Élő Víz, 1950
1950-január / 3. szám
Az indiai keresztyén nők missziói szolgálata Ezen a rímen legszívesebben szerelnék általánosságban írni az indiai keresztyén nőről, aki a pogányság tengerében egészen magától értetődően végzi a »szomszédmissziót«. Azonban sajnos erről eddig alig láttam vagy hallottam valamit. Mert még a keresztyén indiai nőt is a szokás és a közvélemény túlságosan házhoz köti. Másfelől tény az is, hogy mostani, negyedik és ötödik nemzedékhez tartozó keresz- tyéneinkböl hiányzik az »első szeretet«. így itten csak a hivatalosan alkalmazott keresztyén nőről, a »bibliás'asszonyról,.<, s annakL a pogány nőtársai közt végzett szolgálatáról írhatok. A »bibliás asszony« elnevezést vem tartom sem találónak, sem ízlésesnek, minthogy azonban — az angol missziókban is — begyökeresedett, megmaradunk mellette. ítészemről ezeket az asszonyokat inkább »evangélistáknak« nevezném! Az alábbiakban szerelném bemutatni a bibliás asszony szolgálatának külső kereteit s követelményeit. Ha nyomonkövetjük a bibliás asszony egynapi vagy egyheti munkáját, akkor a kép körülbelül így alakul ki: bora hajnalban felleél gyékényéről, hogy házát kitakarítsa, vizet hordjon a hátról, elkészítse a reggelijét s azután mindjárt az ebédet is megfőzze, amelyet házancpénél korábban költ, el. Tizenegy óra tájban ebédel, azután a perzselő hőség ellen szandállal és napernyővel fel fegyverezve, hóna alatt könyvtáskájával elindul a »pogányok útjára«. Megvannak határozott házai, amelyeket hetenként köteles végiglátogatni, körülbelül 40 női tanítvánnyal. Szombaton minden iskolában szünet van, 'tehát a bibliás asszony hetenként csak öt napot dolgozik. Tehát ha mind a 40 tanítvánnyal végezni akar, naponként . nyolccal kell foglalkoznia. Megállapított munkarendje van, a házak be vannak napokra osztva, úgy hogy az illető asszonyok és leányok pontosan tudják, hogy »tanítónőjük«, ahogyan hívják, melyik napon Izeiül hozzájuk-. S valóban a tanítónőjük ezeknek az asszonyoknak, habár tanítónői kiképzésük nincs is. Sajnos ennyire még nem vagyunk. Miután a házba belép (az illendőség úgy kívánja, hogy szandáljai .kint maradjanak), leül a tanítványa niellé (néhol kelten, hárman is vannak a háznál) a padlón levő gyékényre vagy kis deszkára — aszerint, hogy mivel kínálják. Hozzáfognak az íráshoz és olvasáshoz. Sokszor még csak az ABC-.s könyvnél tartanak, vagy a 3, 3, 4, 5. osztálynál, — aszerint, hogy az asszony, vagy leány járt-e azelőtt iskolába. De azok közül is, a leik valamikor 2—3 osztályt végeztek s utána 6—8 évig könyvhöz hozzá AZ ÉLŐ VÍZ IMAKÖZÖSSÉGE többek ki van sáriira a főváros budai oldalán is előadja a Fóti-úti szerc- tetvendégségen nyilvánvaló áldással bemutatott evangélizáló színdarabot: Wislöff Fredrik: Még az újjcl elkérik a te lelkedet! Az előadás színhelye: Budapest, II. Toroekó-tér 1. sz. alatti református gyülekezeti" terem. Időpontjai: február 5. 11, 12. Mindhárom alkalommal d. u. 5 órai kezdettel. — A nagy norvég ébresztőnek ez a műve bejárta az egész evangélikus Északot és többszázezer példányban ' végzi ébresztő szolgálatát. Egy éjszakának a drámája. Belépés díjtalan. Offertórium! se nyúllak, sokan mindent elfeledtek s a tamul ABC-nél kell kezdeni. A másik órában a bibliai történetekre kerül sor. Az olvasni nem tudóknak elmondja a történetet, a többiek könyvet kapnak a kezükbe. Mi természetesen ezt az órát tartjuk a legfontosabbnak, s inkább az olvasásra szánt időt kurtítjuk meg, hogy elég idő jusson a bibliai történetekre, s azok megbeszélésére. Azután a legközer lebbi házat ejti sorra, amely persze nem mindig a idegközelebbi'. Lehet, hogy ugyanabba az utcáiban van, lehet hogy nem. A hőség egyre növekszik s 2 éi 5 óra közölt majdnem fojtó hőség van a házakban, ahol minden ajtónyitást zsákszövettel fiigyönyöznék be, hogy kívülről senki meg ne láthassa odabent az asszonyokat. Egészen a hat óra körüli bcsötétc- désig a bibliás asszony házr.