Élő Víz, 1950
1950-július / 15. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék!“ Jézus hívogatott így Magához az ünner utolsó nagy napján (Jn. 7:37). Azóta tudjuk, hogy az ünnepet nem a naptári idő, külsőségek, hagyományok és ünnepi programmok teszik ünneppé, hanem igazi ünnep csak ott van, ahol Jézus hívja magához a szomjúhozókat. Ahol ő van jelen, ott köszöntött be az ünnep nagy napja. A nyári időt még nem olyan régen az egyházi esztendő ünneptelen félévének hívták. Azóta a Szentlélek szele megszégyenítette ezt az elnevezést és elgondolást. Lehet, hogy vannak még ma is nagyon sokan, akiknek a számára a nyár ünneptelenül telik el, de az ilyeneknek a nagy ünnepekkel teli előző félév sem volt igazi ünnep. Az Úr kegyelméből azonban mind többen és többen vannak olyanok, akiknek a számára az egész nyár egy nagy ünneppé változott. Belmissziói otthonaink csendjében Jézus várja a vonattal, kerékpárral, gyalog érkező fiatalokat, öregeket, asszonyokat, férfiakat: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám! Sok 'szív számára teltek el a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi „nagy ünnepek“ anélkül, hogy igazi ünnepe lett volna, viszont a nyári hőség egyikmásik napjá lett számára az ünnepek ünnepe. Ugyanis itt ismerte meg magát először elveszett, elkárhozott, teljesen megromlott életű embernek. Itt köszöntött be először az igazi karácsonya, húsvét ja, amikor megtudta, hogy az ő Megváltója igazán él! Itt fogadta először a nagypénteki kereszt örömüzenetét, amikor úgy hirdettetett Jézus, mintha a szeme előtt íeszíttetett volna meg. Itt zsongta őt körül a pünkösdi örömhír is, amikor saját szívén tapasztalta meg, hogy Jézus valóban elküldte a szívet megszomorító, kegyelemmel vigasztaló Szendéikét. A sok hazug és külsőségekkel teli ünneplés után végre megérhette a szív az igazi ünnep nagy napját. Találkozott a hívogató Jézussal és életté, valósággá lett számára az, amit mesének vagy csupán vallásos szólamnak mondott eddig. Boldog ember az, aki a naptári ünnepek hitnéküli, hiábavaló ünneplése után megérte az ünnepnek igazi nagy napját, a megbán- hatatlan megtérését. De kikkel történhetik meg ez a csoda? Mindenkivel, aki szomjúhozik! Éppen veled is megtörténhetik, aki e sorokat olvasod. Csak l alld be azt, hogy szomjas és sóvárgó a te szíved is! Megnevezhetetlen nyugtalariság emészt. És mire szomjúhozol? Lelked Jézusra szomjúhozik, akire nézve teremtetett, akinél van a bűnbocsánat vére, pajzs a te nagy ellenséged, az ördög ellen. Jézusra szomjazik, aki mindent megújíthat benned. Jézus kell neked, aki karjában hordozhat téged, mint a pásztor a gyenge bárányt. Jézus illán sóvárogsz, akinek a mennyei hajlékaiban van a te számodra is lakóhely. A lelked tudja, hogy amelyik bűnösnek Jézus a barátja, az üdvözíti. Vágyik, szomjúhozik a bűnösök öa- harátja, Jézus után. Isten kegyelméből országszerte folynak az evangélizáló konferenciák. Emberi szemmel mm sokat ígérő, nyaralást kényelmet, szórakozást, üzleti és társadalmi lehetőségeket egyáltalán nem biztosító alkalmak. De m<. akik hitben járunk, tudjuk, hogy csodás alkalmak! Jézus kiált mindenik konferenciai telepen: ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM 15. SZ. 1950 JÚLIUS 16. Szürke nyáron ünnepi napok
