Élő Víz, 1950
1950-április / 8. szám
MIT SÍRSZ? ' ' Ján. 2U: 13. Álmatlan éjtszakáktól, bánattól, sok sírástól kábul-' tan áll Mária az üres sírnál. Kétszer egymásután szól hozzá ez a rövid kérdés: Mit sírsz? Szíve tele van fájdalommal. Pedig amit keres, csak egy • holttest. Elviselhetetlen számára, hogy ha el kellett is veszítenie Őt, ne tudja, hol van a drága halott. Szeretné magával vinni. (15. vers.) Igen, mi tudunk halottat siratni keservesen, mély fájdalommal, vigasztalhatatlanul. Látókörünk leszűkül, szemünk csak azt az egyetlen sírt látja. Szeretnénk onnan kiásni mulasztásainkat, bűneinket, nem teljesült reményeinket és azt a valakit, aki drágább most mindenkinél. Elveszítve derült csak ki, hogy mindennél drágább, pedig talán már régen odaékelődött Isten és közénk. Nemes, odaadó szeretetnek látszott csak a bálvány- szeretet, az élő Isten számára nem volt már szeretet a szívben, legfeljebb szolgai függés érzése, vagy képzelt békesség Vele, hisz néha megsegít, ha kevéssel is, de ellát és mi csak Benne bízunk. Az^ ilyen szív félreérti Istent, csak a saját jószáhdékait látja, de nem a bűnét s ha mégis szó kerül róla, hát nem bocsát-e meg az Isten? Amint azonban valakit váratlanul elhív mellőlünk, a keserűség mély forrásai indulnak meg a látszat- békesség alól: és egyszerre ellenséggé lesz az Isten. Miéj*t? Miért? Miért? Ne;n akarunk megvigasztaltatni (Máté 2: 18). mint fájdalmas, sötét árnyék áll ott Isten és köztünk egy halott, nem hullhat ránk az áldott napfény, az Ö szeretete. konokul bezárkózunk fájdalmas sírásunkkal, Hallani sem akarjuk a vigasztaló kérdést: Mit sírsz? Hiába prédikál nekünk a nagy Halott a feltámadásról, tudni sem akarunk róla. Sok ember önmagát siratja. Nincs halottja, de van egy tehernek érzett halott élete. Ha végignézi szenvedéseit. a sok csalódást, a gonosz embereket, csak azt érzi, hogy minden pllene fordul és ő hiába jó, hiába áldozott sokat, senki nem értheti meg. Egy két szomszédnak talán elsírja még panaszait, de úgy érzi, olyan hiábavaló minden, önmagát siratja vigasztalanul. Ember, mit sírsz? Eljut-e hozzád most ez a szó? Csak fordulj hátra! (14. v.) Amerre eddig mentél, hamis út volt. félrevezetett. Rossz helyen kerested a forrást, azért maradtál szomjasan. Na. meredjen szemed a sok eltemetett emlékre, a halogatott reménységre, ami beteggé tette a szívedet (Péld. 1,3:12). Mit vársz tőlük? Ha mind feltámadna és valóra válna, akkor sem lenne életed. Tdeig- óráig örülnél, aztán" annál# keservesebben siratnád, ami elmúlik. Mert megváltozhatatlan, hogy „a világ elmúlik és annak kívánsága, is“. ..Minden* test fű!“ (I. Ján. 2: 17.. Es. 40:6). Fordulj meg! Ott áll a Megváltó. Nem ismered fel. hisz csak tudtál róla sok mindent, de sohasem ismerted szíved szerint igazán. Most a könnyeid is vakká tesznek, és nem látod meg. nem ismered fel Öt. Pedig ott áll, mert feltámadott! A váltság elvégeztetett érted is. Isten elfogadta, maga ütötte rá a feltámadás pecsétjét. Még most sem hiszel? Nem baj, ha eddig műiden elveszett, csak most találnál életet! Hit »által! Egyedül hit által! Mária nem a reményeit sirata Jézusban. Ö nem várt tőle földi királyságot, mint sokan, megértette, hogy az Ö országa nem e világból való (Ján. 6:15, 18:36). Nem eszközt látott Jézusban saját akarata elérésére. Neked nem ez lett-e az Űr? — Nem is a gyógyulását várta tőle, amit más senki nem adhatott, hiszen már meggyógyult. Ügy tehetett volna, mint a kilenc bélpoklos. Te nem úgy tettél-e? — Mióta Máriából hét ördög ment ki, drága kiváltságnak tartotta, hogy együtt járjon a Mesterrel (Luk. 8: 1—2). Ö magát, kereste, Öt magát szerette. És most, hogy ügy látszott, elvesztette, csak sírni, sírni tudott. Hj-te elvitte a gyógyulásig, összekapcsolta az Űrral a mindennapban, de nem vitte el a feltámadásig. Nem azért sírsz-e testvér, te is, mert nálad is a hittel van baj valahol. Elmentél az Űrral bizonyos pontig, addig mindent simának láttál: Mi sem könnyebb, mint hittel nézni fel az Űrra! Aztán mikor az üt megszűkült s akadályok álltak eléd, megálltál bénán, mozdulatlanul. És most csak sírni tudsz. -Talán úgy vagy, mint az em- mausi tanítványok, akik fájdalmasan sóhajtoztak: „Pedig mi azt reméltük, hogy ő az. aki megváltja az Izráelt“ — a váltságot befejezett, feltámadott Jézus pedig ott ment mellettük (Luk. 24:21). Most már véglegesnek látszott a vereség a te ügyedben is, annyi nehézség tornyosul eléd, hogy hitetlenül mondod az Ürnak: „...nincs mivel merítened és a kút mély...“ (Ján. 4:11). És ebben a hitetlenségedben már siratod is az elveszett ügyet. Mondhatnám azt is, siratod a saját hitetlenségedet. Mert ahol nji már semmit sem tehetünk, ott 0 még nagyon sokat tehet. Sőt talán a legsötétebb pontnál, minden emberi reménység és ügyesség végére jutva nyúlhat bele a dologba ö. Megint elfelejtetted, hogy nem a te dolgod kigondolni az elintézési lehetőségeket, a te dolgod csak egy lenne: hinni akkor is, -ha minden elveszett. Mit sírsz? így állt ott Mária is a sírnál. Minden teljesen sötét előtte, nemcsak meghalt, de már el is rabolták a Mester testét? Mi másról beszélhetett az üres sír. És ő csak sírt — pedig a háta megett ott állt a feltámadott Megváltó. Egyedül állt a sírnál. Ö ment ki először is kora hajnalban, az odahívott Péter és János is otthagyták már. Megint egyedül maradt. Nem tudott abban megnyugodni, hogy elvitték, tudni akarta, hol van. Jobban szerette n az Urat sokaknál. Az első hely az Űré volt a szívében, ezért láthatta meg-őt -először feltámadottan, győztesen. Neked is első-e Ö? Nem azért fojtogat-e a sírás, a keserűség, mert arra, amit te olyan nagyon szeretnél, ime már a Jézus ereje sem elég? .Valamit szeretnél, — nem öt magát. Testvér, bárcsak engednéd, hogy kiderüljön rólad minden. Bárcsak meglátnád, hogy a sírásod oka talán makacsság, érzékenység, önszeretet vagy hitetlenség. Mit sírsz? Magadat siratni kár. hagyd inkább meghalni, ami régi benned. Istennek éppen ez a célja a nehézségek, a próbák által, hogy megtisztítson az önszeretettől^ a nyá fogós keresztyénségtől, az önmagad és vágyaid sira- tásátql. Az illatos köményt pálcával, a feketét bottal verik ki. de aki megmakacsolja magát, annak szüksége van a cséplő szánkára is He ne félj, még a kerekek alatt sem törhetik szét, amit az űr bölcsesége munkál (Es. 28:27—29). Kerekek és lovak szánthatnak át rajtad: Ö megtart. Csak legyen Ö neked első és minden. Szomorúságod rejtett zugából vagy keserű sírásod viharából előhozhat-e most az Űr ézzel a mindenre világosságot árasztó kérdéssel: Mit sírsz? \ I A Megváltó nem ott van, ahol kelesed. Feli ámad oti! JELEN SZÁMUNKHOZ XSEKKLAP0T5MELLÉKELÜNK. Kérjük testvéreinket, hogy előfizetésüket (hátralékukat) rendezzék. 6 ÉLŐ VÍZ