Élő Víz, 1950

1950-augusztus / 18. szám

Helyreállító kegyelem János 21:1—19. A tagadás után. Péter sok mindennek utána van. Nem a három esz- ;endő Jézussal-járására s annak számtalan csodájára gondolok, hanem a tagadás nehéz éjszakáját követő nagy eseményekre. Megpihent rajta Mestere figyelmeztető, feddő tekin­tete és a szívét elöntötte a mélységes bánat bűne miatt. Könnyei patakokban folytak, és vállait rázta a zokogás. Sötét éjszaka vette körül, egyedül volt és mégis szere­tett volna föld alá süllyedni. Ha van megtisztító bűn- bánat, akkor ennek a keserves férfisírásnak annak kel­lett lennie. Húsvét reggele is felvirradt és siető asszonyok elfúló hangja újságolta a nagy üzenetet: Nincsen a sírban! Feltámadt! Péter maga is ott állott a nyitott sír bejá­ratában s a holttest helyén csak lepedőgöngyölegeket látott. Ha van feltámadásról való megbizonyosodás, ak­kor ez az kellett hogy legyen. Személyesen találkozott a Feltámadottal. Zárt ajtó mögött volt együtt a kis tanítványsereg, amikor meg­jelent közöttük az Ür. Riadt rémületüket békességet hirdető szava, eléjük tárt véres sebei oszlatták el. Drága megbízást is kaptak a munka folytatására: „Amiként engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket. Vegyetek Szentlelket: akiknek bűneit megbocsátjá­tok. megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak“. Nem lehet két-ég afelől, hogy a kereszt nem a vereség-, hanem a győzelemnek a jele. Isten or­szágának diadalmas megvalósulása még csak most kez­dődik. Jézus Krisztus helyettes szenvedésének és halá­lának a váltságából telik minden bűnös számára bocsá­nat. Ha van szolgálatba állító missziói parancs, akkor ez az kellett hogy legyen. Mégis mit látunk? Pétert a bűnbánat keserű köny- nyei nem, tisztították meg, a nyitott sír nem oszlatta el szívének kétségeit. s a Feltámadottal kapott nagy meg­bízás nem lendítette munkába. Ellenkezőleg: a vissza­esés tovább tart, teher van rajta, ami mind mélyebbre nyomja. Egyre mélyebbre­1. Újra a maga kezébe veszi megélhetése biztosítá­sát. Pedig eevszer már mindent átadott Jézusnak. Az első találkozás után szárazra vonta a hajót, ott hagvtn hálóit és követte Jézust. Teljesen felszámolta azt. amire addig épült az élete. Az új útra nem volt többje, mint Jézus hívása, s az a biztosíték, amit a Mester adott: „Én azt mívelem...“ Ezt a lépést nem is kellett soha megbánnia. Mikor a három esztendős együttjárás után a kereszthalál előestéjén Jézus megkérdezte tőlük: ..Mi­kor elküldtelek erszény, táska és saru nélkül, volt-é va­lamiben fogyatkozástok?“ — egyöntetűen felelték: „Semmiben sem“. — Most mégis mindent elfelejtett Pé­ter. Nem akar tovább emberhalász lenni. Bűnbocsánat- hirdetésből nem lehet megélni. — „Én elmegyek ha­lászni.“ A visszaesett embernél mindig jelentkezik az anya­giak miatti aggodalmaskodás. Egyszerre feledésbe megy Istennek minden megtapasztalt gondoskodása. Bizony­talanná válik az Isten háztartására való hagyatkozás és újra teljes lesz a kenyérért való gond, tülekedés és megalkuvás. 2, Péter újra ott találja magát a régi életben. A ré­gi hely, a régi foglalkozás, a régi élet. Pedig amikor elhagyta, nem volt rajta semmi sajnálni való: eredmény­telen halászás, csak hálómosás, egy egész éjszakai munka után! Most egyszerre mindezt elfelejti és ez is jobbnak tetszik, mint Jézussal járni a hit útját és vé­gezni a nagy lélekmentő szolgálatot. A visszaesett embert mindig újra vonni kezdi a múlt. Az, aminek egyszer már átélte az ürességét, cél­talanságát és kudarcát. Az időbeli távolság megszépíti a haszontalannak ítélt régit- S a Jézus nélküli üresség­ben újra kívánatossá lesz. Ilyenféle állapotról mondja az Újtestámentum, hogy az eb visszatér a saját okádá- sára és a megmosódott disznó sárnak fertőjébe. 3. Pétét nemcsak egyedül száll hajóra, vele mennek a társai is. Nem is csak a volt halászok, hanem még olyanok is, akik azelőtt sö járták a Genezáret vizét. A visszaesés sohase történik egyedül. Mindig sodor magával másokat is. Kis kovász megposhasztja az egész tésztát. Az első szeretetből kiesett, az élő halott, vagy a langymeleg pásztor elleni panasz a végén az egész gyülekezetnek szóló figyelmeztetéssé lesz. Aki nem lehet áldására másoknak, az már egyenest kárára van. Aki nem emel felfelé, az már lefelé húz. Péter teljes visszaesésben van és vele együtt a többi tanítványok. Egy sötét éjszaka. Hadd lássuk meg ennek a visszaesésnek a tanulsá­gait. 1. A megélhetés biztosítására tett emberi próbálko­zás egyáltalán nem jár eredménnyel. Egy árva halat se fogtak. — Vájjon biztosabb-e a mindennapi kenyér az én kezemben, mint Jézuséban? 2. A régi világ semmit sem változott. Nem szépült meg. Ugyanolyan kudarcos az egész éjszakai halászás, mint három évvel ezelőtt. Hiába a fáradság: a tenger konok és visszautasító marad. A világ nem bizonyul szebbnek, jobbnak és kegyesebbnek, azután se, ha má­sodszor vagy ismételten tértünk vissza hozzá. Vájjon érdemes-e? 3. Péter társainak se telhetett sok kedve ebben a halászásban. Bizonyára egyre idegesebbek, türelmetle­nebbek lettek egymás között az ismétlődő eredményte­len kiséri etek után, A Jézustól elfelé sodródó emberek barátsága mindig rövid életű. A testvériség a bűnben már nem szokott megmaradni. Ilyen keserves, üres és céltalan a visszaesett ember élete. Péternek semmivel sem volt ez kellemesebb éjsza­kája, mint az a korábbi, a főpap udvarán. . . Felkel a nap. Erre a gyötrelmes éjszakára is ráköszönt a hajnal. A pirkadó derengésben mozgó alak tűnik fel a tenger­parton. „Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton.“ 1. Jézus Krisztus utána megy a visszaesett tanít ványnak. Ö az a Pásztor, aki számontartja a juhait és ha a száz közül egy hiányzik, akkor otthagyja a kilenc­venkilencet és megy az elveszett századik után. És addig megy utána, míg meg nem találja azt. Simon Péter oda esett vissza, ahonnan valamikor elhívta az Űr. És Jézus egészen odáig ment utána» De ha messzebbre került volna Péter, akkor még messzebbre is utána ment volna a Mes­ter. A bűnösök barátja mindig Olyan mélyre száll alá, ahol a bűnöst megtalálhatja. A visszaesett bűnöst is. — „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.“ 2 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom