Élő Víz, 1950

1950-január / 2. szám

Krisztus bizonyságtevője Indiában

Indiában a misszió 1— már számszerűleg is, — a legnagyobb eredményeket érte el. 1941-ben 9 és 1/4 millió keresztyén van.

A telugolc települési helye Madrasz fölött vagy 500 mérföldnyire húzódik a Bengáliai öböl mentén és nyugat felé körülbelül a félsziget közepéig ér. Politikailag, az angol uralom alatt, a madrasi kormányzóság Mysere és Hyderabad között oszlott meg. A teluguk között a missziónak roppant nagy aratás jutott osztályrészül. 1878-ban pl. 50000 keresztelés történt. Az ezreket és tízezreket magukkal raaadó ébredések azóta is megismétlődtek. Ez azohban nem jelenti azt, hogy itt könnyű lelt volna a magvetés és az aratás munkája. /

Dr. Chamberlain Jakabnak a munkássága jó példa erre. A múlt század 80-as éveiben elindult orvos-misszionáriusok egyik legkiválóbbika, akinél az orvosi, közelebbről a sebész, munka szoros egységben volt az evangélium hirdetésével. Minden napjának azonos volt a programmja. Napkeltével kezdte rendelését. Átlagban 100 beteg gyűlt össze naponta. Jó, ha végzett velük délig, amikor eléri tetőpontját a tropikus hőség. Mindig igyekeznie kellett. ,hogy még délelőtt befejezze a munkáját, mert fehér ember számára az indiai hőség elviselhetetlen annyira, hogy sem szellemi, sem testi munkát nem tud eredményesen végezni. Rendeléseinek csúcspontja volt ipáidig az, amikor elővette telugu bibliáját, majd leborulva imádkozott a jelenlevők testi és lelki gyógyulásáért.

Egy napon, dolga végeztével már hazakészült, amikor olyan éneket hall, amilyennek az éneklésével a bennszülöttek nehéz terhek hordozását vélik könv- nyebbé tenni. S már látja is, hogy ketten egy bam- buszrúdra felfüggesztett takaróban valakit hoznak s mögötte ketten jönnek, az egyik vezeti a másikat. Odaérnek s megtudja, hogy kétnapi járóföldről jönnek: a függőágyban a fialaleml>er halálán van, a mögötte jövő unokabátyja nem rég vakult meg. Chamberlain mindkettőn tudott segíteni: Súlyos operációval a fiatalon, az öregen egyszerű hálvog-mű- téttel. Néhány hét múlva egészségesen mehettek haza. Mielőtt elindultak volna, kérték a misszionárius!^ hogy adjon nekik egy Bibliát. Mivel olvasni nem tudtak, az megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak csinálni vele. Erre azt válaszolták, hogy jóllehet ők olvasni nem tudnak, de amikor jönnek a kereskedők takács- műhelyükbe, és az adószedők a házukhoz, majd megkérik őket, hogy olvassanak belőle egy-egy szakaszt, így lassan meg fogják ismerni az egész Bibliát. Miután megkapták a Bibliát, hazamentek. Chamberlain időközönként missziói munkamezején széttekintett. 'Az egyik ilyen körútja alkalmával elvetődött abba a faluba, "amelyből származott az imént említett két bennszülött«. A faluban mosolygó arccal fogadták az emberek és a két takács házához vezették. Ott megtudta, hogy az egész falu rajtuk keresztül megismerhette Krisztust és elszakadtak bálványaiktól. Kértek egy állandó tanítót. Chamberlain azt mondta a lakácsnak, hozza ki a templomból a legnagyobb tiszteletben (tartott bálványt. A ‘ takács befutott és félelem nélkül megragadta a fa-szobrot. — Különben a bennszülöttek babonás félelem miatt nem merik a bálványokat elmozdítani. — A misszionárius rendelése után más faluba ment hálát ^adva az Istennek, hogy ilyen csodálatosan munkálkodik.

Életveszélyes helyzetbe került, amikor Hayder- abadon keresztül a Központi Tartományok felé való útjában egy városkában bibliai részeket és traktátusokat osztogatott, amelyeknek a kötéséről a mohamedánok azt állították, hogy disznóbőrből valók, a hinduk pedig úgy vélték, hogy az tehénbőrből készült. A mohamedánoknak azért volt ez vérforraló, mivel a disznó tisztátalan állat és ők azt nem érinthetik. A hinduk számára pedig a tehén szent állat volt. Jóllehet ez csak feltevés volt, mégis köveket ragadlak, hogy azokkal megkövezzék Chamberlaint. Az utolsó pillanatban felemelte a misszionárius a kezét és Lélektől indíttatva szólt, hogy elmond egy történetet. Jézus megfeszítésének a történetét mondta el. A felvett köveket lassan eldobálták, az ökölbeszorult kezek kisimultak a beszéd hallatára.

Hasonlóan életveszélyben volt, amikor egy faluban sátort ütött és miután az út fáradalmai nagyon kimerítették, lefeküdt pokrócára hányát és görög újtestamentumát olvasta. Alig pihent le, amidőn észreveszi, hogy a fejénél a tartógerendán egy hatalmas 'kígyó ereszkedik reá. (Eszébe jutott, hogy medikus korában, amidőn az ember izomrendszerét tanulmányozta, egyszer azon gondolkozott^ hogy lehetővé teszi-e az emberi szervezet felépítése azt, hogy valaki hányát fekvő helyzetből oldalt ugorjon talpra. Amit akkor nem tudott megtenni, most egy szempillantás alatt végrehajtotta és így megmenekült a kígyó harapásától. Jellemző lélekjelenlétére, hogy a következő pillanatban felkapta sátora ajtajánál levő dárdáját és hirtelen mozdulattal a kígyó fejét az oszlophoz szorította. Majd szolgáját hívta, akitől egv furkós- botot kért, amellyel szétverte a kígyó fejét. Eszébe jutott, hogy ez csak pillanatnyi siker, mivel nem tudja ennek milyen következménye lehet. Ugyanis a kígyó a bennszülöttek számára szent állat volt. Ha valaki megölte a kígyót, mind maga, mind pedig családja számára végzetes következményekkel jár- halottt ez. Csakhamar néhány bennszülött kukucskált be a sátorába és hamarosan el is osont onnan. Néhány perc múlva jött a falu vezetője és ajándékokat hozott Chamberlainnak. örömüket fejezték ki a kígyó megöléséért, mivel az az állat már hosszabb idő óta garázdálkodott a faluban.

Voltak találkozásai tigrisekkel is és minden alkalommal csodálatosan megtapasztalta Isten oltalmát. Egy útja alkalmával. midőn dzsungelén ment keresztül, kísérőitől néhány száz méterre lemaradt. Arra lett figyelmes, hogy az út porában anyatigris és kőikéinek "nyoma kíséri a már előrement csoportot. Tudta, hogy milyen veszélyes és vérengző a tigris. amikor fiaival együtt jár. Szorongó érzéssel nézett körül a tájon, de nem tévesztette el szeme élői 2 tigrisnyomokat, és készen volt a legrosszabbra is. A l igris nyomait egy útkereszteződésig követhette. Itt egyszercsak megszakadj: a félelmet gerjesztő nyom, ő pedig felszabadult lélekkel adott hálát Istennek, hogy a vérengző állat elmaradt a podgyászt vivő csoport követésétől. A következő megtapasztalás is mély nyomokat hagyott lelkében. Az egyik útja alkalmával, amidőn meg akarta látogatni egyik távolabb levő gyülekezetét, az úlat hajón kellett volna megtennie. Ebben az időben a bő esőzés következtében igen mfegáráÖt a folyó annyira, hogy sok helyen elöntötte a mellette levő földeket is. A misszionárius és két kísérője csak nagy kerülővel tudott a hajóállomásra eljutni. De mire odaért, a hajónak már csak a füstjét látta. Eszébe jutott, hogy a folyó ezen a tájon hatalmas V Betűt ír le. Ha ők szárazföldön meg tudják közelíteni a legközelebbi hajóállomást, a" hajó elé vághatnak és lélszállhatnak arra. Hogy méginkább rövidítse az útat, járatlan területen akart keresztülvágni. A bennszülött kísérője óva intette, hogy ne azon a vidéken menjenek át, mert akkor éppen ellenkező helyire fognak jutni. Chamberlain azonban határozott belső hangot hallott, amely figyelmeztette, hogy az általa helyesnek vélt úton közelítsék meg a hajóállomást. Hamarosan eljutottak a folyó kanyarulatához, ahol mindnyájuk csodálkozására egy csónakot találtak. Midőn elmondták a csónakosnak, hogy hová szeretnének jutni, kész örömmel vállalkozott arra, hogy egy-két pénz ellenére elviszi őket a hajóhoz. A csónakos elmondotta, hogy ő véletlenül kötött ki ezen a parton. U. i. a Tolyó áradása miatt a víz erős sodrása következtében .annyira kifárasztotta az evezés, hogy kénytelen volt megpihenni. A misszionárius érezte, hogy ami sC csónakossal történt, az nem véletlen, hanem azért történt, hogy ők eljuthassanak a hajóhoz. Podmaniczky Pál