ól-házra megy s *fél 7 óra körül ér holt fáradtan haza. Útközben még be- vásárolja az élelmiszert. Otthon még vacsorát kell készítenie, ha nincs otthon felnőtt leánya, aki helyette megcsii álja. Másnap ugyanez ismétlődik más háznál. Váltogatva én is elmegyek a bibliás asszonyokkal a házakhoz s azon a napon én tanítok. A szombati szabad délelöltökön valamennyi 'bibliás asz- szonnyal együttesen bibliámégbeszélö órát tartunk, hogy a Szentírás igéjében mindjobban elmélyedjünk s így helyesen adhassuk tovéibb. Milyen következményeket támaszt már most ez a munka a bibliás asszonnyal szemben? Először is rá kell érnie a szolgálatra, vagyis lehetőleg ne kösse le a családja. Azért, legszívesebben gyermekleien*özvegyeket vagy olyanokat alkalmazunk, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak. Azonban a nagy hőségben megteendő hosszú utak jó egészséget és fizikai teljesítőképességet kívánnak. De erős jellem is szükséges. Csak nehezen tudunk fogalmai alkotni magunknak arról a tikkasztó pogány légkörről, amelyben a bibliás asszony a pogány házaknéil naponta mozog. Nem is lehet azt leírni, hanem csak átélni. A bibliás asszonyt mindig fenyegeti az a veszély, luogy a körülötte uralkodó hazug szellem és erkölcsi lazaság megfertőzi. Sokszor megkörnyékezi az a lá- sértés, hogy pénzzel meghagyja magát vesztegelni, hogy csak a nhági tárgyakat tanítsa a bibliai történetek nélkül, hogy valamelyik házhoz naponként elmenjen, másokat pedig hanyagoljon cl, hogy az illető leányt minél gyorsabban előrevigye az olvasásban és számolásban. Az a veszély is fennforog, hogy pletykál visz házról-hápra s talán az még nagyobb veszély, amelyre Pál apostol gondol, amikor I. Tini. 6 és 11. versét irta! Ezért ügyelünk arra is, hogy a bibliás ne legyen túl fiatal, hanem legalább 35 esztendős. Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy a tisztes indiai asszony illendő viselkedéséhez hozzátartozik, hogy az utcán lehetőleg keveset mutatkozzék, akkor is kísérettel, ha csak egy 4—5 éves fiúnak a kíséretében is — akkor megértjük, hogy mit jelent bibliás asszonyainknak napról-vapra az utcán járni egyedül, minden kíséret, nélkül. Azonban az evangélium ügyéért félre kell tenni a szokást és esetleg ki kell tennie magát annak, hogy még keresztyén nőtársai is félvállról nézik. Ebben keresendő a jő oka annak, hogy a legtöbb »müveit« keresztyén nő nem tudja magát erre az evangélizáló munkára el- hatéirozni mert »méltóságán alulinak tartja. Mert, aki talán tanítói oklevelet szerzett, vagy »jó házhoz« ment férjhez, ahhoz nem »illik«, hogy ilyen munkát végezzen. Ezeket az akadályokat és kibúvókat csak a »Krisztus kényszerítő szeretelével« lehet legyőzni. Hálát adunk Istennek, hogy ezt a szeretetet sok bibliás asszonyunkban felébresztette s egyszersmind kérjük, — főleg müveit, körökből —• több asszonyt is adjon, akik készek szolgálni — nem fizetésért és háláért, hanem hálából és szerctetböl. Hüb en er Berta Mayavaram. (India.) ÉLŐ VÍZ 7
