Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
az édességét elképzelni sem tudtam volna. Addig azt gondoltam, hogy itt a földön senki nem tudhatja, hogy üdvözöl vagy elkár- hozik. És különösen nem veheti észre, hogy mikor kerül a sötétségből a világosságra. Ami azonban velem történt, egészen kétségtelenné, letagadhatatlanná tette, hogy Isten az ő szolgájának a beszéde által engem, nagy bűnöst az ördög birodalmából átvitt szeretett Fia országába, a sötétség ösvényeiről az Ö dicsőségének csodálatos világosságára. A feloldozás egyszerű evangéliuma által Isten hitet adott a bűnösnek, bocsánatot megszámlálhatatlan vétkére és odaadta szent Fiát igazságul, bölcseségtil, szentségül és válságul annak, aki mind enélkül szűkölködött. Jézus Krisztus személyes Megváltómmá és Üdvözítőmmé lett, engeszte'ő szent vérén át a kiengesztelt mennyei Atya arca mosolygott reám. És megkezdődött a Keresztnek gyönyörűséges és nehéz útja . . .” Testvérem, te nem panaszolod-e életedben, szolgálatodban s a hit harcának a harcolásában a Lélek hiányát? Nem bizonyul-e sok minden emberi erőlködésnek, magad elgondolásának és hiábavaló próbálkozásnak? Isten nem akarja az övéit Lélek nélkül és erő nélkül hagyni. Különösképpen nem akarja a maga erején szolgálatba küldeni. Kornéliusra, a Galáciabeliekre, Samáriaiakra, FEBRUÁR 19„ VASÁRNAP Énekek: Dt. 255. Ef. 127. Az előző fejtegetés közben különös hangsúly esett arra, hogy Isten emberi eszközöket használ az ö munkájában. Hogy félreértés ne essék, ez utolsó alkalommal hadd hangozzék nyomatékül, hogy ezeket az emberi eszközöket Isten használja. Péter cézáreai útjának híre támadt hamarosan Júdeábán egész Jeruzsálemig. A pogányok megtéréséről és megkeresztelé- séről vett hír azonban nem szerez osztatlan örömöt a zsidóságból való hívek között. Bizalmatlanság támadt Péter munkája iránt és számadásra vonják: miért törte meg a törvényt azzal, hogy körülmetéletlen emberek hajlékába tért be és pogányok asztalához ült? Péter beszámolója nagyon alkalmas arra, hogy bennünk is eloszlasson mindent, esetleg hétközben felvetődött gyanút, hogy az ember-eszköz erőteljes megvilágítása az Isten művének a sérelmére történhetett. Ahogy Péter az események rendjében elénk állítja a tényekét, világosan kitűnik, hogy neki soha eszébe nem jutott volna Joppéból Cézáréába utazni, ott a római százados hajlékába házi istentisztelet és házi keresztelő ügyében bekopogtatni. Hasonlóképpen Kornéüus sem jutott volna arra a gondolatra, hogy az előtte teljesen ismeretlen, a zsidók között pedig kifejezetten rosszhírű halászból lett prédikátorhoz, Simon Péterhez forduljon lelki ügyeiben. Mindkettőjüket maga Isten figyelmeztette, tanácsolta és indította erre a tanácskozásra. Kornéüus házában angyal járt és hozta a parancsot, Péter pedig az égből kapott kézzelfogható tanítást és útravalót ehhez a vállalkozáshoz. Mindketten Isten parancsának engedelmeskedtek, Isten nyomában jártak. Péter beszámolójából kétségkívül kitűnik az ő észközi jelentősége, ö nem kezdeményez semmit. Nem nyitogat új ajtókat és nem jár elől. Ellenkezőleg, álmélkodva megy lépésről- lépésre az Isten nyomába. És éppen ez a figyelemreméltó, hogy megy az Isten nyomában. „Amikor én elkezdtem szólni, leszálla a Szentlélek őieájuk, mint éppen mireánk is kezdetben. Megemlé- kezém pedig az Ürnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok meg- kereszteltetni. Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adata nékik, mint nékiink is, kik hittünk az Ür Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?” Ma is ugyanez a helyzet. Embernek nem juta eszébe keresni az Istent, ha Isten maga nem ébresztene vágyat önmaga után, nem támasztana szomjúságot a Vele való élet igazsága, békessége és öröme után. A vakon születettnek nincsen fogalma a fényről, az alvó nem támaszt igényeket, felébredése előtt a külső világ iránt. Amikor valakinek a lelkiismerete nyugtalanná válik olyan bűnök miatt, amit ezrek és ezrek nyugodtan csinálnak, örökélet és üdvösség után vágyódik olyan világban, amely csak a mának, a vágyainak és a világ fejedelmének él, ott már az élet Ura elkezdte