Élő Víz, 1950
1950-október / 21. szám
AZ EVANGÉLIKUS E V A N G É L <1 Z A C I Ó LAPJA „Azért hithői, hogy kegyelemből legyen" Pál apostol írja le ezt a csodálatos mondatot Róma 4:16-ban. Isten örök végzésének, elhívásának és az ígéretek beváltásának a summázása ez, amint Ábrahám példáján világosan meglátszik. Persze, még Ábrahám is csak előkép, példa ahhoz, hogy Isten megigazító, könyörülő, és üdvözítő munkájának ez a legbelsőbb törvénye félreérthetetlenül világossá legyen. Az Isten igazsága, a vele való életközösség, az üdvösség hitből lehet a bűnös emberé. Mit jelent ez? 1. NEM CSELEKEDETBŐL. Ábrahám nem cselekedett semmi olyat, amivel kivált volna az ő családjából, vagy Ur-Kaszdim többi lakosai közül. Pál éppen általa példázza azt, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja (Róm. 4:5). Ez által lett példája, ősatyja azoknak, akiknek nem volt semmi érdemük, hanem csak bűnük Isten előtt, és éppen azért ajándékba kapták Istentől az igazságot. Gondolj Zákeusra. Egy város rettegett vérszo- pója volt. Védtelen özvegyek és gyámoltalan árvák siratott filléreiből harácsolt nagy vagyont. Gyűlölte és megvetette mindenki. Mégis Ábrahám fiának bizonyult, mert hitt Jézusnak, amikor az belépett és új világot hozott az ő bűnös életébe. Vagy milyen volt a farizeus házában Jézushoz járuló paráznának? A tettenért házasságtörő asszonynak? A Jézus mellett megfeszített gonosztevőnek? Csak bűne! Semmi jó cselekedete! Semmi érdeme. És mégis övék lett a bűnbocsánat, a békesség és az üdvösség. Mert hittek bűnösen, cselekedet nélkül. Vájjon Te találsz-e magadban valami jót? ígéretesek és megnyugtatóak-é a cselekedeteid? Vagy pedig éget, gyötör és lesújt, hogy nem tudsz felmutatni semmit, ami tetszhetnék Istennek? Képtelen vagy bármit is kedvére cselekedni! Csak bűneiddel terheled és vétkeiddel fárasztód Őt (És. ; 43:24). A „hitből“ azt jelenti, hogy nem cselekedetből Hihetsz te is cselekedetek nélkül, sőt a cselekedeteid ellenére Abban, Aki az istentelent megigazítja. 2. A hitből azt is jelenti, hogy NEM LÁTÁSBÓL. Mi, emberek, szeretnénk valami kézzelfoghatóra és szemmel láthatóra alapozni a hitünket. Ha már nincsenek megfelelő cselekedeteink, legalább a szemünket biztassa valami reménytkeltő bennünk. Erre föl szeretnénk hinni abban, hogy Isten tényleg tud velünk kezdeni valamit. Mózes is ennek hiányában vonakodik a hit bátor lépését megtenni. „Kérlek Uram, nem vagyok én ékesen szóló, sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottái a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.“ (II. Móz. 4:20.) Nemcsak, hogy a múltban nem mutatott az élete semmi biztatót, hanem a jelenben sem tud felfedezni magában ilyet. Azóta dem, hogy szólott vele az Úr. „Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz“ — mondja makacsul (13. vers). Vagy ha már magunkban nem látunk semmit, lássunk legalább Jézusban valamit. Várjuk a csodát, mint a názáretbeliek: „Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.“ (Lukács 4:23.) Követelőzünk, mint a farizeusok: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és hígyjünk néked?“ (János 6:30). Vagy hajtogatjuk erősködve, mint Tamás: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyeibe és az én kezemet be nem bocsájtom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem“ (János 20:25). Pedig a mennybemenetel után azok üdvözülnek, akik „nem látnak és hisznek“ (29. vers). Milyen más Pál apostolnak a hite, aki ugyancsak nem lát magában semmi biztatót és ennek ellenére hisz: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való. Mindenütt nyomor- gattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeske- •dünk, de nem esünk kétségbe; .üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk, mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben ... Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a látÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM, 21. SZ. 1950. OKTÓBER 8.
