Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 19. szám
Ákarsz-e meggyógyulni ? János 5:6. Lehet betegtől ilyet kérdezni? Van olyan beteg, akinek szíve minden vágya nem a gyógyulás lenne? Talán felesleges is volt Jézusnak ez a kérdése — úgy gondoljuk. De nyilvánvaló, hogy mi tévedünk. Jézus olvasott az emberi szívben. Mi any- nyi titkot hordozunk magunkban, nemcsak amit mások nem tudnak, hanem amiről mi magunk sem sejtjük, hogy vannak. Mi nem ismerjük a szívet. Olyan, mint egy rejtett bánya, csak a felszínen lévő érzelmet, szándékot észleljük benne, a mélye rejtve van és sok esztendő feltáró, kibányászó munkája szükséges ahhoz, hogy a szív ,,fekete kincsei" előkerüljenek. Az ember örül, hogy mások nem látnak bele a szívébe, de bolondul becsapja magát, ha Isten előtt is zárva tartja. Jézus úgy olvasott ennek az embernek a szívében, mint a nyitott könyvben. Nagyon jól látta azt, amit maga a beteg sem látott, hogy a 38 éves baj tompává és reménytelenné tette a szívét. Feleletéből is nyilvánvaló ez. Nem azt mondja az Ür- nak: ,.Nagyon szeretnék meggyógyulni, ha lehet, segíts rajtam". Nem úgy kiált, mint Bartimeus: „Jézus, könyörülj rajtam — hogy lássak!" Nem fordul alázatosan, ha hitetlenkedve is az Úrhoz, mint a holdkóros fiú apja: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!" És nem bízza magát az Ür szuverén akaratára, a hatalmába vetett feltétlen hittel, mint a bélpoklos, aki így kiáltott: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem!" (Márk 1:41.) Ennek a 38 éve beteg embernek reménység és bizakodás helyett valami egészen mással van tele a szíve: keserűséggel. „Nincs emberem..." „Már én hiába fekszem itt hosszú ideje, az emberek önzők, gonoszak, mindenki csak magával törődik, ki néz rá egy ilyen nyomorultra, mindenki a maga bőrét menti!" Kérés és a gyógyulás reménysége helyett csak kifáradás, keserű reménytelenség ömlik a szívéből: „...más lép be előttem!" Hányszor látta végbemenni a csodát — másokon, és elvesztette a maga gyógyulásába vetett reménységet. Ä másik baja az volt ennek az embernek, hogy megszokta a betegséget. Ahogy fogyott a reménye, úgy törődött bele a sorsába. A'szíve a harcos várakozás vhelyett a megszokottság kábulatában volt. „Minden hiába! Mindent megpróbáltam. Nincs remény! Hát akkor jó lesz így is!" Hány ilyen tengődő, vergődő, beteg lélek van ma közöttünk! Volt az életében egy nagy fellobbanó reménység: Van Bethesda! Van szabadulás és gyógyulás a lélek számára! Lehet Istennel járni, vele élni megtisztulva, egészségesen! Látnak életeket maguk körül örök életbe jutni, megújulni, felragyogni. Ők is ott várnak a Bethesda tava körül, igehirdetéseken, konferenciákon, látják is a Lélek által felzavart vizet, az ő szívük is beleremeg egy- egy percre, a Lélek drága fuvallatát érezve, a gyógyulás lehetőségébe — és mégis minden a régi marad. Egy-egy élmény, mások gyógyulása az egész, amiről bizonyságot tesznek, ha hazamennek. Milyen rettenetes bénító hatalom a megszokás a kereső, vagy a hitre jutott lélek életében is! Valamit megízleltek a gyógyító erőből, a lelkűk felüdült, valamit megsejtettek a bűnbánatból, egy-két bűnükre bocsánatot találtak. De itt megálltak. Mikor pedig most otthon megkezdődött a mindennapi élet