nem akarván gyermekkorod óta meglévő „hitedet“megrontani vele; elég az neked, hogy az élet erősebb a halálnál s ezt az „eszmét“ ünnepeled húsvétkor. Nem Győzött ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM 8. SZ. 1950. ÁPRILIS 9.
