Élő Víz, 1950
1950-október / 22. szám
az evangélikus evangélizAció lapja Vagy —- vagy Isten és a világ között határvonal van. Km bér nem tudja megvonni, mert láthatatlanul a szívek között húzódik. De személyesen kinek-kinek tudnia kell, hogy melyik ol- dalra tartozik. Te is tudod bizonyosan magadról. Embereket félre lehet vezetni. Hívő társaság, kegyes beszéd, istenes életmód azt állíthatják rólad, hogy te az Úré vagy, azonban te magad nagyon jól tudod, hogy belül a szívedben ki uralkodik. És az Istent se lehet becsapni. Pál apostol azt írja Timótheusnak: „Ismeri az Űr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vall ja !u (II. Tim. 2:19.) Hívő keresztyénné lenni valóban sokkal többet jelent, mint valamilyen döntést meghozni. Azonban a Jézus Krisztushoz tartozás mégse lehet világos döntés nélkül. Át kell kerülni a. határon. Ez pedig döntő lépés. Itt most nem beszélünk arról, ami az Úr dolga. Hogy Ö téged minden jóra képtelen bűnösnek, elveszett embernek ismert meg és azért adta érted Egyszülöttjét. Kifizette érted a váltságdíjat, megnyitotta börtönöd és elkészítette számodra az új életet. De azt kérdezzük, hogy levontad-e mindennek a következményéti Elfogadtad-e hitben ezt a kegyelmetI Döntöttél-e az Űr mellettf Mit tartalmaz ez a döntési Mentcgetés nél- kiili bevallását bűnös voltodnak, teljes önelítélést, feltétlen elszakadást minden bűnödtől és a magad becsületes átadását az Úrnak. Álljon el a hamisságtól minden, aki a Krisztus nevét vall ja! Te meghoztad-e már ezt a döntéstI Nemet mondtál-e határozottan a világnak és igent engedelmesen az Úrnak! Vagy pedig még mindág ingadozol Isten és a világ között! Mert ha ebben a nagyon veszedelmes és Aranyszabály Nem az a fontos, hogy boldog legyek, hanem hogy másokat boldogítsak. Nem az a fontos, hogy engem szeressenek, hanem hogy én szeressek és áldásul legyek másoknak. Nem az a fontos, hogy kiélvezzem, hanem hogy odaadjam magam. Nem az a fontos, hogy az énem érvényesüljön, hanem hogy háttérbe kerüljön. Nem az a fontos, hogy megtartsam az életem, hanem hogy elveszítsem. Nem az a fontos, hogy a magam megelégedését keressem, hanem hogy másokat tegyek elégedettekké. Nem az a fontos, hogy sok ismeretre tegyek szert, hanem hogy hasznosítsam azt, amit tanultam. Nem az a fontos, hogy Isten azt tegye, amit én akarok, hanem hogy én cselekedjem az Ö akarata szerint. Nem az a fontos, hogy mi a munkám, hanem az, hogy hogyan és miért végzem. Nem az a fontos, hogy látsszam valakinek, hanem hogy legyek valaki. Nem az a fontos, hogy megmeneküljek a szenvedésektől, hanem az, hogy a szenvedések elvégezzék bennem, amire rendeltettek. Nem az a fontos, hogy sokáig éljek, hanem az, hogy igazi tartalma legyen az életemnek. Nem az a fontos, hogy tudjam, mikor halok meg, hanem hogy mindig kész legyek Isten elé járulni. szerencsétlen állapotban volnál, hadd hozzak eléd három példát. Anániás és Safira ott voltak az első keresztyén gyülekezetben. Hallgatták az apostolok tudom árnyát, tapaszt vitáik a Szentlélek erejét és olyan hatással volt rájuk a gyülekezet testvéri közössége, hogy ők is eladták birtokukat, hadd legyen az is a közösségé. De a szí- lükben mégis meghúzódott a pénz szerelme, Isten gondviselő szeretete iránti bizalmatlanÉLŐ VlZ 1 VI. ÉVFOLYAM, 22. SZ. 1950. OKTÓBER 22.
