Élő Víz, 1950
1950-július / 15. szám
Eszmélíeíő beszélgetés egy fiamis tanítóval A napokban beállított hozzám egy férfi, aki Jehova tanújának vallotta magát és alkalmat kért a bizonyság- tételre. Mondtam neki, hogy magam is hívő keresztyén vagyok, éppen azért szívesen hallok és beszélgetek az Űr dolgairól, azonban olyan értesüléseim vannak a „Jehova tanúi“-ról, hogy azok nem Isten Igéje szerint tanítanak. — Mi ne tanítanánk a Szentírás szerint? — kérdezte — hiszen egész életünk a Biblia tanulmányozásában és az arról való bizonyságtételben telik. — Hát akkor adjon feleletet arra, hogyan igazul meg Isten előtt a bűnös? J. TANÚJA: Kegyelemből, hit által és Istennek a jó cselekedetek által való tisztelése által. — Tehát hit és cselekedet által. Nézzük meg azonban, mit mond Pál apostol a megigazulásról: „Azt tartjuk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül-“ (Róm. 3:28.) „Ha Abrahám cselekedetekből igazult volna meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt, Mert mit mond az írás: Hitt pedig Abrahám az Istennek és tulajdoníttaték az őneki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdonit tátik kegyelemből, hanem tartozás szerint; ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdonít tátik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.“ (Hóm. 4:2—6.) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.“ (Ef. 2:8—9.) Ez világosan mutatja, hogy Pál apostol a megigazulásból teljesen kizárja . a cselekedeteket. Nincs-e akkor nyilvánvaló ellentét az önök tanítása és a Szentírás között? J. TANÚJA: Mi pedig úgy hiszünk, ahogyan Jakab tanít: „A hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt ömagá- ban ... Avagy Abrahám a mi atyánk, nem cselekedetekből igazittatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit: És beteljesedett az írás. amely ezt mondja: Hitt pedig Abrahám az Istennek, és tulajdonittatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.“ (Jak. 2:17. 21—24 ) — Mi evangélikus keresztyének is valljuk Jakabbal, hogy a hit halott cselekedetek nélkül. Az igazi élő hit mindig szeretetben munkálkodik. Nem is látunk ellentétet Pál és Jakab között, merthiszen a megigazulásra mindketten ugyanazon példát hozzák fel, nevezetesen Abrahám esetét, akiről mind a ketten tudják a már az Ószövetségben található megállapítást: „Hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.“ (I. Mózes 15:6.) És éppen ennek az egy esetnek az értelmezésében lesz világossá Pál és Jakab különbsége. Amit Mózes és Pál hitnek nevez, azt Jakab felbontja hit és cselekedet-re. Ezt nyilván abból a gyakorlati szempontból teszi, ami az egész levelén végig észrevehető, hogy nem annyira keresztyén hitigazságokat akar kifejteni, hanem a keresztyének között meglevő hiányosságokat, visszásságokat akarja leleplezni. Jakab a gyakorlati élet ostorozója és helyrehozója, Pál viszont az Újszövetség nagy tanítója. Éppen azért mi hálásak vagyunk Istennek azért a világos fogalmazásért, amit Pál leveleiben a megigazulásra vonatkozóan találunk, mert atinak alapján Isten előtti megállásunkat egyedül Krisztus érdemére, az ö hibátlan és szeplőtelen áldozatában való teljes bűnbocsánatra alapíthatjuk, nem pedig saját nyomoniságos, hiányos és mindig kétségben hagyó cselekedteinkre. De térjünk át más dologra: hiszi-e ön, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, aki az Atyától öröktőlfogva született és nem teremtetett, egy az Atyával és övé minden hatalom mennyen és földön. J. TANÚJA: Semmiképeti nem. Mi hisszük, hogy egyedül Isten mindenható. Krisztus nem egy az Atyával, hanem Istennél alacsonyabb rendű lény. A világ előtt teremtetett- A keresztyén egyházak, köztük az evangélikus is, azt tanítják, hogy Isten háromságos: egy Isten három személyben. Az ilyen hit balgaság. Az ész is tiltakozik az ellen, hogy valami egy legyen és ugyanakkor három. Vagy hogyan lehetne a három egy? — ön tehát azt mondja, hogy Krisztus nem mindenható- Hogyan magyarázza akkor Jézus szavait: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.“ (Mt. 28:18.) Ön azt mondja, hogy Krisztus nem Isten, hanem teremtett lény. Hogyan érti akkor a következő újtestamentumi verseket: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és az Isten vala az Ige. Minden ő általa lett és nélküle semmi nem lett, ami lett.“ (Jn. 1:1—3) „Felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!“ (Jn. 20:28) „Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg.“ (Kol- 2:9.) Nemde egész világos, hogy a Szentírás Krisztust Istennek mondja és ön mégis azt állítja, hogy nem Isten. Az előbbiekben azt is mondotta, hogy Krisztus nem egy az Atyával. Miként magyarázza akkor Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk“ és; Aki engem lát, látja az Atyát“ (Jn. 10:30; 14:9.) ön azt mondja, hogy Krisztus teremtett lény és nem fogadja el az egyház tanítását, mely szerint az Atya-Istentől örökkévalóságban született. Hogyan érti akkor János evangélista bizonyságtételét: „És láttuk az Ö dicsőségét, min az Atya egyszülöttjének dicsőségét... Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, Aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Öt“ (Jn. 1:14; 18.) Az Újtcstámentumbnn egy sort se lehet találni, amely Jézus Krisztust Isten Fiát teremtett lénynek mondaná. Nem veszi-e észre, hogy a Szentírás bizonyságtételével szemben tagadja Krisztus valóságos Istenségét? J. TANÚJA: Krisztus mégsem lehet Isten, mert akkor két Isten volna. Ezeket a bibliai helyeket csak úgy lehet értelmezni, hogy Krisztus alacsonyabb rendű szellemi lény, de nem Isten. — Ez az ön okoskodása, amivel a Biblia világos ki- jelenését akarja megcáfolni. Mi azonban úgy hiszünk az Igének, ahogy az szól hozzánk. De hadd kérdezzem meg, mi a. tanításuk a Szenti élekről? Hiszik-e önök, hogy a Szentlélek személyes valóság? J. TANÚJA: A Szentlélek nem személy, hanem személytelen erő. — Talán nem ismeretlenek a következő bibliai helyek: „Ama Vigasztaló pedig, a Szentlélek, Akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek■“ „Mikor el jő amaz az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ö magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a bekövetkezendőkei megjelenti nektek.“ (Jn. 14:26: 16:13) Hallotta-e valaha is, hogy személytelen erő tanítson, emlékezetbe juttasson, vezéreljen, szóljon, halljon és valamit megjelentsen? Nemde mindezek személyes létezőnek az életnyilvánulásai. Nyilvánvaló, hogy az önök tanítása teljesen Szentírás és észellenes. De menjünk tovább. Mi a véleménye arról, Jézus Krisztus az egész világért halt-é meg engesztelő áldozatul? élő víz 5
