Élő Víz, 1950
1950-április / 9. szám
An-Givangi ajándéka Messze Koreában egy An-gwangi nevű pogány istenben hisznek az emberek. Hitük szerint ez a furcsa nevű isten olyan, mint egy öreg ember, az égben lakik és minden óév estéjén lejön a földre, ilyenkor ajándékokat hagy maga után. Ezeket az ajándékokat a koreaiak cipőjében rejti él. Ott ugyanis az a szokás, hogy ilyenkor a cipőket kiteszik az ajtó elé a lábtörlőre. De ne gondoljátok, hogy ezek az ajándékok olyan kedvesek és szépek, mint amilyeneket a keresztyén gyermekek szoktak kapni. An-gwangi nem játékokat hagy maga mögött, hanem tífuszt, kolerát, leprái és más hasonló borzalmas betegségeket. Amikor egy gyermek sír Koreában, édesanyja így fenyegeti meg: ,,Légy csöndbe, mert An-gwangi elvisz/“ A gondos koreai anya, hogy megoltalmazza gyermekét, kitesz az ajtó elé egy szitát. Ugyanis azt tartják An- gwangiról, hogy van egy bogara: megszámolja a likacskákat a Szita hálóján és ez olyan sok időt vesz igénybe, hogy az újév előbb beköszönt, mielőtt még bármilyen „ajándékot“ hagyott volna ott a küszöbön. * Gyere, Csői, elviszek sétálni“ — mondta egyszer egy koreai apa kisfiának és elindultak mindketten kéz a kézben. Addig sétáltak így, amíg •egySzercsak elérték a tengerparti sziklák tetejét. Lent a mélyben a morgó tenger tajtékzott és pacskolta a parti sziklákat. „Apám, légy óvatos, mert különben beleesel a tengerbe“ kiáltott a kisfiú, látva, hogy apja egészen a szikla- peremén áll. De az apát nem kellett félteni, ö vigyázott magára. Lábával biztos helyet taposott ki magának az omladozó szikla szélén, azután letekintett a morajló tengerre. Hirtelen kinyújtotta a kezét, elkapta a megrémült kisfiút és amilyen erővel csak bírta, bedobta az éhes habokba... Az apa meg sem várta, mi történt, hanem nyugodtan megfordult és hazafelé indult. Amint hazafelé* bandukolt, imádságokat mormolt a pogány istenekhez, hogy fogadják kegyesen Csőit . . . Amikor hazaért, mintha mi Sem történt volna, jól meg vacsorázott, majd elővette a hosszúszárú pipáját és kényelmesen elhelyezkedett törökülésben a földön. így pöfékelt egy darabig csöndben, amíg felesége mosogatta az edényeket. Egyszerre- esak hirtelen kivette a szájából a pipát: „Hagyd abba az edénycsörgést és idefigyelj, asszony!“ parancsolta. Ennek az egésznek te vagy az oka! Ha óév estéjén kitetted volna a lisztszitát az ajtóba, sohasem történt volna mindez velünk! Az öreg An-gvangi nem hagyott volna itt semmi ajándékot és a mi Csoiunk sohasem lett volna leprás! Még most is velünk lehetne, ahelyett, hogy a tenger fenekén most a halaknak lett eledelük.“ „Biztos vagy benne, hogy Csői leprás volt?“ kérdezte az asszony. „Igen, a falu „orvosa“ mondta nékem“ volt a felelet. Nem lehetett mást tenni, mint a tengerbe vetni a fiút.“ Az asszony nem mert feltekinteni férje dühös arcára és szó nélkül a fájdalomtól remegve folytatta a munkáját. Egyszerre csak valami halk neszt hallottak az ajtó felől és mikor Csői anyja odanézett, látta, amint nyílik az ajtó. Borzalom! Az ajtóban ott állt Csői bőrig ázva. Sérült és vérző leprás kezét az anyja felé nyújtotta, mintha kegyelemért könyörgött volna. „Oh! — kiáltott az asszony — a rossz szellemek küldték őt vissza“ és egy kezeügyébe eső éles kést megragadva a védtelen fiú felé rohant. Csői ijedtében felkiáltott, lehajolt és így sikerült az éles villogó kést kikerülni. Sarkonfordulva kiszaladt a védelmet nyújtó éjszakába. Mind tovább és tovább rohant bele a koromsötét éjszakába. Micsoda borzalmas nap volt ez Számára! Először is a borzalmas kijelentés a kegyetlen „orvos“ ajkán: „Csői leprás!“ Azután az apja minden könyörület nélkül beledobta a tengerbe! De a hullámok nem nyelték el őt. Újból és újból a szikiéihez sodorták vérző kis testét, amíg sikerült neki az egyik sziklát elkapni, megkapaszkodni rajta és biztonságba helyezkedni. „Az anyám bizonyosan könyörül majd rajtam“ gondolta ekkor magában a fiúcska, lassanként sikerült neki felvonszolnia fájó testét a partra és így. a kimerültségtől félholtan vánszorgott hazafelé. De a könyörület, amit otthon talált, torkának irányított, villogó kés volt . . . Lihegve és zokogva futott Csői amennyire csak erejéből tellett egyik mélföldet a másik után. nem törődött még a távoli erdőkben üvöltöző farkasokkal sem. Puff! Megbotlott egy sziklában és arccal előre elterült a köves úton. Szive hevesen vert olyannyira. hogy most már a farkasok üvöltését sem hallotta. Hirtelen elsötétedett minden — elájult . . . # ' Másnap reggel amint a nap a bíbor színű dombok fölé emelkedett, egy magas, napbarnított arcú fehér embert lehetett látni, aki az úton bandukolt. Megállt egy pillanatra ott, ahol egy kis csapás ágazott el abból az útból, amelyen eddig járt. Egy belső, különös érzés arra ösztökélte, hogy térjen erre a mellékösvényre, alig ment néhány lépést, amikor meglátta Csoinak elalélt testét az úton keresztbe fekve. Az dny ja és apja elhagyta a leprás fiút, de az Űr felvette őt. Elküldte az Ő szolgáját, a misszionárius orvost (a „Jézus-embert“, ahogy a koreaiak nevezték őt), hogy mentse meg Csőit a haláltól. A misszionárius óvatosan a vállára emelte a fiút és elvitte a missziói kórházba. A fiú sérülései gyorsan meggyógyultak és egy évi gondos kezelés eredményeképpen a lepra is eltűnt testéről. De több is történt ennél, Csői megnyitotta szívét a Megváltó előtt és Az, Aki eddig is olyan csodálatosan vigyázott rá és gondot viselt róla, most már a szívébe költözött be. # Tíz évvel később Csői, most már mint egy felnőtt, erős fiatalember, búcsiít mondott misszionárius barátjának és hazament Saját falujába. „Azért jöttem, hogy beszéljek nék- tek Jézusról, a világ Megváltójáról“ mondta nekik, de mindenhol csak keserű gyűlölettel találta magát szemben, sőt saját Szülei . vezették ellene az üldözést. De Csői kitartó volt, végül siker koronázta törekvését. Ébredés szele söpört végig azon a vidéken és Csői apja meg anyja lett a két legboldogabb keresztyén. A SZ1LVÁSVÁRADI NYÁRI CSENDESHETEK: Jún. 20—júl. 4-ig1 gyermekbibliakörük táborozása. Júl. 5—júl. 11-ig leányok csendeshete. Júl. 13—júl. 16-ig gyülekezeti közösségi konferencia. Júl. 17—júl. 30-ig a budapesti ifjúság bibliatanulmányozó csendeshete. Júl. 31—aug. 6-ig asszonyok csendeshete. Aug. 7—aug. 13-ig csendeshét ifjak cs férfiak részére. Aug. 14—aug. 27-ig csaladok csöndeshete. Részvételi díj: Egy forint jelentkezési díj és napi négyszeri étkezéshez naponként az alábbi hozzájárulás: 5 forint, 5 dkg cukor, 5 dkg zsír, 5 dkg fehér lisz, 40 dkg kenyérliszt, valamint háromnaponkent egy levél (25 dkg) szárított tészta és egy tojás. Megjegyzés: Minden csendeshét a megjelölt nap estéjén kezdődik és ugyancsak a megjelölt nap estéjén végződik. Az első estére vacsoráról mindenki maga gondoskodik. Szilvásváradra, mint nyaralóhelyre szóló 33 százalékos utazási kedvezményt mindenki igénybe veheti. Jelentkezni kell minden alkalom előtt két héttel. Jún. 12-ig Ev. le’.k. hivatal, ózd, Borsod vin. Jún. 12-től Evangélikus Tábor. Szilvásvárad, Borsod vm. Csak el nem fogadott jelentkezésre válaszolunk. jSlö víz
