Élő Víz, 1950

1950-március / 7. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Cselekvő böjt A böjt alatt nagy általánosságban negatív magatartást értünk: ételektől való tartózkodást, zajos társaság kerülését, szórakozásról, élveze­tekről való lemondást és a csendbe, magános el­mélyedésbe való vissza­vonulást. Pedig ez még csak egyik része a do lógnak, a kisebb része. Isten Igéje szerint az igazi böjt cselekvő ma­gatartás. Az önmagunk­kal, a kívánságainkkal, a testünkkel szemben kimondott ,,nem(< ak­kor kap határozottabb súlyt, ha a másik em­ber, a rámszoruló, .a fe­lebarát felé pedig ki mondom, sőt megcse­lekszem a félreérthetet len „igerí‘-t. Isten már az ószö­vetség korában \ azért fordult el népének a böjtölésétől, mert az csak ilyen negatív böjt volt: mint a káka lehaj­tották fejüket, zsákba öltöztek, hamuba ültek s ugynakkor nem mond­tak le önző életük sem­miféle előnyéről. Kedv­teléseiknek éltek, robo- tosaikat szorongatták, perlekedtek, hamis jogaikat erőszakkal is érvé­nyesítették és rfiindent a maguk céljai előmoz­dítására fordítottak. És ráadásul azzal áltatták magukat, hogy ez az Istennek tetsző böjt. (És. 58: 3—5.) Isten alig-alig mondott keményebb ítéletet, mint az ilyen negatív böjt, a hazug önmegtaga­dás felett. Azt mondja prófétájának, teljes to­rokkal kiáltson és kímé­letlenül leplezze le né­pének bűneit, mert Ö nem bírja, nem tűri az ilyen böjtöt. Őneki csak a cselekvő böjt tetszik. „Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszság­nak bilincseit, az igá­nak köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépje­tek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd ke­nyeredet, és a szegény bujdosókat házadba be­vigyed, ha meztelent látsz felruházzad? . . “ (És. 58: 6—7). Ha az ön­megtagadás nem nyer igazolást cselekvésben a felebarátod felé, akkor képmutatás, és utálatos Isten előtt. Nem ér semmit az olyan böjt, amikor va­laki félreteszi más na­pokra az ínyenc falato­kat, fenntartja az igé­nyét, érvényesíti a kö­veteléseit mindenkivel szemben. Hazug annak a bűnbánata, aki csak a szájával szavalja, hogy bűnös vagyok s ugyanakkor nem vállalja a bű­nösök padját, nem elégszik meg a „béres hely- lyeH, hanem ugyanakkor élre tör, bíráskodik Sinkvitz Pál: Az irgalmas samaritánus ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM 7. SZ. 1950. MÁRCIUS 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom