Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
Az evangélizáció mint laikus feladat Istennek az, emberért végzett munkája két irányban mutatkozik meg: amit értünk cselekszik s amit bennünk cselekszik. Először megszabadítja az embert, azután szolgálatra képesíti az embert. Először kapnunk kell, azután közölhetjük csak mással Isten megnyert kegyelmét. 'Az első liúsvét reggelén az angyal kettős üzenetet közöl az asszonyokkal: »Jöjjetek, lássátok«, »menjetek, mondjátok«. Nincs igazi mondanivalónk, ha előbb magunk nem láttunk. Viszont ha láttuk az élő Krisztus tényeit, természetes szükségszerűséggel osztjuk meg örömünket mással. Minden keresztyénnek meg kell tanulnia a Szentlélek indításaira engedelmesen figyelni. Így születnek az önkéntes munkások, alak Uruk követei, bárhol vannak. Afrikai misz- szionáriusok mondják, hogy ahol egy mohamedán hívő van, ott mohamedán misszioná ins is van. Minden muzulmán igyekszik terjeszteni a vallását. Kevesebbet várjunk a keresztyénektől, mint a mohamedánoktól? Első boldog kötelességünk, hogy Urunkkal olyan élő közösségünk legyen, amely minden cselekedetünkön elevenen meglátszik. Mindennapi életünkkel kell bizonyságot tennünk. A világnak, sajnos, sokszo • minden oka megvan, hogy ezt mondják a keresztyéneknek: »A cselekedeteitek olyan hangosan beszélnek, hogy nem halljuk tőlük a szavaitokat!« J)e Isten azt is kívánja, hogy a szánkkal tegyünk bizonyságot. Jézus arra biztatta tanítványait: úgy éljenek, hogy az emberek lássák jócselekedeteiket és dicsőítsék érte a mennyei Atyát. De mikor kiküldötte tanítványai ti. nemcsak egyszerűen azt mondotta nékik, hogy járjanak körül és éljenek jó életet. Hanem a5;t mondotta nékik: »Élményén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözöl, aki pedig nem hisz, elkárhozik.« Isten úgy határozott, hogy az embereket »az igehirdetés bolondsága által« menti meg. Krisztus bizonyságtevésre célzó parancsa nemcsak a lelkészeknek szólt, hanem a laikusoknak is. Az csak nem volt soha Krisztus szándéka, hogy az egyház népének 99 százaléka »néma keresztyén« legyen. Az evangélium terjesztése történetének döntő fejezeteit laikusok indították. Az első vértanú, István halála után nem az apostolok, hanem egy laikus vitte az evangéliumot Samáriába. Csel. 8. S akik Antiochiában először prédikáltak a pogánvoknak. azok sem apostolok voltak, hanem alázatos laikus-emberek; nevük sincs feljegyezve, de munkájuk történelmet csinált. Csel. 11:19—26. Ilyesmi később is előfordult. Az újkori külmisisziói vállalkozás egv angol suszterral kezdődött. Mikor kérdezték, mi a foglalkozása, azt felelte: »A kenyerem végett suszter vagyok, de az igazi foglalkozásom: lelkeket nyerni Krisztusnak.« Ha Isten akadékosai helyett terveiben njnnkatársai akarnánk lenni, valamennyiünknek meg kellene alázkod- nunk. Mennyi mindent kellene és lehetne tenni! Kiszámították, hogy ha a világon csak egy keresztyén volna s az aíz ember egy év alatt még egy másik embert megnyerne Krisztusnak s ez az új keresztyén ugyanezt tenné újabb év alatt, és így tovább, egy nemzedék alatt minden ember vallaná Krisztust. Tettél-e már s mikor tettél utoljára bizonyságot? Egy hatalmas napilap evangélikus kiadója mondotta egyszer, hogy míg hitvalló keresztyén lett, számosán ^próbáltak Evangélizaciós naptár Február 12—19. Bakonybánk (Túrmezei János, Cserháti Sándor és Malaga Elza dn.). Február 13—19. Marcalgergelyi—Szergény (Sághy Jenő). Február 13—19. Fót (Káldy Zoltán). Február 16—21. Tiszasas—Kunszentmárton (Marschalkó Gyula). Február 19—25. Tét (Túróczy Zoltán és Németh Júlia dn.) Március 19—26. Meszlen (Túrmezei János és Túrmezei Erzsébet dt.). Február 19—25. Magyarbánhegyes (Csepregi Béla). Február 26—27. Nógrádbercel (Józsa Márton). Február 26—március 6. Komádi (Csepregi Béla és Fábri István). Március 5—11. Csővár (Józsa Márton). előtte bizonyságot tenni, de egyik sem hatotta meg. Volt azonban valaki, aki beszélni sokisem beszélt Krisztusról, de a mindennapi élete megfogta őt. Egy napon aztán, mikor együtt horgásztak, ezt mondta az ilietónejí: »Neked van valamid, ami nekem nincs. Mondd meg, miként kaphatnám meg én is?