Élő Víz, 1950

1950-augusztus / 17. szám

VI. ÉVFOLYAM 17. SZ 1950 AUG. 13.

Nem lessek a Királyotok!

(Ján. 6:15.)

Micsoda csábító alkalom! Hát nem ezt akarta Jézus akkor, amikor elsírta: ,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartalak összegyűjteni ...?“ Nem ez volt Jézusnak mindig a szíve vágya? Most miért fut el azok elől az emberek elől, akik hódolni akarnak néki, akik királyukká szeretnék Őt tenni?

Jézus nem akarja elfogadni ezt a hódolatot, mert jól látja, hogy mi van mögötte. Elvonul közülük, éjszakának idején át megy a Genezáret túlsó partjára. A tömeg azonban oda is követi. Szemükben sóvárgás ég, kezüket felé nyújtják és kiáltják: légy a királyunk! Jézus a külső jeleken túl meglátja, hogy mi hozza hozzá ezeket az embereket: „Ettetek ama kenyerekből és jól lakiatok.“ Csak a teli hasukért szeretnék őt királlyá tenni. És Jézus nem hajlandó korgó gyomrok királya lenni. Keserű szívvel fordul el tőlük: nem leszek a királyotok!

Pedig ilyen kenyérosztogató király mindig kívánatos. Ma sem kellene Jézusnak mást tenni: megtörni a kenyeret és osztani, osztani, hadd lakjanak jól azok, akik követik. Mennyien jönnének! Kongó templomok zsúfolásig megtelnének! Kevés lenne a kenyérosztó hely! Az emberek ma is mennének utána tűzön-vízen. Szemükben tűz ragyogna, kezüket felé terjesztenék: Jézus, Te vagy a mi királyunk.

Azt mondod, hogy ilyesmi manapság nem történik? Ma mindenki tudja, hogy Jézus nem ilyen király. Ne gondold! Hadifogoly társam egyre fogadkozott: csak hazasegítsen a jó Isten, nem fogok megfeledkezni Róla, el nem mulasztok vasárnapot istentisztelet nélkül. Szívesen felajánlotta szívét, hogy legyen Krisztus a királya, keserves fogságból szabadító ja. — Bombák robbanása rémítette az embereket. Pincébe húzódva, remegve könyörögtek: Uram, szabadíts meg minket és egész életünkben Neked szolgálunk. Úgy várták a királyt, aki Űr,

aki hatalmas, aki kezével vagy szemének intésével el tudja terelni a hulló bombát és meg tudja őrizni az életüket! — Édesanya virraszt gyermeke betegágya felett, nézi a lázas arcot és forró imára kulcsolódik a keze: Jézusom,

tartsd meg nékem és nem fogok megfeledkezni Rólad. Néki is kell a Király, aki úr betegség és halál felett.

Jézus azonban nem vállalta és nem vállalja az ilyen királyságot. Te is tudod, miért nem. Hazahozott hadifogságból, megőrzött a bombáktól, visszaadta gyermeked egészségét. Amit kértél, megadta. Te vájjon megtartottad-e, amit ígértél? Királynak választottad, királyod-e még ma is Jézus? Az a király, akinek a hatalma akkoriban olyan nagyon kellett, ma gyakorolhat- ja-e még királyi hatalmát életed felett? Ugy-e nem csodálkozol, ha minden ígéretednek, fogadkozásodnak, kiáltásodnak hátat fordít Jézus és azt mondja: haszonleső népség, nem leszek a királyotok. A kérést teljesíti, de nem azért, mert ígértél neki valamit, hanem azért, mert szeret.

Jézus Krisztusnak a trónja nem a pénzesláda, nem a búzászsákok garmadája és nem a letiport ellenség hullahegye. Ilyen trónokon másokat találsz. Jézus Krisztus kereszten trónol. Ha egyszer valóban azt szeretnéd, hogy királyoddá legyen, akkor ott keresd meg és ott mondd Néki: légy a királyom. A Golgotán nem aranykorona csillog, hanem tövis nyomán ki- serkedt vér piroslik, a kereszten nem oszt kenyeret a kéz és nem sújt hatalmasan ellenségre, hanem tehetetlenül vonaglik a szögütötte seb fájdalmában. A megcsúfolt, szenvedő, keresztre- feszített Jézust válaszd királyodnak!

Jézus ma is sír szétszórt népének romlása felett, ma is keserűen mondja sokaknak: nem leszek a királyotok. De kitárt karral várja azokat, akik semmi nélkül, bűnnel terhelten a kereszt trónusán keresik. Azoktól soha nem ta- gadja meg, hogy ő valóban király.