Élő Víz, 1950

1950-november / 24. szám

MEGSZÜLETIK A GYÜLEKEZET

Pált hiába zárták ki a megbotránkozó zsidók a zsinagógából, az evangélium hódítását már nem tudták megakadályozni. Pál — valószínűleg már az érkezésekor — szíves fogadtatásra talált egy Jáson nevű görög embernek a házában, ahol nyilván lakott is, s ahol tovább folytatta a missziói munkát. Nem is eredménytelenül. Némelyek a zsidók közül is utána jöttek, de még nagyobb sokaság az „istenfélő”, azaz a' zsidósághoz csatlakozó, prozelita görögök közül. Bizonyára olyanok is nagy számban, akik pogány görögök voltak az evangélium meghallásáig.

A thessalonikai gyülekezet tagjai kevés kivételtől eltekintve pogányókból lettek keresztvénekké. (I. Thess. 1:9—10; 2:14—ló.) Pál a thessalonikai

levelekben egyszer sem utal az Ótestamentum szent irataira, hanem annál inkább hangsúlyozza az Istenhez méltó földi életet és a Krisztus d'csőséges országába való készülést (I. Thess. 2 .12, II. Thess. 1 : 5; 2 . 14). Magyarázza nekik az idők jeleit, amelyek Jézus visszajövetelét megelőzik (II. Thess. 2. fej.) és igyekszik velük megértetni, hogy az Ür úgy jő el, mint éjjel a tolvaj (I. Thess. 5 :1—3). Ez mind azt igazolja, hogy egészen élűiről kellett kezdenie a munkát. Ugyancsak erre vall az a kép, amikor magát dajkához hasonlítja, aki nagy türelemmel daj- kálgatja a gyermekeket (I. Thess. 2:7). majd atyához, aki egyenként :nti és buzdíthatja fáradhatatlanul a gyermekeit (II. Thess. 2: 11). Milyen szívós kitartásra és lankadatlan buzgóságra enged következtetni ez' a pár rövid utalás is, ami betekintést enged a nagy misszionárius szolgálatába. A megélhetésének a biztosTása mellett mennvi terhet jelentett a kezdet nehézségeivel való megbirkózás, tanulatlan, neveletlen, ön á I lótlan csecsemő-keresztyének istápolása és vezetgetése.

De a munka nem volt hiábavaló. Rövid, néhány hónapi tartózkodás után életképes és missziói erőtől duzzadó gyülekezet maradt Thessalonikában. Megálltak a helyüket a szoronguttatások között, példaképül szolgáltak messze vidéken és kizendült tőlük az Ür beszéde minden helyre, ami még tá^abb kört fejez ki, mint Görögország. (I. Thess. 1 :6—8). Ez is a7< mutatja, hogy mennyire készen voltak a pogány szívek is az evangéliumra.

A ■ : "• -' ■ ' •

JELENTKEZIK AZ ELLENSÉG

A misszió és gyülekezetépítés ígéretes munkája azonban nem folyhatott sokáig zavartalanul. A zsidóknak nem volt elég, hogy a zsinagógát elzárták Pál -elől, hanem azután is rossz szemmel nézték az evangélium hódítását. Nyilván riválist láttak az induló keresztyé.nségben, hiszen elhódította tőlük a prozeliták nagy számát és olyanokat is megnyert, akikhez ők nem tudtak hozzáférkőzni. Elfogta őket az irigység és csirájában akarták elfojtani az úi gyülekezet. Majdnem az ismétlődik meg, ami Fdippiben volt- Csakhogy most nem a pogányok az utcai csődület kezdeménvezői. hanem a zsidók. Megdöbbentő, hogy az ótestamentum népe, anr.kor nem akarja elfogadni az Isten-küldötte Megváltót, ugyanolyan eszközökhöz folyamodik, mint a busás jövedelmüket vesztett rabszolgatartók. Felzendítik a népet. Mégpedig a legaljánál, csavargóknál, naplopóknál, mindenre kapható kikötőbeli kalandoroknál kezdve. Mkcst nem Pál és Silás kerülnek a .város elöljárói elé, hanem a szállásadóik. Jásonnak és társainak kell felelniük a hirtelen összehordott vádakra, hogy Pál és Silás országháborítók, akik a császár parancsai ellen cselekszenek, mert Jézust tartják királynak.

ír

■ Íme az evangélium Thessalonikában is kiváltotta az ellenkezést s hirdetői itt sem kerü'hették el az üldöztetést. Jáson és társai ugyan megnyugtató magyarázatot adtak a vádakra — vagy olyanformán, hogy meggyőzték az elöljárókat afelől, hogy Pál és társa nincsenek a császár tisztelete el'en, vagy pedig úgy, hogy megígérték, hogy nem látják tovább vendégül őket — mindenesetre a hívők legjobbnak látták, ha Pál és Silás a reggelt sem várva, elhagyják a várost. Bizonyosak voltak afe'ől, hogy az el’enség nem fog nyugodni, hanem újabb kíséi leteket tesz az evangélium hirdetői elhallgattatására.

Pál és Silás nem ellenkeztek .. Nem marad már néma a kereszt evangéliuma Thessalonikában, ha ők útrakelnek is. A filippi botokra és a börtönre elevenen emlékeztek, a thessalonikai csőcselék zaja' fülükbe csengett, amikor örökéletre összeforrott szívek búcsúvétele után elnyelte őket a sö+ét éjszaka. Mesterük nyomdokain jártak, akinek szintén nem volt a fejét hová lehajtania. Tudták, hogv ennél többet a tanítvány se kívánhat magának. Mégse iránvftották lépteiket. a város keleti kapuja felé, hogy hazatérjenek pihenni és nyugalmat találni, hanem Thessalo- nika nyugati kapuján át léptek a világbirodalom országúti ára, hogy ú’abb csodákkal és veszedelmekkel találkozzanak. Rájuk olyan üzenet bízatott, amit el kell vinniök a föld végső határáig. Attól pedig még messzire voltak.

EVANGELIZÁCIÓS NAPTÁR

Nov. 12—19. Kisfalud (Kovács Géza).

Nov. 20—22. Kerekegyháza (Gálát György).

Nov. 20—26. Torvaj (Mátis István és Németh MarNov. 20—26. Torvaj (Mátis István és Németh Margit dn.).

Nov. 20—27. Délszabclcsi misszió (Roszik Mihály).

Nov. 22—26. Orosháza, Rákóczi-telep (Csepregi Béla).

Nov. 23—29. Kötcse (D. Kapi Béla).

Nov. 26—dec. 2. Kissomlyó (Rácz Ernő).

Nov. 26—dec. 3. Nyáregyháza (Bártfai Lajos, Fábry István és Józsa Márton).

Nov. 27—dec. 3. Mezőberény I. (Csepregi Béla).

Nov. 27—dec. 3. Galgaguta (Sólyom Károly).

Nov. 27—dec. 3. Bőnyrétalap (Sághy Jenő és Németh Julia dn).

Dec. 3—8. Somogydölcske (TunéLzy Zoltán).

Dec. 3—10. Péteri (Benkóczy Dániel).

Dec. 4—7. Amót (Sréter Ferenc).

Dec. f—10. Bakonybánk (Sághy Jenő).

Dec. 10—12. Vác (Józsa Márton).

Dec. 10—17. Bakonyszombathely (Túrmezei János és Németh Júlia dn.).

Dec. 11—17. Délszabolcsi misszió (Turmezei Sándor).

Dec. 11 — 17. Tatabánya (Csepregi Béla).

Dec. 15—17. Rád (Józsa Márton).

,,Emeljétek fel a fejeteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer és az örök életre gyümölcsöt gyűjt.. (János 4: 35—36.)

ÉLŐ VÍZ