Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 19. szám
Kicsoda keresztyén? A vonat nyugodt zakatolással fut, nekem azonban uz motoszkál a tejemben, hogy ideje lenne már valahogyan bizonyságot tenni. Kis tétovázás után néhány traktátust húzok elő a zsebemből s odaadom a velem szemben ülő asszonynak. — Talán érdeklik a nénit ezek a lelki olvasmányok? Szokott-e ilyeneket olvasni? Kicsit furcsán néz rám, nem nagyon érti miről vau szó, de aztán mégis elveszi és elolvassa. Mellettünk két leány ül. Az egyik, amikor megsejti, hogy itt valami „vallásos dologról“ van szó, feltűnő érdeklődést mutat. Nyújtogatja a nyakát a papiros felé, de azért nem szól semmit. Amikor visszakapom a lapocskákat, elkéri ő is- Figyelmesen végigolvassa. Közben leszáll útitársnője, s megindulhat a beszélgetés. — Mi a véleménye az olvasottakról? — Tudja... jó az annak, aki vallásos . •. aki keresztyén ... — Igen? Hát kicsoda keresztyén? — Hát •.. aki egészen aszerint él. •. — Mi szerint? — Az evangélium szerint, ahogy elő van írva. — Na és van olyan ember, aki teljesen aszerint él? Ügy, hogy abban nincsen semmi hiba? — Olyan?. .. nincs .... vagy van? — Nincs. Akkor viszont kicsoda Keresztyén? — Hogy kicsoda? Az, aki aszerint érez. Nem? — Azt gondolja, hogy valakinek az érzelmei döntik el azt, hogy keresztyén-e? Keresztyénné tesz az érzelem? — Nem tesz •.. v— Uehát akkor kicsoda keresztyén? Mint aki kátyúba jutott, mozdulni se tud, tehetetlenül birkózik a gondolataival majd ő kezd kérdezni. — Hogy is mondjam? . .. Hát nem tudom.. Dehát ki akkor a keresztyén? — Induljunk el talán más nyomon- Hallott valamit a farizeusokról? — Farizeusok •.. Igen . • . Kik is voltak azok? — Mire emlékszik? Jó emberek voltak, vagy rosszak? — Hát... Rosszak. A farizeus előrement a templomban, a másik meg hátul maradt, az a... az a . • • — Yámszedő! Mi is történt ott? Erre aztán hozzávetőleges pontossággal elmondja a farizeus és a vámszedő történetét. Itt-ott kijavítom, majd csökönyösen folytatom tovább a faggatást. — Azok a farizeusok vallástalan emberek voltak? ÉLŐ VtZ — Nem. — ±±ao akkor mi volt a hibájuk? — Büszkék voltak. — Volt is nekik mire- Többet imádkoztak, mint mások, többet adakoztak, többet bőjtöltek, a törvényt komoly buzgalommal igyekeztek áz utolsó betűig megtartani. Egyszóval vallásosság tekintetében mindenkin túltettek. És mindemellett vájjon hívők voltak-e? — Nem. — Tehát hiába volt minden vallásosságuk- A maguk cselekedeteikben bíztak és ezért Krisztus elutasítóivá leitek. Így van? — Igen. — ín a és az a lator, aki Krisztus jobbján beismerte teljes bűnösségéi, es bizalommal fordult hozzá, mit kapott Jézustól? — Bejutott a paradicsomba. — Na látja! Itt van két ember. Az egyik önmagával eltelt, saját dicsőségének s nem Istennek szolgáló farizeus, a másik meg a lator, aki egyetlen jó cselekedetet sem tudott felmutatni, de a bűneit belátva, kegyelemért fordult Jézushoz. Mit gondol, a kettő közül melyik a keresztyén? — Nyilván a megtérő lator. — Lám, pedig az nem élt a szentírás szerint és nem is érzett keresztyén módra- Mi tehette mégis keresztyénné? — A bűneiben Jézushoz kiáltott és bűnbocsánatot kapott — Na látja. Az ember ezt egészen másképpen gondolná, de az Isten Igéje így mutatta. Mi pedig egész nyugodtan megbízhatunk az Isten szavában, mert ebben a kérdésben Ö a szakértő és nem mi. — Mondja, honnan jött maga? — Engedje meg, hogy én még egy fontosabbat kérdezzek: két' embertípus áll előttünk. Maga a kettő közül melyikhez tartozik? A hirtelen kérdés nem várt hatást ért el. Utitársam lekapja rólam a szemét, furcsán, kelletlenül nevet, félig lehajtott fejjel kinéz a vonatablakon, nem szól egy szót sem. — Nos? — Kellemetlen az ilyen kérdés . . • — Azért mégis próbáljon felelni(Csend.) — Azt hiszem, nem kétséges, hogy a farizeus csoportba tartozik, vagy igen ? — Nem, nem .. • — Akkor most mi lesz? Rövid bizonytalan várakozás után erőltetett! nemtörődömstéggel megszólal : — Majd teszek róla ... — Gondolja, hogy ez a farizeus a maga erejével tudott segíteni az állapotán? — Nem tudom. — Én pedig biztos vagyok abban, hogy maga is hiába tesz róla, nem tud változtatni a mostani állapotán(ismét csepd.) — Mit gondol, kinek nehezebb megtérni, a gonosztevőnek, vagy a farizeusnak? — A farizeusnak. — Bizony, a farizeus nem látja be u bűneit és nem ismeri lel elveszett állapotát. — Meddig utazik? — A következő állomásig. —< Akkor gyorsan összefoglalom, amit még mondani szeretnék. Amire a farizeus képtelen a maga erejéből, azt Isten *>1 tudja végezni, t. i- hogy az elbizakodott vallásosságú ember is ráeszméljen elveszett állapotára s no önmagában, hanem egyedül Krisztus érdemében bizakodjék. (A vonat lassít.) Ezt magában is csak Isten végezheti el. Ha őszintén és kitartóan kéri, el is végzi. Imádkozzék ezért! Utitársam feláll és igyekszik az ajtó felé, de még visszaszól. — Nem mondta meg, honnan jöttGyorsan utánalépek és megmondom, hogy ki vagyok. Megértőén világosodik ki az arca. — Ahá, gondoltam. — Van bibliája? — Nincs. — Feltétlenül vegyen egyet és olvassa szorgalmasan. Ekkor már indul tovább a vonat. Jó lett volna még arról is beszélni, hogy aki Jézushoz megy, azt Ö eem- miképén ki nem veti, s ha megváltjuk bűneinket, Ö hű és igaz, hogy megbocsássa a mi vétkeinket és megtisztítson minket minden hamisságtól- De az idő rövidre volt szabva. Az azonban, Aki véghetetleu bőséggel mindeneket megcselekedhetik, be tudja végezni a megkezdett munkát feljebb, hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk. — g —s. Eredményes hivogatás Hitre jutásom óta, közel egy éven út próbáltam rábeszélni 77 éves édesanyámat, hogy vegyen részt egy konferencián, hiszen oly an súlyos élet terhek nehezednek rá, hogy azoktól öt is csak Krisztus vére szabadíthatja meg. Okulva azon, hogy apósomék esetében a konferenciára hívogatási türelmetlenségünkkel és erőszakoskodásunkkal tökéletesen elrontottuk, édesanyámnál szelíden, szeretettel, ,,óvatos módszerrel próbáltunlc célt érni. Néha már- már sikerült is ez, de a döntő pillanatban ,,nem"-et mondott s kezdhettük a dolgot megint élűiről. Hivatkozott magas életkorára és felsoral,ozfatta mindazokat a nagyon is számos aggályokat és körülményeket, amelyek — emberi szemmel nézve — valóban indokoltaknak és elfogadhatóknak látszottak. Hiszen valóban igen-igen nehezére esik a járás (évek óta alig moz7