« liövid beszélgetés után ertogadta Knsz- tust. Ez a kiadó, aki hallatlanul elfoglalt ernuer, hozzátette: »Azóta mindig azért imádkozom, adja meg isten azt a lehetőséget, hogy mindennap beszélhessek valakivel lelki dolgokról. S bár esztendők teltek el, csak egy-két nap akadt, mikor nem volt alkalmam bizonyságtevésre. Annak is az én engedetlenségem volt az oka.« Isten azt akarja, hogy mindnyájan részesüljünk a bizonyságtevés ölömében. A következőket ajánlom. 1. Kezdd el a bizonyságtevést ma. »Nékem cselekednem keli annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: el jő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik..« János 9, 4. 2. Tt'gy bizonyságot otthon. A kapernaumi főemberről azt olvassuk, hogy »hitt ő és egész liázanépe«. Nyilván bizonyságot tett a feleségének, gyermekeinek és cselédeinek és pedig úgy, hogy azok hitre jutottak. Sok evangélikus családban az apa tulajdon gyermekei lelkiállapotát sem ismeri. A család tagjai gyakran egyáltalán nem beszélnek egymással az egy szükséges dologról. Mindenükben részesítik egymást, — a legiontosabb kivételével. Az életed legyen élő bizonyságtevés otthon. Ez a legnehezebb, de Isten gazdagon megáldhatja, »Ha valaki övéiről és főképpen házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.« I. Tim. 5, 8. 3. Tégy bizonyságot Jézusról és az ő szeretetéről a gyelehezet tagjainak, ismertem egy öreg evangélikust, akit egyházi és polgári életben mindenki nagyrabecsült és jó keresztyénnek tartott. Hetvenéves születésnapja küszöbén szembajjal a kórházba került. Operáció előtt szívére nehezedett a kérdés: »Hogyan állok Jézussal s mi lesz, ha most meghalok?!« Az operáció nem adta vissza szemeviíá- gát, de Isten engedélyezett neki még néhány földi esztendőt. Sokszor hallottam tőle: »Hálát adok Istennek, hogy megvakultam, mert lelkiszemeim így nyíltak meg az Ur látására.« Mikor utolsó születésnapján megkérdezték, mi a születésnapi kívánsága, így felelt: »Hogy hazamehessek Uramhoz, ott megláthassam Jézust s szeretteim is ott legyenek velem.« 4. Tégy bizonyságot mindenkinek. Még a hitetleneknek is. ha a Lélek arra indít. Valahol egy társaság vasárnap ■reggel javában kártyázott. A harangok szóltak, de egyikük se figyelt a hívásra. Akkor egy arramenő gverek így szólt hozzájuk: »Miért nem jöttök velem a templomba?« A kérdésnek látszólag nem lett eredménye. De a társaség egyik tagjának addig csengett a fülében, míg végül elfogadta Jézust. Jens Dixennek hívták ezt az embert. Kiváló laikus igehirdető lett belőle, szenvedélyes lélekmentő, aki saját költségére beutazta az öt világrészt, s mindenütt bizonyságot tett Krisztusról; A Szentlélek főként sok fiatalember megnyerésére használta fel ezt a laikus bizonyságtevőt. Tégy bizonyságot, Hitből, imádkozva és reménységgel. Tégy bizonyságot, míg nappal vagyon. Korunknak erre van legmélyebb szüksége. Bizonyságtevő életekre s bizonyságtevő ajkakra. Irta: Paul C. Nyholm. Fordította: Szabó József. ÉLŐ VIZ AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA. Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem. Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési á r s egy évre 18.—, félévre 9.—, negyedévre 4.59 Ft Egyes szám ára 89 filler. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ VÍZ“ Budapest 53.064 Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, XIHm POZSONYI-ÚT 14, IV. 19. Fébé-ayomda, Budapest, VII., Damjanicb-a. SB/b. 16 ÉLÓ VIZ
