Élő Víz, 1949
1949-július / 16. szám
V. ÉVFOLYAM 16. SZ. 1949. JÚLIUS 31. Hirdessétek az evangéliumot... Jézus Krisztus a földi munkáját ezekkel ci szavakkal kezdetié el: „Betölt az idő és elközelílell Istennek országa; térjelek men és lágy jelek az evangéliumban.“ Utolsó szavad felemeltetése előtt pedig így jegyezte fel az evangélista: „Elmeimén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek...“ IIigyjelek az evangéliumban és hirdessétek az evangéliumot. Keresztgén ételünknek alfája ,és ómegája, de minden munkánknak, így a missziónak is egyedüli lehetséges mozgatója és indítéka. Két realitás van e világon. Az egyik korszakra, korokra, nemzetekre, fajokra, nemekre való tekintet nélkül, a hűn. Az éden kerti bukás és kiűzetés óda tudjuk, hogy az egész teremtett vitáig ez alatt fohászkodik és nyög. A bűn alatt. A másik realitás: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egysziilölt Fiád adta, hogy aki hiszen ü benne, el ne vesszen, hanem örök éledé legyen,“ az evangélium, a kegyelem. Minden, az emberi életnek minden megnyilvánulása, e kettőnek folyománya. Éppen ezért nem véletlen, hogy Jézus Krisztus az evangélium hirdetésével kezdette cl munkáját itt e földön és az evangélium hirdetésének parancsával fejezte be. Nekem hinnem kell, hogy az én élelemben is meglöre- tett és legyőzetett a bűn hatalma. Én érettem és miattam is ódl a Golgota keresztje és a Jézus Krisztus véréért nekem is minden bűnöm eltöröltetett, megboesájtalolt és ezt az evangéliumot nekem is hirdetnem kell, minden teremtésnek. Nincs, nem volt és nem lesz keresztyén étel, de keresztyéni munka, cvangélizáció és misszió sem, melynek középpontja, mozgató ereje, fundamenioma, nem az evangélium. És Isten dn hogy az egyéni életekben, úgy a munkákban is, a történelem eseményein keresztül is, hatalmasan bizonyságot lelt eme igazsága mellett. Ahogy a maliban a nagykonsianlini iömegtérítésen rajta volt az Ö haragja, úgy ma is Isten ítélete alól kerüli és kerül minden márthai buzyósúgból fakadó szolgádat. Szükséges volt és szükséges ma is a kultúra emelése, amelyet a missziói iskolák, a pogányság által is elismeri és méltányolt módon végeztek és végeznek. Áldott eszközök voltak és ma is azok a missziós kórházak, melyek emberi nyomorúságon, el- esettségen, szörnyű betegségen igyekeznek mindenek állal tiszteletei ébresztő munkával önfeláldozással, hősi küzdelemmel segíteni. Isten szerint való kötelesség a szükségei szenvedőknek szociális megsegítése, a különböző szeretetintézményeken és segélyakciókon keresztül. Isten Szentlelke Jakab lev. 2,15—IC és I. János 5, 17—IS. verseiben egészen határozottan utal ezekre. De amely munkában, legyen az evangélizáció és 'misszió, iskola, kórház, szeretetintézmény és akció, nem az e v a nyél i u m, nem a Krisztus Gycíijroclés. A s/enl munkára elhívott az Isten S hivő szavára döntő i g e n -1 mondjam. Oh, de azóta sötét bűneimmel K drága szót de sokszor visszavontam! S a telkemet egy kérdés gyölri, tépi. Nines most szívemnek ennél kínzőbb gondja: oh jaj, mi lesz. ha drága elhívását Az Isten is majil egyszer visszavonjaf 11 a 1 u s z k a M. Rózsa. ÉLŐ VÍZ 1