körforgása, hamarosan visszazökkennek a régi jól megszokott kerékvágásba. Jól beleillik ebbe a mindennapos bibliaolvasás és igehallgatás is, nem okoz különösebb zökkenőt. Csak ha döcögős, nehéz utakra jutnak, akkor néznek fel vigasztalást keresve oda, ahol tudják, megkapható. Testvér, íel- ismered-e a megszokás veszélyét életedben? Nem tudsz elképzelni hatalmasabb Krisztust annál, mint Aki élményeidben él, mélyebb bűnbánatot annál, mint amin átmentéi és nem is akarsz! Új bűnök meglátása „nyugtalanít", ahelyett, hogy harc árán is új kegyelmet várnál rájuk, meg akarod tartani a „békességedet". Nem tudod feladni nyugalmad érzését azért, hogy egyre előbbre juss, nem hagyod feltörni szíved talaját, hogy megszokásban megkeményedett „hívő" életed üdítő élő víz forrásává lehessen mások számára, kényelmesebb abban az illúzióban élned, hogy „te már eljutottál" valamire, nem tudom, minek nevezed: megtérésnek vagy akár újjászületésnek. Lehet, hogy ha megkérdeznek lelki életed felől, pontos feleleteket adsz, hogy mindenki láthassa: „te már" túl vagy a nehezén, döntöttél, megtaláltad az új életet. Akármit kérdeznek, mindenben ügyesen kivéded magad — de nincs növekedés az életedben! Megbűzhödik a rendszertelenül szedett manna, dehogy is kívánják meg hitetlenek az olyan életet, mint a tied, orrukat fintorítva mennek odébb. Az odaszánt, halálba adott élet illata nem tölti be a házat, ahol élsz. (Ján. 12:3.) Imádságéleted kapkodás csak, nem tudsz kihordani egyetlen embert sem, addig tusakodva, amíg egészen meg nem oldódik az ügye; s ha néha egy-egy meghallgatást tapasztalsz, alázatoskodó dicsekvéssel hízlalgatod magad vele, hogy annál nagyobb lelki tunyaságba hullj vissza. Testvér! Ébredj! A Bethesda tavi látnivalóktól és élményektől, vagy a saját beteg lelked keserűségétől nem látod meg a melletted álló Krisztust!!! Az, amit kábultan, annyival is megelégedve csak hallasz róla, eltakarja előled Őt magát! A magad körül látott megszokott, fáradt keresztyénségben nyugodtan elpihensz, s már csak messzi, „tán igaz se volt" álomnak látod a bibliai hívők nagyfeszültséggel munkálkodó, magukat nem kímélő, Krisztus szerelmétől áttisztított és szolgálatban elégő életét! Bárcsak megsejtenéd, hogy micsoda mélységek és csodák várnak még rád, ha előre mernél menni az úton, minden hátad mögött lévőt elfelejtve, megint csak szegényen állva Urad elé! Bibliai ígéretek fel sem fedezett gazdagsága áll előtted, amik éppúgy az Úr szava, mint amit eddig megtapasztaltál. Miért nem akarod Őt Újnak, Nagynak, Csodálatosnak megismerni, aki Ő igazán? Torzkép él csak a szívedben Jézusról, azért vagy nyomorult, önző, remegőszívű, beteglelkű „hívő". „Ha ismernéd az Isten ajándékát...!" Sír-e a lelked azon, hogy ki lehetne Ő neked, s hogy még mindig nem ismered? Most úgy, ahogy vagy, magadat egészségesnek képzelve, kérdezi meg tőled az élő Jézus: Akarsz-é meggyógyulni? Felelj Neki újraéledt reménységgel, mélyebb, még eddig nem ismert életre ébredt vággyal, újraéledt, életet kiszolgáltató bizalommal! Akkor feletted is elhangzik majd a teremtő szó: „Kelj fel... és járj!" IMÁDKOZZÁL AZ EVANGÉLIZÁCIÓKÉRT! Szeptember 10—17. Budapest—Kelen- föld. Benkóczy Dániel. Szeptember 16—20. Theologus csendeshét Gyenesdiáson. 4 ÉLŐ VÍZ
