Élő Víz, 1950

1950-október / 21. szám

1900. ÉVE most októberben, hogy Pál apostol az evangéliumot Ázsiából Európába hozta. Az európai keresztyénség eme nagy jelentő­ségű évfordulóján Isten iránti hálával emlékezünk a földrészün­kön meginduló misszió első eseményeire. 3. A KEZDET Olvasd el: Cselekedetek 16:10—15. A látásban megjelenő görög férfi és a tenge­ren túlról hangzó segélykiáltás megérttették Pál­lal és társaival Isten útmutatását: vinniök kell az evangéliumot tovább nyugatra! Nem is késleked­tek, hanem kisiettek a troási kikötőbe és felszáll­tak az első vitorlás hajóra, amely a két part kö­zötti forgalmat bonyolította le. Amint elhagyták Imbros szigetét és Hellespontus szűk tengerszoro­sát, kijutottak az Égéi tenger kék síkjára. Egye­nesen Samothráké irányába vették útjukat. Bizo­nyára kedvező szelet kaptak, mert két nap alatt tették meg azt az utat, ami más alkalommal öt napba került. (Csel. 20:6.) így azután gyorsan át­jutottak azon a tengeröblön, ami Ázsiát és Euró­pát elválasztotta egymástól. A túlsó parton Filippi kikötővárosa, ’ Neápolis (ma: Cavallo) fogadta őket. Neapolisból Pál és társai meredek hegyi kapasz­kodón jutottak fel egy dombra, ahol gyönyörű ki­látás tárult eléjük. Mögöttük az Égéi tenger kékje, tarka szigetvilágával, előttük pedig Macedónia síksága: nagy, gazdag, büszke városok, idegen nép és ismeretlen világ. Magukban bizonyára gyengék­nek és alkalmatlanoknak érezték magukat. De- hiszen nem a maguk ügyében jártak. Annak pedig, akinek sürgető parancsával elindultak, nem völt semmi sem lehetetlen. Az első állomás. Pár órai gyaloglás után Filippibe érkeztek. Ez volt az első állomáshelyük. Nyilvánvaló örömök­kel és súlyos megpróbáltatásokkal. Filippi városa a Nyugatot Kelettel összekötő országút mellett feküdt. Régi neve Krenidés (For­rások), amelyet Macedóniai Fülöp, Nagy Sándor apja változtatott meg Kr. előtt 350-ben a saját neve után, mivel közelében aratott döntő győzel­met a thrákok felett. A király kegyével sok ked­vezés járt együtt, ami gyors fejlődést vont maga után. Krisztus előtt 167-ben jutott a rómaiak ke­zére és a Filippi körüli síkságon szenvedett vere­séget a császárgyilkos Brutus és Cassius, Octavia- nustól, aki Augustus néven a biblia lapjairól is ismerős (Lukács 2:1). Octavianus is kegyeibe fo­gadta Filippi városát. Lakói római polgárjogot nyertek és sokféle kiváltságot. Róma jogrendszere lépett életbe. A várost a duumvirek (a mi biblia- fordításunkban bírák) kormányozták, akiknek a parancsait a liktorok (poroszlók) hajtották végre. A közigazgatás teljesen ki volt építve és az egész városban erős polgári öntudat és magabiztosság uralkodott. Mindez igen alkalmassá tette Filippit arra, hogy itt hangozzék fel először az evangélium, hogy itt találkozzék a gazdag és büszke nyugattal a Jordán völgyéből elindult üzenet. Hadd legyen nyilvánvaló, hogy az Isten királysága mennyire más, mint a legtörvényszerübb római város pol­gári rendje. Á felzúdulás és az ellenkezés között is hadd találjon életet, örömöt és üdvösséget az, aki megnyitja szívét az evangélium előtt. Hadd szégyenüljön meg a törvénytisztelet és a jogvéde­lem és legyen dicsőséges a legyőzhetetlen sze­retet. Az első hallgatóság. Pál és társai néhány napig pihennek a város- ' ban, de ezt az időt sem töltik tétlenül, hanem meg­ismerkednek Filippi lakosaival. Feltehetjük, hogy különösképpen érdekelte őket azoknak vallási élete. Amikor elérkezik a szombat, felkeresik a városban lakó néhány izraelitának az imahelyét. Bizonyára a zsidók kevés száma szerint nem is volt zsinagógájuk, hanem csak deszkafallal el­kerített, tető nélküli imahelyük a Strymon folyó egyik oldalága mellett. Oda megy el Pál, Silás, Ti­motheus és Lukács. Kis gyülekezetei találnak együtt. Ez is csupa asszonyokból áll. A nagy város néhány zsidó asz- szonya a szegényes összejöveteli helyen. Ez a hó­dító útra induló evangélium első hallgatósága. Pál azonban nem elégedetlenkedett ezzel a kezdettel- Hiszen az ő Ura az a pásztor, aki megy fáradha­tatlanul egy elveszett bárány után is. Jézus éhe­sen a fárasztó gyaloglás után, déli hőségben sem átallott foglalkozni egy elrontott életű asszonnyal a Jákob kútjánál. Amikor ennek szennyes szíve kezdett nyiladozni a megtisztító Ige előtt, már azt mondta, tanítványainak: „Emeljétek fel a sze­meiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.“ Pál előtt is ez a látás lebeg. Aratásra érett tájékok: a választott nép életének nagy üressége a beteljesedés nélkül s a pogányság millióinak szótlan sóvárgása az élő Istennel való közösség után. Nem számít, hogy csak néhányan ülnek előtte. És hogy csupán asszonyok. A fontos az, hogy meg­jelent számukra is az Isten üdvözítő kegyelme a Jézus Krisztusban. Hogyne magyarázná, bizonyí­taná, hirdetné nékik: beteljesedtek e csodálatos ígéretek. Két évtizeddel azelőtt Júdeábán és Ga- lileában élt valaki, akin megnyugodott az Ürnak Lelke. Csodálatos dolgokat cselekedett, drága mennyei üzenetet hirdetett, majd igazi páskabá- rányként, végérvényes engesztelő áldozatul felál­dozta magát ártatlanul a népért, úgy szerezvén váltságot annak bűneiért. Beszélt bizonyára Jézus feltámadásáról, dicsőséges megjelenéseiről és mennybemeneteléről. És kérte, biztatta, unszolta a hallgatóit, hogy higyjenek benne, mert Ő az Isten- küldötte Messiás. Pedig csak néhány zsidó asszony volt jelen- Azok is messze kirekesztve egy gazdag, magabiz­tos, forgalmas város határán kívülre. De már ütött az európai misszió döntő órája. Az első hívő. A filippibeli zsidók egyhangú, szombati ájta- toskodásába nagy változást hozott az idegenek érkezése. Nagy örömük lehetett már abban is, hogy most férfiak is felkeresték az imádságra szol­gáló szent helyet. Még hozzá olyan férfiak, akik az atyák földjéről valók és jól ismerik az írásokat. ÉLŐ víz 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom