Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., POZSONYI-ÚT 14. IV. 19. Telefon: 122—521. ÉLŐ VÍZ AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA, Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyelem. Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 18.—, félévre 9.—, negyedévre 4.59 Ft. Egyes szám ára 80 filler. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ VÍZ“ Budapest 53.064 Fébé-nyomda, Budapest, VII., Damjanich-u. 18/b. Fv.: Kalmár János Jieuél a eig(hujuiimziétól 1949. november hó. Senki sem tudja, hogy tulajdonképpen hogy jöhetett keresztül a sok zárt ajtón, — de egyszerre icsak a ház közepén termett egy parányi kis leányzó, lehetett olyan 5 —6 éves. Női szoknyát viselt, melyet egy szalaggal oly magasra kötöttek, hogy éppen csak hogy szaladni tudott. Fején kendő, a lábán pedig nagy vörös cipő, a jobblábra való a bal lábún és fordítva. Karján kanna lógott. A lépcsőn lemenőnek majd a karjába futott. Arra a kérdésre: »Kit keresel?« — gyorsan ezt felelte: »A szent asszonyt.« Nerúrégiben apjával, anyjával’és a kis y>Beppi«-vel költözött át Csehszlovákiából. Egyáltalán nem tudom, ki küldte hozzám. Azóta mindennap megjelenik, kezében a kannájával. Nem is távozik üres kézzel. Akire ráveti óriásnagy, hosszúszem- pillájú szemét, nem is tud neki el- lentállni. Sem kérnie, sem koldulnia nem kell. Ha enni adnak neki, csak nagyon keveset fogyaszt az ételből és arra kéri az illetőtJ hogy a maradékot vihesse haza a kannában. — »A kocsiban ott van Beppi, ő is éhes.« Vasárnap a többi gyermekkel együtt az én kis cigányvasárnapi- iskolámban ült ő is, a szobámban. Ekkor hallott először a Megváltóról. Tudja már, hogy szereti őt a Megváltó s hogy Jézusnak hívják. Két éneket tanult meg kézmozdulatokkal kisérve. Az elveszett báránykáról szólót szereti mindenek f elett. Azon a vasárnapon a gyerekek u- gyanazzal a kéréssel fordultak hozzám, mint egykor a tanítványok Jézushoz: »Taníts minket imádkozni!« Azt feleltem: »Úgy beszélhettek az Úrral, mint apátokkal és anyátokkal.« A következő napon az új kislányunk, Dunsa hozzám jön — van úgy, hogy Citromnak hívjuk —, ragyog az arca és elmondja, hogy az este az ágyában ő is imádkozott Jézushoz. »Mit mondtál Neki?« 1— kérdeztem. Dunsa meséli: »Először azt mondtam Neki: kedves Megváltóm, jöjj a szívembe — úgy szeretlek Téged.« Ezután elénekeltein a báránykáról szóló éneket s azt mondtam: »Kedves Megváltóm, oly csupasz vagyok.« (U. i. nincs harisnyája s különben is nyomorúságosán kevés a ruha rajta.) Természetes, hogy a cigánykocsiban meghallotta az Űr Jézus ezt a gyermekimádságot. ; Dunsa és egy egész sereg hozzá hasonló fiú és leány, 3—14 évesekig, szívesen ünnepelnének karácsonyt és gyakran felteszik a kérdési: r>Üjra megbánsz -majd bennünket csokoládéra és kalácsra?« BESZÁMOLÓK Kaposváron nov. 20—27. között volt evangéli- záció. A kis gyülekezetből esténként 100 körül jártak az evangélizációra. Elég népesek voltak a reggeli áhítatok, ima, csoport- és utóösszejövetelek alkalmai is. Egy alkalommal dombóvári testvéreink is közénk jöttek. A családlátogatások a gyülekezeti diakonisszatestvér segítségével elsősorban az egyháztól elidegenedettek hivogatására és ébresztésére szolgáltak. Hisszük, hogy Isten ezúton néhány távollevőt kö- zelvalóvá tehetett. Az utóösszejövetelek igen bensőséges alkalmakká váltak, ahol közösen beszéltük meg álnok szivünk mélységeit és a kereszt örömüzenetét. Egyik este sokan vallották, hogy Urunk kegyelméből átalmen- tek a halálból az életbe. Az ígéretteljesen induló imaközösség külön öröme az, hogy van néhány buzgó férfi tagja is. Isten békessége őrizze meg az, Úr megváltottait a Krisztus Jézusban. A szolgálatokat Józsa Márton végezte. I Vájjon továbbíthatom-e ezt a kérdést? A múlt évben minden gyereknek képesbibliát ajándékozhattam. Némely kocsiban a falakra ragasztották a kivágott képeket — felfüggesztett bibliák ezek analfabéták számára. »Nekünk, cigányoknak« sok közbenjáró imádságra van szükségünk és most különösen valami igen nagy dologért — egy csinos kis barak- lakásért a cigánymisszió részére; mert nekem január elején ki kell innen költöznöm. (A szobámat egy itteni munka céljaira kérik sürgősen.) — És hová menjünk, — »mi cigányok?« Van-e lehetetlen dolog az Űr előtt? Zeitemé lelkészné (24a) Hamburg 36, Holstenwall. 21. Apostagon november 22—28-ig volt a harmadik evangélizáció. Lélekszám 9Ü0. — A nagy templom estéről-estére megtelt. 4—500 körül mozgott a résztvevők száma. Helybeli reformátusok is jöttek lelkipásztoruk vezetésével. Kisaposlagról (Duna túlsó partja) és Dunaegyjházáról is (7 km.) voltak résztvevők. Utóbbi helyről egy alkalommal 40-en jöttek át. Külön összejövetelek létszáma: asszonyok elsőízben 30, másodízben 70, leányok 25, férfiak 80, (Vasárnapi istentisztelet után) ifjúsági istentisztelet: 100, Vasárnapi Iskola: 40. Minden reggel tartott imaközösségi órán 30—60 között mozgott a létszám. Űrvacsorázók száma 96 (75 nő és 21 férfi) volt. Az evangélizáló lelkész látogatásokat végzett különösen a betegeknél. Hittanórákon összes tanulók előtt alkalma volt bizonyságtevésre. — Apostag igére-figyelő, fogékony gyülekezet. A lakosság főfoglalkozása (bortermelés) sokak számára súlyos kísértést rejt magában. — Az evangélizáció szolgálatát Harmati Béla végezte. Rejtő Mária két napon át értékes segítséget jelentett. 8 ÉLŐ VÍZ
