Élő Víz, 1950
1950-január / 1. szám
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk...“ prófétaija Ézsaiás. Csak egy gyermek... de fénylik róla, a Szentháromság mindegyik személyének csodálatos munkája. Olt van a Gyermek mögött és átragyog rajta Atyának mentő „buzgó szerelme“, a Fiúnak a tesltc- lételt vállaló, „Igen Atyám“-ot mondó engedelmessége és a Szentlélek titokzatos és hatalmas foganlató ereje. Ez a Gyermek a szeretet, az engedelmesség és a foganlató erő együttesének csodálatos kivirágzása. Csak egy gyermek... de puszta létével így prédikál: Eny- pyire szeret az Atya! Ennyire engedelmes a Fiú! Ennyire hatalmas a Szentlélek! Csak egy gyermek..,, aki azonban ezt hirdeti nékünk: „nincsen csak egy igaz is, nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent, mindnyájan elhajlottak egyetemben haszontalanokká lettek..,“ A Gyermek léte arról beszél, hogy milyen nagy az ember bűne. Hiszen éppen ez a bűn tette szükségessé a tesltélételt, szinte „kényszerítelte“ Istent arra, hogy emberré legyen. Oh. hogyan is adta és fogadta volna el Isten a tesltélételt, hogyan is adta volna istálló-szalmára, golgotái keresztre, föld mélyébe és a pokol sötétségébe Fiái. ha lelt volna más megoldás a bűnre, mint az, hogy „megjelent testben“. És ha csak egy embpr is lelt volna bűnlelen a földön, talán más megoldás is lett volna az embernek bűnből való szabadítására, mint az, hogy magára vegye az emberi testet, annak minden nyomorúságával együtt. De nem volt! A bűn. az én bűnöm tette szükségessé azt az emberi értelemmel fel nem fogható nagy csodát: Isten bele- alázkodolt a testbe, hogy a bűn következményeit a maga testén elszenvedhesse és így ugyanazzal a természettel tegyen eleget a bűnért, amely azt elkövette és így rajta diadalmat vehessen. Mióla e Gyermek megjeleni a világban: azóta többé nem lehet leplezni a bűnt, azóta annak nagysága nyilvánvaló és azóta nem mentegethetjük magunkat. Ha az én bűnöm fektette Istent, mint gyermeket az istállószalmára, nem keil-c bűneimben megkeserednem és azoktól úgy menekülnöm, mint a megijedi gyermek meazt, ha valaki szüntelenül a bűnei miatt panaszkodik, mégse menekül a bűnből! A megtérés elengedhetetlen lépés az igazi karácsonyhoz. A te karácsonyodhoz is! Bűn bocsánatot jelent az igazi karácsony. Istennek nem telik abban a kedve, hogy a szomorúság felhőjét vonja az arcunkra és elhordozhatatlan teherré tegye a bűneinket. Ő éppen azért adott karácsonyt, hogy új szövetséget kössön az emberrel, amelyben megbocsátja a bűnöket és a vétkekről többé meg nem emlékezik (Jer. 31:34). Péter apostol is a bűnök eltörléséről beszél a bűnbánót és megtérés kapcsán. Te találkoztál-e már Istennek ezzel az ajándékával? Mert ez a karácsony igazi ajándéka. Jézusnak még a neve is azt hirdeti, hogy ő megszabadít, mégpedig a bűnből. Akik hozzámentek, bár ajándékot vittek Néki szegénységükből vagy gazdagságukból, valójában pedig ők nyerték tőle a legnagyobb ajándékot: szabaditást, megtartatást, üdvösséget. Te is odaadhatod Neki megterhelt, szennyes, fájó szivedet, újat kapsz helyette: tisztát, szabadot és örömtelit. Mert ezt jelenti a biin- bocsánat. Teljes életújulást. Mindaz, ami megkötöz, földre nyom és megkeserít, elvétetik és helyette erő, öröm és békesség lesz az osztályrészed. Akkor lesz igazán karácsonyod. Még ha nem is december 25-öt mutat a naptár. nekül a halottól!? Tartogathatom-e és dédelgethe- tem-c régi és új bűneimet karácsony után!? Ha nem látom és nem bánom bűneimet, hanem önmagámmal megelégedett ember vagyok: nincs karácsonyom! Csak a bűnbánó bűnösöknek van karácsonya. Csak egy gyermek... de kiábrázolja karácsonykor: Ilyen nagy a bűnöm! Csak egy gyermek... aki azonban nemcsak a bűnöm mélységéi mutatja, hanem hirdeti: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen“. A Gyermek mögött „a Seregek Urának buzgó szerelme“ működik. Ott dobog mögötte Isten atyai szíve, amely kész volt a Fiútól elszakadni, hogy a tőle elszakadt embereket újra raa^ gához kösse. Mekkora szeretet szorongathatta Isten szívét utánam, amikor Fiát nem bírói székbe ültette tízezer angyal kíséretében pallossal ítélni, hanem anyaölbe ültette, mint gyermeket mosolyogni és fe- Iénknyúló gyermekkezeivel Isten szeretelének elfogadására hívogatni. Itt valami olyasmiről van szó, mint amikor tikkasztó nyári hőségben egyszerre és váratlanul friss szellő csapja meg az arcunkat. De sokkal többről! Arról, hogy „Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.“ Ez a Gyermek azt ábrázolja ki. hogy Isten netm igazságos, hanem kegyelmes, nem bűnt büntető, hanem bűnbocsátó, nem kárhozatba taszító, hanem üdvösséget adó. Egyszóval: Szeretet! A kitárt gyermeki karok már előre jelképezik a kereszten kitárt és á'.szögezett karokat, melyek néma mozdulatlanságukban is ezt mondják: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meglerheltettetek és én megnyugosztlak titeket.“ Van olyan szeretet, amelyet néha olyan nagynak erezünk, hogy szinte roskadunk alatta, szinte fáj ez a szeretet és fuidoklunk alatta. Megfog-e engem karácsonykor ilyen szívfájdítóan nagyon Istennek a Gyermekben elémlépő és rámhulló nagy szeretete? Erőt vesz-e rajtam úgy, hogy szinte leteper és mint egy zsákmányt magával ragad? Megkötöz-e úgy, hogy Isten rabjává leszek? E nélkül nincs karácsony! Csak ott van karácsony, ahol szegény, Sátántól meggvö- tört bűnös emberek így vallanak: ,,és mi megismee- tük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét“. Ahol ezt vallják, ott karácsony van, mert ott megnyílt ég van: ahonnét hullik reám Isten oldozó, bűn- bocsánatot adó szava, a belőle folyó új élet és az üdvösség. Csak egy gyermek... de kiábrázolja: ilyen nagyon szeret az Isten! Csak egy gyermek... de benne láthatóvá és hallhatóvá lett az Isteni Az az Isten, aki Mózes kérésére sem hajlandó megmutatni magát, mondván: „orcámat nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén“ — láthatóvá lett a Gyermekben. A szent Isten, akihez eddig bűnös ember csak úgy közeledhetett, mint a megrémült Ézsaiás: „jaj nékem, elvesztem“ —, az a szentséges Isten a Gyermekben egyszerre megfoghatóvá, megláthatóvá lett, közelsége nem halált, hanem életet hozott, nem eltaszít szentségével, hanem megszentel szcretetével. Valami páratlanul nagy dolog ez! Istennel az első karácsonykor úgy lehetett találkozni, mint kicsi gyermekkel, később pedig mint poros vándorral és töviskoronás férfival, akit úton-útfélen meg lehetett szólítani, „te“-nek lehetett nevezni, lehetett beszélni vele „szín- ről-színre, amint szokott ember szólni barátjával“. Az első karácsony nagy csodájának hasonló gyümölcse, hogy ma is „felöltözve az Űr Jézus Krisztust“, főpapi közbenjárás nélkül is oda járulhatok az én Atyám elé, aki Jézus véréért elfogad és úgy beszélgethetek Vele, olyan meghitten, mint gyermek édesapjával. És az sem kisebb csoda, hogy az igében és a szentségekben ma éppen olyan közelvaló hozzánk, mint a Gyermekben volt az első karácsonykor. Az Atya és a gyermek drága közösségében élünk-e vele? Tudunk-e örülni annak, hogy ma is ilyen nagyon egyszerű a vele való találkozás: meghallani CSAK ÍGY GYERMEK...