Élő Víz, 1950
1950-január / 3. szám
KÖVESS ENGEM! Mikor egy reggel Jézus a Galileai tenger mellett járt, két ha Ászt látott, akik a tengerbe vétet Léle hálóikat. Jézus megállt, mellettük: »Kövesselek engem, és én azt mice em, hogy embe eket halásszatok/« (Márk 1:17.) És a haAszok nyomban odahagy iák a hálókat, a hajót és a tengert és követték Jézust. — A kapernaumi városszélen is csak annyit mondott a vámszede asz tálnál ülő Lédnek: »Kövess engem!« és az besöpörte a pénzt a fiókba és indult az Ismeretlen után. (Márk 2:14.) — A Belhsaiáából való Fülöpnek is elég volt ez a két szó és máris munkálkodott az Űr szolgálatában újabb tanítvány szerzésével. (János 1:44—46) — Annak a gazdag ifjúnak is ezt mondta Jézus, aki az ö. ökélet kérdésevei ment hozzá: »Add el minden vagijonodat és add a szegényeknek... és jer és kövess engem!« (Márk 10:21.) — Még a Péterrel való utolsó csendes beszélgetése is, amikor vértanúhalálát megjelentette néki, ezekkel a szavakkal végződnek: »Te kövess engem!« (János 21:21.) Miért használta Jézus az elhívásnak ezt a módját? 1. Ez a két szó olyan egyszerűvé teszi a dolgot, hogy mindenki megérti az első pillanatban. A halászok nem tanakodna!: azon, mit kell otthagy- niok és mit vihetnek magukkal. Simon és András azonnyomban száiazra vonták a hajót és követték Jézust. (Lukács 5:11.) A Zebedeus-fiak kés ekedes nélkül elhagyták atyjukat. (Márk 1:20.) Léd nem tanakodott, vájjon megéi-e egy ilyen ismeretlen vándortanítóval való elindulás a jól jövedelmező állásnak, a kényelemnek, a gazdagságnak a feladását^ hanem azonnyomban indult. A gazdag ifjú is rögtön átlátta, hogy miről van szó. Megértette, milyen választás előtt áll. Felisme te az árat, amit adnia kell. Azonban ezt lúlnagynak találta, azért ment el megszórna'' odra. Te is hallottad bizonyosan nagyon sokszor Jézus ajkáról ezt a hívást. Nincs kétségem afelől, hogy megértetted. De vájjon engedlél-e néki? Indultál-e követésére? 2. Jézus fe'szólítása minden egysze üsége mellett is mérhetetlenül gazd ag, szédítően mély és felfoghatatlanul nagy. Ez a két szó mindent magában foglal, ami a keresztyén életet jelenti. Az üdvösség mindig roppant egyszerű, de az átélése végtelenül csodálatos. Egy gyermek megjárhatja az utat és átélheti a csodát és ugyanakkor a világ minden bölcse hasztalanul erőlköd k annak a megmagyarázásán, amit a gyermek átélt. Két éves gyermek, akit Izrael pusztai vándorlása alatt a kígyó megmart, anyja tanácsára fel tudott tekinteni az érckígyóra és életben maradt, bár a táborban egyetlen rabbi sem tudta megmagyarázni azt az erőt, ami egy\ pillanat alatt átáramlott a testen és kiűzte onnan a halálnak és kígyónak a mérgét. — Naámánnak roppant egyszerű volt hétszer belemerülni a Jordán vizébe, de Napkelet egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni annak a titkát, hogyan gyógyult meg Naámán a hetedik fürdés után a poklosságából. Az üdvösség útja benne van ezekben a .szavakban: »Ha megváltjuk bűneinket, (Jézus. Krisztus) hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (1. János 1:9.) Vagy: »Higyj az Űr Jézusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!« (Csel. 16:31.) Nemde egyszerű a bűnöknek megváltása és Jézus Krisztus bocsánatának, megtisztító kegyelmének hittel való megragadása. De az üdvösség átéléséről azt mondja Pál apostol: »Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, Isten azt készítette az ót szeretőknek.