Élő Víz, 1949
1949-augusztus / 17. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Vak voltam és látok! Borzasztó dolog vaknak lenni: reménytelen sötétségben élni Isten csodálatosan szép világában. Ugye testvérein, rá se mersz gondolni, hogy mi lenne, ha megvakulnál? De a testi vakságnál még borzalmasabb a lelki vakság. IIiszen a természet csodás világánál még sokkal szebb a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek csak le'ki szemekkel felfogható világa. A szentírás tele van annak a bizonyságaival, hogy Isten emberei hogyan ál- mélkoútak, gyönyörködtek, kíbeszélhe- tetlen örömmel örvendeztek mindazon a gazdagságon, ami hit által lett az övék. — fis hány ember nem tud erről semmit. Nincsen szeme mindennek a látására. Vak. fin is ilyen voltam. Persze magam se tudtam róla, inert nem ismertem a Világosságot. Később, amikor ifjú éveim határán neki-neki ütődtem láthatatlan falaknak, bele-belebotlotlam nem is sejtett akadályokba, már kezdett bennem derengeni, hogy ilt hiba van a látás körül. De még akkor is csak rövidlátásra gyanakodtam. Isten nagy leleplezésére volt szükségem, hogy felismerjem nyavalyám igazi okád: a látás teljes hiányát. A belé mnevelt vallásosság szánalmas kártyavárként omlott össze a kividről jövő támadásokra. Az érlelem kételyei keresztülhúzták a betanult tételeket s a testi gyönyörök csábítása kitépte vái- gyaim fékentartott paripáinak gyeplőjét az erkölcs kezéből. Teljes hitetlenségbe, bűnös örömök élvezésébe süllyedt az életem. Ekkor történt a csoda, fin nem kerestem Istent, de ö utálnám jött. Elküldte hozzám követét, akinek a bizonyság- tételében lelepleződött egész nyomorúságom, kárhozatos vakságom, A kkor Gy. Szabó Béla fametszete. A vak meggyógyítsa. ÉLŐ VÍZ 1 V. ÉVFOLYAM 17. SZ 1949. AUG. 14.
