Élő Víz, 1950

1950-augusztus / 18. szám

2. Jézus szive újra megesik a visszaesett tanítványon. Nem sokáig nézi tétlenül a hasztalan erőlködést, hanem megszólal: „Fiaim! Van-é valami ennivalótok? — Nincsen! — Vessétek a hálót a hajónak a jobb oldala felől és találtok. — Odavetették azért és kivonni már nem bírták a halaknak a sokasága miatt“. Minden úgy történik, mint azon a háxoin év előtti hajnalon. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Önála nincsen változás, vagy a változásnak árnyéka. Ha mi hitetlenkedünk, Ü hű marad, Ö magát meg nem tagadhatja.

3. A Mester megbizonyítja efőttük, hogy nóta nélkül semmit sem cselekedhetnek. Hiába vették saját kezükbe megélhetésük biztosítását, mégis Uruk tartja el őket. Az ő szavára telik meg megint a hálójuk. Sőt még ehhez a zsákmányhoz se kell hozzányúlniok. Mire partra érnek, már kész az étel: parázson sült hal és kenyér. Megszégyenülten és szótlan álmélkodással veszik az elhagyott Mester kezéből iijra a kenyeret és halat. Hát van-é oka valakinek is kételkedni az ő gondoskodásában? Nem balga dolog-e ilyen Megváltótól elpártolni? Helyette magunkra építeni?

Négyszemközt Jézussal.

Péter számára azonban még itt sem ért véget a dolog. A tengerparton elköltött ebéd után Jézus különveszi a többitől a visszaesett tanítványt, hogy újra kegyelmébe részesítse- Péternek személyes ügye volt Jézus sál, s míg azt Vele személyesen el nem intézte, addig csak lefele vezethet az útja. — Óh, hány visszaesett hívő azért nem tud kikerülni a bukásból, mert ezt akarja megspórolni. A keresztyén szolgálathoz, a gyülekezethez, az emlékeihez készséggel visszatér, de nem Jézushoz. Az Igével, a kegyelmi eszközökkel nagy buz- gósággal él, de csak úgy együtt a többiekkel. És csodálkozik rajta, hogy neki mégsem megy minden úgy mint a többinek, vagy olyan boldogan, mint régen. A visszaesett embernek szembe kell kerülnie Jézussal. Egészen egyedül, szemtől-séembe.

Mi történik, amikor Simon Péter egyedül marad Jézussal?

1. Szembe kerül a bűnével. Éspedig egészen csodálatos módon. Jézus Krisztus utolérhetetlen volt a bűnösök megközelítésében. Nem volt szüksége kemény szavakra. hogy a bűnterhelt lelket rávetesse bűne meglátására. Szelídségével vonta magához a bűnöst és az ő közelében lehetéten volt a bűnnek rejtve maradnia. Elég csak azt kérdezni Pétertől: „Jobban szeretsz-e engemet ezeknél?“ és Péter előtt azonnal világosan áll elbizakodottsága. mivel ő a többi elé helyezte magát. A nagycsütörtök esti szented és jelentésen olyan magabiztosan mondta: ..Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem“. A háromszori kérdezés egyszerre megelevenítette a háromszoros tagadást. Jézus egy szót se szólt a bűnről és Péterre mégis rászakad egyben minden bűne: a büszke élenjárás, a hamis kőszikla-öntudat és a gyáva tagadás. Óh, Jézus áldott világosság! Színe előtt nincsen titkolt érzés, visszaszívott szó vagy letagadott cselekedet. Ne menekülj ez elől a világosság elől!

2. Péterből Jézus előtt kitör a bűnvallás. Amint

hangzanak Jézus kérdései, Péter mindjobban összecsuk- lik. Utoljára „megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram. Te mindent tudsz...“ Sok őszinte szó 'lés megrázó bünvallás van a Szentírásban, de egyse mélyebb és megalázkodóbb mint ez: Uram, Te mindent tudsz!

A nélkül, hogy egyenként soroltatnának fel a bűnök, mégis teljes feltárulkozás történik itt: Nem tudok, és nem is akarok titkolni semmit előtted. Hiszen Te a szíveket és a veséket vizsgálod. Tudod minden hűtlenségemet, ingadozó nádszálvoltomat, megbízhatatlanságomat. Ez vagyok én, kendőzés és mentegetés nélkül. Tégy

Van még számomra is bocsánat

Andante. Finn népdallam.

Ha kísértés hulláma tör rám,

Szembe velem Jézusom jő.

Roskaszt, tövises a keresztfám:

Hű vállára átveszi Ö.

S hazám felé utamat ha nem tudom,

Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.

A véred, óh Jézus, a véred, óh Jézus, Felhőként vezet utamon.

Fürkészem a keleti égen,

Hajnalcsillag felkel-e már?

Vigyázom és hallgatom ébren,

Hárfák hangja csendül-e már?

És én is elkezdem az én énekem,

Repesve, új hangon zeng dicséretem,

Mikor az Úr Jézus, az én Uram, Jézus Jön, hogy engemet felvegyen.

Jussila Oskari éneke, fordította: Lupták Gyula.

velem, amit akarsz. — Az igazi bűnvallásban mindig az egyetemes bűnösség, a teljes elveszettség szólal meg. És a visszaesett tanítványnak is erre van szüksége. Nem mentsége a múlt, hanem még súlyosabb ítélete. Nem segít rajta a már megismert kegyelem, hanem még keményebben kárhozatja. A hívő embernek minden újabb bűn után mélyebbre kell hajtania a fejét és úgy jut el a bűnösök közötti első helyre.

3. Péter Jézus előtt személyes vallástételre kényszerül. Jézus ismételten neki szegezi a kérdést: szeretsz-e engem? Nem azt kérdi: ismersz-e, elhiszed-e, hogy

megjártam a halált, beesiilsz-e azért amit nagypénteken cselekedtem, nagyra tartasz-e mint az Isten Fiát, hanem a szívnek a legtitkosabb, legérzékenyebb, legszemélyesebb vonzalma után kérdez: szeretsz-e? Nem akar Jézus ígéretet kapni Péter szájából: hűségesebb, állhata- tosabb, bátrabb leszek mint eddig, hanem csak azt kérdezi: szeretsz-e? Ez mutatja, hogy Jézusnak nem az értelmem, a lelkesedésem, vagy az akaratom kell, hanem a szívem, a legbensőm, igazi önmagam. És Péter erre a kérdésre felel: Uram. Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Teljes tudatában van annak, hogy milyen keveset ér a szava, a szívét is egészen megbízhatatlannak ismeri, mégse tud mást mondani: Uram én ezzel a nagyon hitvány, bűnös, nyomorult szívvel szeretlek Téged. Ahogyan tőlem telik, szeretlek Téged. Ha nem hiszed el — minden okod megvan rá —, akkor se mondhatok mást: szeretlek Téged. — Ilyenkor jut el a visszaesett bűnös abba a helyzetbe, hogy újra élő kapcsolat szülessen közötte és Jézus között- Ilyenkor végzi el benne megújító munkáját a helyreállító kegyelem.