Élő Víz, 1950
1950-március / 6. szám
Magatokon sírjatok! A Golgotára vivő keserves úton nagy sokaság követte Jézust- Annyi jót és szépet tudtak Felőle, hogy nem nézhették megrendülés nélkül a jó- Mester elítélését s halálramenetelét. Körülvették tehát és fájdalmasan siratták, gyászolták Őt. — Milyen megrendítő és követésre méltó böjti magatartás ez a mi számunkra — gondolhatnánk. Jézust mégis bántja ez a siránkozás és kemény szóval inti őket: ,,Ne sírjatok énrajtam, hanem magatokon sírjatok!" (Luk. 23: 28.) Ebből láthatjuk, hogy Jézus nincsen mindenkivel megelégedve, aki a kereszt körül tartózkodik, még akkor sem, ha sírva és bánkódva állják is azt körül. Böjtben vagyunk és közeledik a kereszt nagy napja, amikor egyházunkban is tömegek fogják meghallgatni az Úr szenvedésteli történetét. Az Úr azonban ma is ugyanaz, aki a golgotái domboldalon volt. Megvizsgál minket és ha bennünk csak az élet külső körülményei, bajai miatti siránkozást találja, vagy csak a böjthöz „illő" -szo- morkodást, halottgyászolást lát, ellenünk fordul, kemény szavával leállítja az ilyen böjtölést! Nem ilyen a böjt, amit én kedvelek! Sírj magad felett! Megsirattad-e már egyszer magadat, Testvérem? Volt-e már Jézusnak tetsző böjtöd? Ez a mostani is igazi böjtté válhatik, ha nem engedsz a Sátánnak, aki csak a világszerinti megszomorodá- sig akar engedni téged. Bíztat, hogy keseredjél meg és essél kétségbe sok minden miatt, csak a bűnös szíved állapota ne aggasszon. Vájjon hogy szomorodhatnék meg Jézus szerint a te szíved? Hiába itt az akarás, hiába utánoznál mást és hiába próbálnál eszeddel eljutni az Isten szerinti megszo- morodásra. Csak az segíthet rajtad, ha hittel elfogadod azt, hogy igaza van Jézusnak, amikor a hamisan siránkozó jerpzsálemieknek és köztük minden hamis bőjtölőnek azt mondja: Száraz fák vagytok! Fogadd el, testvérem, szíved megszomorodá- sára a. száraz fa tanítását: A száraz fa valamikor élő volt. Levelei, ígéretteljes virágai tetszettek Istennek. Hiszed-e, hogy életünk az Isten paradicsomában mindenben Isten tetszése szerinti élet volt? Száraz szíved, amely a bűnbeesés óta a bűn és halál átka alatt nyomorog, nem sírja-e vissza a régi hajdant, amikor Isten fiainak szabadságában és boldogságában zöldéit életünk fája. Az elveszített paradicsom nem elég magában is ^trra, hogy sírjál, a fészekből kiesett tehetetlen madárka sírásával? Most egészen elszáradt az életünk fája. Születésünktől fogva halott, száraz fák. Atyáinktól sem örököltünk egyebet, mint hiábavaló, halott életet. Ezt még csak rontottuk, amikor elindultunk a halált hozó hitetlenség útján. Az életnek sokféle látszata becsapott és azt hittük, hogy élünk, pedig halottak voltunk, mert a hitetlen élvén — megholt. Tesvérem, gondoltál-e arra, hogy dédelgetett, nagyrabecsült szívedet Istennek az igéje halottnak mondja. Vájjon nem elég ez, hogy megkeseredjék ellenálló szíved? A száraz fa gyümölcsfélén fa. És emiatt olyan keserves az életed. Bensődben érzed, hogy itt a Sátán által megszállott földi életben csak' akkor volna megnyugtató a helyzeted, ha életed fája meghozná a szeretet, békesség, béketűrés, öröm, megbocsátás, jóság, hűség, szelídség jó gyümölcseit. De ezek nincsenek életedben. Talán még nem is voltak soha, vagy ígérkeztek ideig-óráig, de a termés elmaradt. Magad is szenvedsz és miattad sokan mások is körülötted a gyümölcstelenséged miatt. Nem kell-e emiatt is siratnod magadat? Ä száraz fa hiába foglalja a földet. Hiszem, hogy már régóta látod; az ember élete nem nyer értelmet sem az ifjú élet örömeiben, sem a dolgos munkaévek elfoglaltságában, sem a boldog családi életben, sem jómódban vagy a szellemi műveltségben. A bűnmardosta szívnek sehol sincsen nyugalma. Hogy is lehetne, amikor Krisztus nélkül céltalan és értelmetlen minden élet. Nem hallottad még sohasem a körülötted járó mennyei vincellér szavát, aki látva életed élettelen, terméketlen fáját, azt mondja: miért foglalod a földet hiába? Eltékozolt éveid, évtizedeid, amíg csak a Sátánnak hajtottál hasznot, most vádolnak téged! És az igaz vád ne indítana téged arra, hogy csak magadat sirasd? A száraz fa vége a kivágatás. Jézus főleg ezt kiáltja oda az élettelen szíveknek: mivé lesztek, amikor jönnek a haragnak napjai? Gondoltál-e arra, hogy akik a földön a halálban maradnak, azok az örök kárhozatot el nem kerülhetik? Testvérem, ha Jézus még a keresztje alatt roskadozva is erre figyelmeztetett, akkor ezt neked egyszer igazán meg kell szívlelned! Hiszen reád is elhatott a kárhozat és jobb neked itt a földön Jézus előtt sírnod magadon, mint az örök halálban vigasztalhatatla- nul. Vájjon a nagy gyászoló sokaságból hányán értették meg a száraz fa tanítását? Hányán fordultak nagy sírással saját szívük felé? Az bizonyos, hogy aki a Golgota hegyoldalán nem önmaga bűnös és elveszett szívét siratta, az maradt továbbra is megkeseredett és céltalan életű ember. Számára a kereszt nem jelentett mást, csak a vesztőhely értelmetlen borzalmát. De akiket Jézus szava megkeserített bűn és kárhozat tekintetében, azokkal a kereszt alatt csoda történt. Amint nézték a szenvedő Bárányt, megcsendesedett a sírásuk és feldúlt szívüket békesség járta át. A kereszten gyötrődő elítéltben meglátták a menny királyát, aki a saját szavával hirdetett bocsánatot a kereszt trónjáról minden bűnösnek. És szemük láttára nyitotta meg a mennyet az egyik elkárhozott latornak. Vérének minden kihullott cseppje a halált siettette, de azért Urunk ezt a kettőt: Bűneink bocsánatát és üdvösségünket tökéletesen és örökre elvégezte. Fel is kínálta a nagy jeruzsálemi tömegnek és felkínálja most böjtben mindnyájunknak. Azt, hogy akkor hányán siratták önmagukat és hányán nyertek békességet a kereszt alatt, nem a mi dolgunk tudni. Ez az Élet Könyvének titka. De nekünk, neked, testvérem, tudnod kell, — és vizsgáld is meg szívedben, — hogy volt-e Jézusnak tetsző böjtöd? Csak aki a saját szívét siratja, annak a szeméről törölhet el Isten a kereszt alatt minden könnyet. És véget ér a száraz fa hiábavaló halódása. A kereszt alatt az új fában megindul az élet, gyümölcsöt hoz és megmenekül az örök fűztől. Magadon sírjál, hogy jó fává tehessen a kereszt fája. 2 ÉLŐ VÍZ