« (I. Kor. 2:9.) Más helyen: »Ö, Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanók az ö ítéletei és kinyomó zhat atlanok az 0 útai/« (Róm. 11:33.) Mit jelent Jézus követése? Magától értetődően azt, hogy Jézussal együtt, az ó nyomában jársz. Ha egy ismerősödnek azt mondod, jöjj velem, akkor együtt indultok. Va jón kü- velne-e téged az, aki az ellenkező irányba indul. Ugyanígy van Jézus követése is. Vele járunk. Jézus soha senkinek nem mondta, végy magadhoz, hadd járjak veled, de minden tanítványának megvállottjának elmondta egyszer: Kövess engem. És csak azok lettek az övéivé, akik követték őt. Nagyon sokan foidítva képzelik. Jézust hívják a maguk útjá.a. Vele akarják szépíteni, érdekessé tenni vagy megszentelni a maguk életét. Mindazok a vallásos és istenes emberek, akik soha nem, fordítottak hátat a réginek, nem indultak egy merőben új iítra, nem tértek meg, a gyakorlatban ezt altartáh csinálni. Jézust hívták a maguk útjára. Vele akarták követ- tetni magukat. Pedig ezt Jézus egyáltalán nem ígérte, ő mindenkit a maga, nyomába, új iítra hívott. El tudsz-e képzelni nagyobb kiváltságot és csodálatosabb életet, mint a királyok Királya, az Isten Egyszülöttje nyomában járni?! Sokszor képezi vita tárgyát, mit jelent keresztyénnek lenni. Sokféle vélemény kerülhet itt egymással szembe. Pedig haszontalan dolog ezen vitatkozni. A tanítványság Jézus követését jelenti. Csak annyiban vagy keresztyén, amennyiben Krisztus követője vagy. Nem vagij keresztyén, ha csak a tanítását vallód Krisztusnak. Bármily hasznos és fontos dolog a keresztyén tanítás, mégsem ér sokat, ha valaki tisztában van Jézus tanításával és ugyanakkor Jézus útja idegen ma ad a számára.. A keresztyénség sohasem etnlélet csupán, felépített tanrendszer,' megdönthetetlen igazságok gyűjteménye, hanem élet- közösség a feltámadott Krisztussal. A Vele járás, a Benne való élet. Nem vagy keresztyén, csupán azért, mert annak mondod magadat. Még azért sem, hogy annak hiszed magadat, vagy pedig mások hisznek annak. Nem vagy keresztyén csak azért, mert a tiszta pillanataidban vágyakozol utána és szeretnél azzá lenni. Csak annyiban vagy keresztyén, amennyiben követed Jézus Krisztust. Egy lépést se többet és egy lépést se kevesebbet. Milyen úton kell Jézust követni? A tanítványainak Jézus ezt mondta: »Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az 6 keresztjét és kövessen engem. Mert aki megakarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, meqtalálja azt.« (Máté 16:24—25.) 1. Jézus követése az ö n me g tagadás útja. Amikor valaki azzal állt Jézus elé: »Követlek téged Uram, valahová mégy!« Jézus azonnyomban felvilágosította ennek az útnak a természete felől: „A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük; de az ember fiának nincs fejét hová lehajtaniam (Lukács 9:57—58.) Jézus útja az ’Önmegtagadás útja. Egy szavára márványpalota emelkedhetett volna akárhol, hogy kényelmét Néki nyújtsa. Egy intésére angyalok serege sietett volna, hogy szolgálatánál elhalmozza, ő pedig fáradtan, porosán, kivetetten rótta utolsó hontalanként a földi vándorutat. Mennyi mindent megtagadott, míg az Atya jobbjától, Galílea poros országút jáig jutott, míg a mennyei . trónus helyett csak Jákob kútjának a kávája maradt számára! Mennyi gazdagságot adott oda, míg szegényebb lett az erdő vadjánál és az £g madarainál! Jézus önmegtagadását nem passzióból, nem is önkínzásból cselekedte, hanem jótétetényből. »Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti i ÉLŐ VIZ
