Élő Víz, 1950
1950-január / 3. szám
végiából induló missziói munkának az irányítását is Más szavakkal: a misszió állami ügy volt. Ebben az időben Egedé János norvég lelkész több éven át keresett segítséget ahhoz, hogy Grön- jandba jusson és ott hirdethesse az evangéliumot. Csali 1721-ben sikerült családjával odajutnia. Azt hitte, hogy meg Togja találni a norvég telepeseknek az utódait, de csak pogány eszkimókat talált érthetetlen nyelvvel. Szörnyű nehézségek között kezdett köztük missziói munkát, amely minden későbbi evangélikus missziónak a számára is példaszerű. Egede János „Grönland apostoláévá lelt. Sok norvég lelkész vett részt a következő évszazadban Grönlandiján a kérész tyénség terjesztésében. 1716-ban von Westen Tamás az északnorvégiai lappok között kezdett buzgó missziói munkát a „lappok apostolaiként. Mások követték, de a racionalizmus idején ez a missziói munka bomlásnak indult. A kicsiny herrnhuli körökben, amelyek szerte az országban voltak, maradt meg a missziói érdeklődés. 1800 körül Hauge János Nielsen volt egy egész Norvégiára kiterjedő ébredésnek az eszköze. 1814-ben az ország ismét önálló és demokratikus állam lett. Ez volt az előzménye annak az új missziói korszaknak, amely a 19. század elején kezdődött és még mindig tart. Ez a missziói munka nem a kormánytól, hanem a hívő egyháztagoktól indult ki és a misszióegyesületekben van megszervezve. 'Az első misszióegyesület 1826-ban keletkezett Norvégiában, nemsokára mások követték. 1812-ben ezek egyesültek a Norvég Missziótársulatban. Két évvel később nyílt meg a missziói iskola Stavanger- ben. Ugyanebben az évben alakult a Norvég Zsidómisszió is. A Norvég Missziótársulat első misszionáriusa H. P. S. Schreuder volt. 1813-ban ment Dél-Afrikába, ahol nagy akadályok legyőzése után sikerült missziói munkál kezdenie Natajban és Zuluföldön. 14 évig tartott, mig az első pogány nő megkeresztelkedett. Ez egész Norvégiában egy háláadási hullámot vont maga után. 1866-ban kezdődött meg a missziói munka Madagaszkár szigetén és ez a sziget lett a norvég egyház legnagyobb missziói munkamezejévé. A m»da- gaszkári missziói munkának az úttörője Lars Dahle volt 1864-ben a norvég Lars Skrefsrud és a dán Björresen Indiába ment, ahol a szantálok és más népek között független missziót alapítottak. — A 19. század vége óta norvég missziótársulatok Kínában is folytatnak missziói munkát. Közép-Afrikában és Abesszíniában is dolgoznak norvég misszionáriusok, és most Japánt is bevonják a norvég missziói munkába. A norvég Zsidómisszió 1891 óta különösen Románia és Magyarország zsidósága között dolgozott. A legismertebb norvég zsídómisszionárius Jonson Gisle lelkész, aki 1946-ban halt meg Budapesten. Sokszáz norvég misszionárius és sokezer bennszülött munkatárs dolgozik ma a norvég egyház különböző missziói mezőin, a hívőknek a száma pedig százezreket tesz ki. A missziónak az evangéliumi tevékenysége mellett felbecsülhetetlen kulturális és emberbaráti hatást is gyakorolt a misszió. Ezt a nagyon kiterjedt munkát kizárólag a gyülekezetek és a misszió barátainak az önkéntes adományai tartják fenn. A norvég egyháznak a kb. 1000 gyülekezeteben ma tízezrével vannak a nűsszióegye- sületek és csoportok, amelyek pénzt gyűjtenek a missziói munkához és a munkáért imádkoznak. Ma egész sor független missziói társulat van. Ezek közül egyetlenegynek az évi költségvetése megfelel Jkb. a norvég egyház évi költségvetésénekAzt mondják, hogy Norvégiának van lakosságához viszonyítva a legnagyobb része a modern viláamisz- szióban. És mégis a lakosságnak csak kicsiny része vesz ebben tevékenyen részt. De mindenki, aki Jézusban tudatosan életre jutott, tudja azt is, hogy köteles a magáét megtenni azért, hogy az evangélium messzebbre is eljusson a világ minden népéhez. Lélekmentés — életmentés A metodista egyház. nagy egyetemén, Evanston- ban hét testvér volt:: Speneer Vilmos és Ede. Az egyetem legjobb úszója Ede volt. Egy hésö őszi reggel megrázó hír szaladt végig a városon: Elgin, a nagy hajó a Michigani-tavon a tengerpart közelében sülyedöben van. Mindenki a partra sietett. Látták, hogyan küszködnek az emberek életükért s hogyan merülnek alá rémült sikoltással a hullámokba. Ede gyorsan ledobta fölösleges ruháját kötelet erősített testére, végét társaihoz dobta és máris úszott a hajóroncs felé. Megragadott egy fuldoklót és kivitte a partra. Tiz- *szer úszott igy ki egymás után. De többé nem volt ereje. Alig volt képes lábra állni a parton, meg- gémberedelt tagjait melegítette a tűznél. De amikor a tenger felé fordult és látta, hogy a távolban férfiak és asszonyok kétségbeesetten küzdenek a vízben, — azt mondta társainak: »Barátaim még egyszér megpróbálom.« »De Ede, semmi értelme kész öiiayilhosság lenne!« — mondták ők. »Mennem kell.« Testvére is megfogta:: »Ede, itt maradsz!« »Vili, nem tudok maradni. Nem látjátok, hányán fulladnak meg!?« Beugrott a vízbe, harcolt a hullámokkal, megragadott egy sülyedö asszonyt. Ötször ugrott még bele a hideg tengerbe. Tizenötöt mentett meg. Mikor társai utoljára felhúzták, már látszott, hogy a halál rátétté kezét. Gondosan lefektették a tűz mellé. Egy idő múlva körülnézett. Éles szeme észrevette, hogy egy férfi1 hogyan kapaszkodik egy gerendába utolsó erejével. »Nézzétek, ott egy férfi, aki szeretne megszabadulni/« Akkor látta, hogy a gerenda másik végére egy asszony kapaszkodik. »Fiuk ott egy férfi, aki a feleségét akarja megmenteni, de egyedül erre nem képes. Muszáj nekik segítenem!« »Nem! — kiáltották egyszerre. Nem birod, nincs erőd, kimerültél!« »Én nem fogom végignézni, hogyan fulladnak meg!« Bevetette magát a vízbe, fáradtan úszott a gerendához, megragadta és mindkettőt kivonszolta . .. Szerető kezek vitték szobájába és fektették ágyba. Testvére őrködött mellette és gondolataiba mélyedre ült a tűznél. Egyszer csak a vállán érezte valakinek a kezét. Ede éillt mellette:: »Vili, tényleg megtettem minden tőlem telhetőt?« »Ede, hiszen tizenhetet mentettél meg!« »Tudom, de félek, hogy mégse tettem meg mindent.« Vili ismét az "ágyba nyomta. Este lett. A láz egyre feljebb szaladt, Képzeletében férfiakat és asz- szoni/okat látott fuldokolni és alásülyedni. Vili ott Ült az ágyánál, fogta a kezét, homlokát és próbálta nyugtatni. »Ede! Tizenhetet mentettél meg!« Elhaló mondta, utolsó magáhoztérése pillanatában:: »Tudom, Vili, tudom. De csak még egyet tudnék megmenteni!« Láthatatlan evangélizációnkat ezidén is szeretnénk megrendezni. Terveink szerint az ÉLŐ VÍZ következő, február 12-én megjelenő kettős számában közöljük az evangé- lizáció teljes anyagát: nyolc evangé- lizáló előadást és" közös imatárgyakat. Ennek alapján az evangélizáció megrendezhető házanként, bibliakörönként vagy gyülekezetenként. Már most készítsük elő imádsággal, szervezéssel és a szükséges példányok megrendelésével. Az ÉLŰ VÍZ előfizetői időben meg fogják kapni, amellyel egyidőben az előre megrendelt külön példányokat is el fogjuk küldeni. A külön példányok ára 1.60 forint lesz. 6 ELŐ VIZ
