Élő Víz, 1950
1950-október / 21. szám
1900. ÉVE most októberben, hogy Pál apostol az evangéliumot Ázsiából Európába hozta. Az európai keresztyénség eme nagy jelentőségű évfordulóján Isten iránti hálával emlékezünk a földrészünkön meginduló misszió első eseményeire. 3. A KEZDET Olvasd el: Cselekedetek 16:10—15. A látásban megjelenő görög férfi és a tengeren túlról hangzó segélykiáltás megérttették Pállal és társaival Isten útmutatását: vinniök kell az evangéliumot tovább nyugatra! Nem is késlekedtek, hanem kisiettek a troási kikötőbe és felszálltak az első vitorlás hajóra, amely a két part közötti forgalmat bonyolította le. Amint elhagyták Imbros szigetét és Hellespontus szűk tengerszorosát, kijutottak az Égéi tenger kék síkjára. Egyenesen Samothráké irányába vették útjukat. Bizonyára kedvező szelet kaptak, mert két nap alatt tették meg azt az utat, ami más alkalommal öt napba került. (Csel. 20:6.) így azután gyorsan átjutottak azon a tengeröblön, ami Ázsiát és Európát elválasztotta egymástól. A túlsó parton Filippi kikötővárosa, ’ Neápolis (ma: Cavallo) fogadta őket. Neapolisból Pál és társai meredek hegyi kapaszkodón jutottak fel egy dombra, ahol gyönyörű kilátás tárult eléjük. Mögöttük az Égéi tenger kékje, tarka szigetvilágával, előttük pedig Macedónia síksága: nagy, gazdag, büszke városok, idegen nép és ismeretlen világ. Magukban bizonyára gyengéknek és alkalmatlanoknak érezték magukat. De- hiszen nem a maguk ügyében jártak. Annak pedig, akinek sürgető parancsával elindultak, nem völt semmi sem lehetetlen. Az első állomás. Pár órai gyaloglás után Filippibe érkeztek. Ez volt az első állomáshelyük. Nyilvánvaló örömökkel és súlyos megpróbáltatásokkal. Filippi városa a Nyugatot Kelettel összekötő országút mellett feküdt. Régi neve Krenidés (Források), amelyet Macedóniai Fülöp, Nagy Sándor apja változtatott meg Kr. előtt 350-ben a saját neve után, mivel közelében aratott döntő győzelmet a thrákok felett. A király kegyével sok kedvezés járt együtt, ami gyors fejlődést vont maga után. Krisztus előtt 167-ben jutott a rómaiak kezére és a Filippi körüli síkságon szenvedett vereséget a császárgyilkos Brutus és Cassius, Octavia- nustól, aki Augustus néven a biblia lapjairól is ismerős (Lukács 2:1). Octavianus is kegyeibe fogadta Filippi városát. Lakói római polgárjogot nyertek és sokféle kiváltságot. Róma jogrendszere lépett életbe. A várost a duumvirek (a mi biblia- fordításunkban bírák) kormányozták, akiknek a parancsait a liktorok (poroszlók) hajtották végre. A közigazgatás teljesen ki volt építve és az egész városban erős polgári öntudat és magabiztosság uralkodott. Mindez igen alkalmassá tette Filippit arra, hogy itt hangozzék fel először az evangélium, hogy itt találkozzék a gazdag és büszke nyugattal a Jordán völgyéből elindult üzenet. Hadd legyen nyilvánvaló, hogy az Isten királysága mennyire más, mint a legtörvényszerübb római város polgári rendje. Á felzúdulás és az ellenkezés között is hadd találjon életet, örömöt és üdvösséget az, aki megnyitja szívét az evangélium előtt. Hadd szégyenüljön meg a törvénytisztelet és a jogvédelem és legyen dicsőséges a legyőzhetetlen szeretet. Az első hallgatóság. Pál és társai néhány napig pihennek a város- ' ban, de ezt az időt sem töltik tétlenül, hanem megismerkednek Filippi lakosaival. Feltehetjük, hogy különösképpen érdekelte őket azoknak vallási élete. Amikor elérkezik a szombat, felkeresik a városban lakó néhány izraelitának az imahelyét. Bizonyára a zsidók kevés száma szerint nem is volt zsinagógájuk, hanem csak deszkafallal elkerített, tető nélküli imahelyük a Strymon folyó egyik oldalága mellett. Oda megy el Pál, Silás, Timotheus és Lukács. Kis gyülekezetei találnak együtt. Ez is csupa asszonyokból áll. A nagy város néhány zsidó asz- szonya a szegényes összejöveteli helyen. Ez a hódító útra induló evangélium első hallgatósága. Pál azonban nem elégedetlenkedett ezzel a kezdettel- Hiszen az ő Ura az a pásztor, aki megy fáradhatatlanul egy elveszett bárány után is. Jézus éhesen a fárasztó gyaloglás után, déli hőségben sem átallott foglalkozni egy elrontott életű asszonnyal a Jákob kútjánál. Amikor ennek szennyes szíve kezdett nyiladozni a megtisztító Ige előtt, már azt mondta, tanítványainak: „Emeljétek fel a szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.“ Pál előtt is ez a látás lebeg. Aratásra érett tájékok: a választott nép életének nagy üressége a beteljesedés nélkül s a pogányság millióinak szótlan sóvárgása az élő Istennel való közösség után. Nem számít, hogy csak néhányan ülnek előtte. És hogy csupán asszonyok. A fontos az, hogy megjelent számukra is az Isten üdvözítő kegyelme a Jézus Krisztusban. Hogyne magyarázná, bizonyítaná, hirdetné nékik: beteljesedtek e csodálatos ígéretek. Két évtizeddel azelőtt Júdeábán és Ga- lileában élt valaki, akin megnyugodott az Ürnak Lelke. Csodálatos dolgokat cselekedett, drága mennyei üzenetet hirdetett, majd igazi páskabá- rányként, végérvényes engesztelő áldozatul feláldozta magát ártatlanul a népért, úgy szerezvén váltságot annak bűneiért. Beszélt bizonyára Jézus feltámadásáról, dicsőséges megjelenéseiről és mennybemeneteléről. És kérte, biztatta, unszolta a hallgatóit, hogy higyjenek benne, mert Ő az Isten- küldötte Messiás. Pedig csak néhány zsidó asszony volt jelen- Azok is messze kirekesztve egy gazdag, magabiztos, forgalmas város határán kívülre. De már ütött az európai misszió döntő órája. Az első hívő. A filippibeli zsidók egyhangú, szombati ájta- toskodásába nagy változást hozott az idegenek érkezése. Nagy örömük lehetett már abban is, hogy most férfiak is felkeresték az imádságra szolgáló szent helyet. Még hozzá olyan férfiak, akik az atyák földjéről valók és jól ismerik az írásokat. ÉLŐ víz 5