a jó dolgot a szívben. S az ilyen megérintett szívű, felébredt vágyakozásu ember menjen bátran a Ielkiismerete diktálta ösvényben, az Isten nyomában jár. Eíezusiakra, Finnországban és Magyarországon és szerte az egész világon sok száz és ezer emberre kiárasztotta az Ö Szentleikét a hirdetett evangéliumon keresztül. Miért tagadná meg tőled. Hiszen ezt az evangélizációt is bizonyára azért rendeztette, hogy zendüljön a drága hír és áradhasson a Lélek ajándéka. Reád is. Valid’meg, hogy nagy nyomorúságban szűkölködöl nélküle. Nem mégy semmire és nem tudsz, nem akarsz így maradni tovább. Isten sem gyönyörködik ebben az állapotodban és nem akarja, hogy egy is elvesszen a bűnösök közük Már előre mindent elkészített, szabadulásodra és üdvösségedre. Nem másutt, hanem a Kereszten. Hullj előtte te is térdre, térj meg és hidd a bűneid bocsánatát. Soha nem sejtett békesség, öröm, a Lélek nyilvánvaló ereje, az üdvösség bizonyossága vár reád ebben a hitben. Hidd és akkor a tiéd. 7 :n alá g y a k: KÖNYÖRÖGJÜNK mindannak a megállásáért. ami akadály lenne a Szentlélek ajándékának, vagy a Szentlélek teljességének az elfogadására. Kérjünk erre bocsánatot és fogadjuk hittel. Esedezzünk a Szentlélek ajándékéiért. Lélekmentésre se vágyakoznak önmaguktól az emberek. Ebben a világban sok okosabbat, kellemesebbet és kifizetőbbet lehet csinálni, mint a bűneiket semmiképpen sem vállaló embereket megtérésre hívni, a széles úton magukat jólérzőket a tövises keskeny útra csalogatni, az ördög elhódított áldozatait Krisztus számára megnyerni. Hogy valaki ilyesmire vállalkozzék, ahhoz is Istennek egész különleges közbelépése szükséges. Olyasmi, amiről Pál apostol II. Kor. 4:1—2-ben ír: „Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el, hanem lemondtunk a szégyen takarításáról, mint akik nem járnak ravaszsággal és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem a nyivánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” Pál apostol fáradságot nem ismerő életét számtalanszor kockáratevő lélekmentő munkájának a hátterében ez a csoda áll örök magyarázatként: kegyelmet nyertem. A maga megkegyelmeztetését is elsősorban példamutatásnak fogja fel, hogyha Isten rajta, az istenkáromlón, üldözőn és erőszakoskodón, a bűnösök között elsőn így könyörült, akkor mennyivel inkább ne tenné másokkal. (I. Tim. 1:13—J6.) Éppen azért hirdeti olyan csüggedetlenül a nyilvánvaló igazságot mindenkinek. M a sincs olyan evangéliumhirdetés ,amely előtt messze ne járna az Isten cselekvése. Vájjon mik Isten eme elöljáró cselekvésének a kétségtelen tényei? 1. A golgotái kereszt. Nincsen a földön ember fia. aki számára ne lennének felkínálhatok a kereszt ajándékai. Jézusnak odaadásában Isten az egész világ iránti szeretetét mutatta meg. (Ján. 3:16.) Mert nem akarja egyetlen bűnös halálát sem, hanem hogy megtérjen és éljen. Isten kijelentett akarata, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismeretére eljusson. (I. Tim. 2:4.) Jézus Krisztus nemcsak a mi vétkeinkért engesztelő áldozat, hanem az egész világért. (I. Ján. 2:2.) Éppen azért hangozzék bár az evangélium bármilyen tudatlan, hitetlen, vagy kemény szívhez is, úgy hangozhatik hozzá, mint aki számára Isten már elkészítette minden ajándékát, mint aki felé Isten megtette a döntő lépést, drága árat fizetett érte, hogy kiszabadítsa az ördög hatalmából. ö előbb szeretett minket. (I. Ján. 4:19.) 2. A történeti keresztyénség területén még tovább konkretizálódik Istennek ez az elöljáró cselekedete a szent keresztség- ben. Itt most már nem csupán a kereszt általános váltsága értelmében kell gondolnunk Isten mentő szeretetére, hanem egészen személyre irányulóan a kegyelem ajándékozására. A szent kereszt- ségben Isten cselekszik — szoktuk mondani. Mit jelentene ez a cselekvés ha nem azt, amiről Esaiás 43:1-ben olvasunk: Ne félj mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy. Vagy amiről Pál apostol Róm. 3—4-ben: „vagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresz- kedtünk meg? Eltemettettünk ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” Isten nyomában (Csel. 11:1—18.) 14 ÉLŐ VIZ
