Élő Víz, 1949
1949-augusztus / 18. szám
V. ÉVFOLYAM 18 SZ 1949 ÄUG. 28. AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Nyűgben Az Alföldön többhely ütt az a szokás, hogy a legelőre kibocsátóit lóra nyűgöt tesznek. A gazdája kiengedi az istállóból, eloldozza a zablótól, kivezeti a szabad legelőre, még a kötőfékei is leveszi a fejéről, csak az első lábait kapcsolja össze rövid kötél- vagy lánc-nyűggel. Körülötte a szabad világ. Pásztor sincs mellette. Mehet amerre lát. Csak a nyűg nem engedi. Kénytelen egy helyben topogni, vagy apró lépésekkel haladva legelészgetni. A gazdája akármikor megfoghatja és bevezetheti. Sok keresztyén hasonlít a kill y ü gözött lóhoz. A szabadító evangéliumban Jézus Krisztus valóságossá tette a kereszt nagy ajándékát. Megnyílt a kárhozat vasajtaja és széttörtek a bünbilincsek. A Sátán rövid pórázra fogott rabja szabad lett, Isten gyermeke. Rendelkezésére áll Isten ereje, fel van kínálva neki Isten kincses-házának minden gazdagsága. Mégis egyhelyben topog. Régi Rabtartója akármikor befoghatja. Nyűg van rajta. Mi lehet ez a nyűg? Talán egy régi bűn . Megsiraita már százszor, emberek elölt is megvallotta, kérte rá Jézus bűntörlő véréért a feloldozást is, az űrvacsora vételekor külön csak erre a terhére gondolt és ezt akarta otthagyni az oltáron, mégis visszajött. Üjra meg újra. Nyűgként kapcsolódik rá és nem tud tőle haladni. Talán valami jó tulajdonság. Az emberek észrevették, de maga különösképpen számontartja. Ösztönösen hasonlítgalja magát másokhoz és mindig győztesen kerül ki minden összehasonlításból. Nem vagyok olyan, mint más emberek. Különb vagyok... s mellette szegények meg gazdagod nah, éhe--------------------------------------------A Csak hinni! Iía győz az ész felett a Ilit, Nem néz előrc-liátra, És nem néz jobbra-balra sem, Csak fel . .. a Golgotára. Mihelyt forog és körbenéz, Nem bit többé, csak kétkedés, Mert hisz mi más a kétely, Mint a töprengő ész szava, Okoskodások halmaza És szörnyű lelki éjjel. Péter járt vízen, tengeren, Intett felé a Végtelen S a Mester drága lábnyomán A tenger tükre szent lett, A cél oly szép, oly egyenes, Mily szárnyaló, ígéretes, Gigászi volt a kezdet; S hogy süllyedett . .. Csak ö hibás, Pedig nem történt semmi más, Csak — tétovázni kezdett! Hadd járjak én is tengeren, Itármily sötét, erőtelen És tikkadt még a lelkem. Ne szálljon rám a kétkedés, Midőn sátáni csörtetés Közt jő felém az Ellen. Ne tudjon többé ész szava Mély útvesztőkbe vinni, S ne nézzem mindig, rám mi vár, S he tudjak tépelödni már Csak hinni! Hinni! Hinni! Haluszka M. Hózsa . zök jóllaknak, bűnösök kegyelmet nyernek, bolondok, bölcseket szégyenítenek meg. Ó pedig mindig üres marad. Az élete értelmetlen s a kereszt nem akar neki felragyogni. Sehogy sem tud odatalálni a tövéhez. Nyűg van rajta. Talán csak a gyá vasúg. Tudja, hogy Jézus Krisztus nagyobb mindeneknél és az ö országa örökre megmarad, mégis megszeppen e világ szájasai hangjától és torkán akad mindig a bizonyságtétel szava. Pedig ÉLŐ VÍZ 1
