Élő Víz, 1950
1950-július / 15. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, XIIL, POZSONYI-ÚT 14. IV. 19. SZ. Telefon: 122—520. ÉLŐ VlZ AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZACIÓ LAPJA Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem. Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 18.—, félévre 9.—, negyedévre 4.50 Ft. Egyes szám ára 80 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ VlZ“ Budapest 53.064. 183. — Sylvester-nyomda áll. váll. Hermina-út 51- Felelős vezető: Szabó László. ELEVEN BESZÉLGETÉS AZ „ÉLŐ VÍZ" SZOLGÁLATÁRÓL Az eddigi Élő Víz-csendesnapoktól abban különbözött a június 25-i, hogy sokkal nagyobb volt a résztvevők száma, és hogy a szokott programmon felül az Élő Vizet magát és a lap szolgálatát is megbeszéltük. Hálásan emlegették a résztvevők az iszákosmentő számot. Sokaknak jó segítsége volt a szolgálatban, többeket rádöbbentett az iszákosok iránti felelősségre, és megragadta azokat is, akik nem „menthetetlen“ alkoholisták ugyan, de azt hitték, hogy olyan bűnben élnek, amelyből nincsen szabadulás. Az iszákosmentő szám boldog üzenetet jelentett nékik: minden bűnből való szabadulás! Nagyon érdekes eszmecsere indult meg a beszámolók felett. Egyesek ugyanis azt mondták, hogy a beszámolók feleslegesek, inkább mást, értékesebb cikkeket kellene hozni helyettük. Felzúdult azonban az „ellenpárt“, azt fejtegetve, hogyha imádkozunk az <evangélizációkért, konferenciákért, szeretnénk azután tudni is valamit felőlük. Ezt az érvelést el is fogadta mindenki, de azért a beszámolók szigorú bírálata nem maradt el. A beszélgetés folyamán az a vélemény alakult ki, hogy a számadatok s az ismétlődő szokványos kifejezések helyett I a beszámoló közvetítsen valamit az evangélizáció vagy konferencia áldásaiból az olvasó felé is. Amikor annak a kérdésnek megbeszélésére került sor, hogy kinek melyik cikk tetszett, melyik írás jelentett különösen sokat a számára, egy-kettőre nyilvánvaló lett, hogy az Élő Vízben nincsenek „felesleges“ írások. De az sem volt megállapítható, hogy .valamelyik cikknek rendkívüli, „átütő sikere“ lett volna. Kiérzett a hozzászólásokból, hogy az olvasók nem a cikk tényleges értékét tekintik, hanem hogy adott esetben mit jelentett számukra. És ez nagyon jól van így. Az is érthető, hogy igen sokan csak arra emlékeztek, miről is szólt valamelyik nekik különösképen tetsző cikk, de sem a címét, sem megjelenési idejét nem tudták megmondani. A szerkesztőség a bírálatok elé nézett a legnagyobb várakozással, de bizony csak két „komoly" kifogás hangzott el. Az egyik, hogy miért csak 8 oldalon jelenik meg az Élő Víz, és miért nem 16 oldal terjedelmű, a másik pedig, hogy miért csak kétheten- kint kopogtat be vele a póstás, és miért nem hetenkint. Sokkal tanulságosabbak a .szerkesztőség és a munkatársak számára a különféle kiwínságok. Ilyen pl., hogy az előfizetők szeretnének beszámolókat olvasni a kórházi munkáról, a család- látogatásról, a gyermekmunkáról, — nagyon érdekelné őket olyan cikk is, amely a közösségi élet módozataival foglalkozik. Azt is szeretnék tudni, hogy ahol van komoly közösség, az miként illeszkedik bele a gyülekezet életébe. Többek helyeslése kísérte annak kívánságát, aki azt mondta, hogy a lap hozzon időnkint valamit a régi magyar kegyes írásokból. Ezekhez az olvasók túlnyomó része nem tud hozzájutni, pedig értékes kincsek vannak közöttük, — csak fel kell kutatni őket. Talán az a kívánság volt a legfigyelemreméltóbb, hogy legyen több tanítás a lapban. A „Komoly beszélgetés a keresztség- ről“ általános érdeklődést keltett, de a fóti jegenyék alatt eszmecseréző társaság úgy vélte, hogy jobb ha az ilyenfajta cikkek rövidetbek, tömörebbek. A hozzászólásokból kitűnt, hogy az ilyen kérdések alapos megtárgyalását mennyire kívánják az olvasók. Bizonyára azért, mert sokan érzik szükségét a szektákkal és a tévtanítókkal szemben való felkészültségnek. Valaki meg is említette, hogy nagy esemény volt, amikor hitre jutott, de mindjobban érzi, most már itt volna az ideje annak, hogy jobban megismerje egyházunk tanításait is. Az utómunkában gondolni kellene erre is, és mert sokaknak hitrejutásuk után fő- ‘ ként az Élő Víz jelenti a tulaj- donképpeni utómunkát, az Élő Víznek ezt az igényt is ki kellene elégítenie. Érdekes volt hallani azt is, ki hogyan olvassa az Élő Vizet. Van, aki imádkozva, más Bibliával a kezében, az egyik csendesórán, a másik a családi áhítatok alkalmával. Némelyek többször elolvassák, mások az első végigolvasás után „szemelgetnek“ belőle. Néhány helyen a bibliaórán olvassák együtt, s mindjárt meg is beszélik. Olyan is akadt, aki elolvasás után felolvassa a családnak, amikor erre idő és alkalom adódik. Mindezekből látható volt, milyen sok áldást kapnak az olvasók az Élő Vízen keresztül. De éppen ezért nagyon- nagyon megszívlelendő az a figyelmeztetés, hogy senki se tartsa meg a már elolvasott példányokat, hanem adja tovább olyanoknak, akik még nem olvasták. Hadd legyen áldássá mások életében is, hadd végezze el szolgálatát minél szélesebb körben! Ez a beszámoló azért íródott, hogy buzdítás legyen az olvasó és a munkatársak felé egyaránt. Talán akadnak egynéhányan (remélhetőleg minél többen), akik felbuzdulnak a beszámolón, s maguk is megírjáek a szerkesztőségnek véleményüket, kifogásaikat, kívánságaikat. A munkatársaknak pedig legyen ez a néhány sor írás figyelmeztetés és kérés is: íme ezeket várja tőlük az olvasó! 8 ÉLŐ VlZ