Élő Víz, 1950
1950-július / 14. szám
Gazdag Isten Nem is sejthetjük, hogy Isten valójában mennyire dúsgazdag, mert nem jelentett ki mindent Magáról, és Nála még sok mindén van, amit szem nem láthat, fül nem hallhat, és olyan gazdagság, amelyet ész el sem gondolhat. De amennyit kijelentett, és amennyit mi is megtapasztalhatunk az Ö gazdagságából, az is elég ahhoz, hogy feltörjön szívünkből a csodálat: Oh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! (Róm. 11:33.) Nézd és csodáld a teremtő Isten gazdag művét. Minden kis levélke és fűszál más és más alakban hagyja el a teremtő kezét. Csillagvilága olyan hatalmas, hogy benne a mi földünk kisebb, mint egy porszem. Nézd az állatok és emberek csodálatos bőséggel megalkotott testét. Ámuljunk azon a bőségen is, amellyel a gondviselő Isten hordoz és fenntart mindeneket. Az élet törvényeinek milliói közül egyetlenegy sem évül el az idők folyamán. Napját felhozza, felhőit esőre nyitja, kitárja kezét és élelmet ad a kis hangyának éppen úgy, mint az embernek. De nézd és még sokkal inkább csodáld a Megváltó Isten bőségét, amelyet Jézusban mutatott meg. A Golgotán szenvedő ember Jézus a menny és föld Királya is egyszemélyben. Királyi menyegzői asztalán mindent elkészített a mi szabadításunkra. Lehet a bűneink hegye sok-sok méter magas, az Ő kegyelme olyan gazdag tenger, hogy minden bűnhegyet elnyel. Lehet az ördögnek igen sok vitéze, akik reánk törnek, a mi szabadító Jézusunk még gazdagabb erőben és fegyverekben, és megszabadít minket minden ördögnek hatalmából. Lehet a kárhozat halála akármilyen közel hozzánk, Jézus saját- kezüleg segít be minket a menny ajtaján. Amíg a földön élünk, addig is a kereszt tövében bőségesen ellát mindennel, ami az életre — Neki tetsző életre — való. És mindezeket nem némely kiváltságosnak készítette elő a Megváltó Isten, hanem a világ mindenféle fajú, nemű. korú és bármilyen foglalkozásbeli emberének. Csodálatos gazdagság: a kereszten Jézus mindenki számára, mindent mindörökre elvégezett! Nézd és csodáld a Szentlélek munkáját is. Milyen hatalmas, mindenkit megragadó a kitöltetése. Azóta a világ sokmilliónyi lelki munkahelyén egyszerre, mekkora erővel hívogat, gyűjtöget, világosít, sodor be az igazi keresztyénségbe, minden kísértésben megőrzi a szenteket és kimondhatatlan fohászkodásokkal milyen bőségesen esedezik érettünk. Igen miérettünk, mert Isten minden gazdagsága érettünk, emberekért van, hogy életünk legyen és bővölködjiink! Az igehirdetések milyen régóta hirdetik a gazdag Istent és hogy hívogatnak a meggazdagodás nagy alkalmára: óh jöjjetek mindnyájan, akiknek nincsen pénzetek, szegények, akiknek csak terhetek és kifosztott, megfáradt szívetek van! Jöjjetek és dúskáljatok Isten tárházaiban. Legyetek a gazdag Isten gazdag gyermekei. Miért van mégis annyi ember a világon, akik Isten gazdagsága mellett nyomorultul elpusztultak, vagy éppen napjainkban rohannak vesztükbe? Miért van az, hogy amikor hallják az igében Isten gazdagságát, a legtöbben úgy hallgatják, mint a felnőtt ember a mesét szokta hallgatni. Úgy gondolják, hogy amint a meséhez hozzátartozik a mesebeli kincs, a gyémánthegyek és az aranyalmák, úgy az „evangélium meséjéhez“ is hozzátartozik az Isten gazdagságáról való beszéd. Ügy gondolják, ha benne is vannak ezek a gazdagságok a papi „meséskönyvben“, a bibliában, de nem találhatók a mai élet valóságában. Az igét meghallgató, vagy meg sem hallgató hitetlenek nem azt nézik, hogy Istennek milyen gazdagságairól „regél“ a biblia, hanem azt, hogy vannak-e emberek, akik ma is meggazdagodhatnak Isten tárházaiból? Gondoljunk a múlt század európaszerte nagy kivándorlásaira. A kivándorlók sok mindent és mindenkit itthagytak és elmentek messzi országokba. Miért? Nem azért, mert csak hallomásból tudták, hogy ott meg lehet gazdagodni, hanem azért, mert kintlevő rokonok, ismerősök leveleiből olvashatták, képekben nézhették, tőlük érkezett pénzek, csomagok kézzelfoghatóan bizonyították, hogy a dolgos ember igazán meggazdagodhatott. Kevés az Istenben gazdag ember, és ezért kevés az Isten gazdagságát hirdető igének a hitele. Gondolj erre, testvérem, aki a nyár folyamán újból gazdagodni szeretnél a konferenciákon és aki eddigi életedben is olyan sokszor tapasztaltad meg Isten áldásainak bőségét. Vájjon nyilvánvaló-e a te életedben, hogy te nemcsak keresed a gazdagodást, de meg is gazdagodtál Isten tárházaiból? A te életed nem csupán tengődés? Nem vagy-e a gazdagnak nevezett Isten éhenhaló és hontalan gyermeke csupán? Bizalmatlan a világ Isten gazdagságával szemben, mert a hívők között nem lát elég megelégedett embert. Pedig aki Istenben gazdag, az megbékélt életű kell, hogy legyen. Ez elvehetetlen békesség, amelyet a sátán tüzes nyilai sem lőhetnek ki az életünkből, de az élet gondjai sem fojth&nak agyon. Ha Jézus békessége a szívünkbe költözik, meg kell tanulnunk Pállal együtt mindenben megelégedettnek lennünk, tudván, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van. A súlyos napok betegsége, gyásza, állástalansága, éhezése, ruhátlansága, megvetettsége, sőt halálos árnyai is, mind javunkra és érettünk -vannak. Az Istenben gazdag embernek meg kell elégednie olyan földi élettel, amilyen az Uráé, Jézusáé volt. Kevés az ilyen megelégedett hívő ember és ezért keresik olyan kevesen Isten mindenre elégséges gazdagságát. A világ azért nem veszi tudomásul Isten gazdagságát, mert nem igen lát túlcsordult szívű hívőket. Papot lát és hall eleget, de éppen ezért csak ,,papolásnak‘‘ nevezi mindazt, amit az ilyenektől hall. Ritkán látja azonban a világ a földművest, az iparost, gyári munkást, irodaembert, háziasszonyt, kereskedőt, diákot, a sokat utazó jövő-menőt és a ráérő, üldögélő apókát és mamókát a makkegészséges és a kórházi betegágyon fekvő embertársait, amint szólják Jézust. Szólják, mert Isten szerelme gazdagon töltetett ki a szívükbe. Ez a szerelem pedig arra készteti őket, hogy mások szívét is szerelemre gyújtsák Jézus iránt. Az Istenben gazdag szív minden belső és külső akadály ellenére vágyik arra, hogy másokat is meggazdagítson. Ha te néma és az evangéliumot szégyenlő hívő vagy, a körülötted élő világ azt állapítja meg, hogy nem nagy gazdagságban részesedtél. Azért nem szólsz, mert kincsek helyett csak filléreket kaptál, azokkal pedig nincsen miért dicsekedned. Igaza is van a világnak. Mert ha a szívedet eltöl- tötte volna Isten békességének, örömének, a lélek gyű mölcsének és az üdvösségnek nagy gazdagsága, akkor nem hallgatnál, hanem hívogatnád a lelkeket Jézus keresztjének kincsesházához. Azért sem veszi komolyan a világ Isten gazdagságát, mert ritkán lát olyan keresztyént, aki a kegyelem ekeszarvát megragadja és halála órájában is görcsösen szorongatja. Ellenben sok-sok olyan hívőt lát, aki elélő v t z 5
