Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
c nélkül nincs tűz. A lángnak táplálék kell, amit felemészthet. A gyülekezetben csak ott loboghat a tűz, ahol hívő emberek teljesen odaadják magukat Istennek. Feláldozzák a kényelmüket, jó hirüket, lehetőségeiket, egyszóval mindent Isten országáért és a lelkek megmentése érdekében, — Úgy amint Pál apostol is tette: „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik . . (II. Kor. 4? 10—12.) Pál eledelül adta magát a mennyei tűznek. Égett állandóan. Az ő istenszolgálata „sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, böjtölésben” folyt. (II. Kor. 6: 4—5.) És mégse bánta meg, hogy odaadta magát. Nem céltalan elemésztődés volt ez. Ellenkezőleg. Kitörő örömmel és lefojthatatlan hálával tölti el, hogy mindez drága gyümölcsöt terem: „Minden tiértetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk ..(II. Kor. 4: 15—17.) Csodálatos tűz. Amit megemészt, az végül is csak salak. Az arany annál tisztább és ragyogóbb lez A benső és az örökkévaló napról-napra újul. Te nem akarod-é eledelül adni magadat ennek a tűznek? Rajtad nem harapódzhatnék-e tovább ez a mennyei láng, hogy átjárhassa Isten tüze a te gyülekezetedet is? 3. Végül a tűzhöz levegő is kell. Lefojtott helyiségben hiába gyújtunk tüzet. Csak füstölög és hamarosan elalszik. A mai keresztyénségben is talán azért nem tud magasra csapni a láng, mert nincs hozzá elég szabad levegő. Zárva vannak az ajtai és ablakai. Önigazság, öndicsőség keresésében, földi dolgok kapargatá- sában és féltésében elhasználódott a levegő. Magunkkal vagyunk elfoglalva és azért elszakadtunk Istentől. Elboldogulunk a sajátunkon is, azért nem éhezzük és szomjúhozzuk Krisztus igazságát. Megszoktunk nagyon ezen a földön és nincsen honvágyunk az igazi otthonba. Dániel állhatatos hitének abban rejlett a magyarázata, hogy „az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé, és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt .. (Dániel 6: 10.) Hasztalan az Isten tüzének a fellobogását ott várni, ahol az imádság szellőző nyílásai eldugultak. Ki kell tárni a felső ablakokat és térdre az Úr előtt! Hadd jöjjön a tüzet tápláló friss levegő! De ki kell tárni a kapukat az emberek felé is! Azért nem ád Isten mennyei tüzet, hogy annál mi magunk melegedjünk. Gyertyát csak azért gyújtanak, hogy másoknak világítson. A hitedet is csak azért akarja lángra lobbantani az Úr, hogy Krisztust ragyogtassa fel a bűnnek a sötétjében. Az elzárkózó, begubózó, mentő szeretet, misz- sziói lelkűiét nélküli keresztyén közösségben meg- áporodik a levegő és kialszik a mennyei tűz. De ha új ébredés megy benne végbe és felelősség támad másokért, kinyílnak az ajtók és a friss levegőre fellángol az alvó zsarátnok. Isten az ébredés drága idejét kínálja a mai ke- resztyénségnek. Jézus Krisztus tűzzel és Szentlélekkel akarja megkeresztelni minden tanítványát. Ne féljüpk tőle, hanem várjuk, kérjük és sóvárogjuk. Akkor bizonyosan megkapjuk. G, B. Ének a szélről Éneklek a szélről, a szélről. Amint zúgva, suhogva siet, Én, a rest követ, dallal dicsérem A gyorsat, a hívet. Éneklek a szélről, a szélről. Néha harsog és pusztítva dúl. Sikoltozó, szuvas szálfákat Csavar ki vadul. Éneklek a szélről, a szélről. Néha eljön és megsímogat. Csupa illat és ringatja halkan A sóhajokat. Éneklek a szélről, a szélről. Néha sír, mint az árva gyerek. Akit nem hékít senki becézve És nincs, ki szeret. Éneklek a szélről, a szélről. Adjon hangot és szárnyat nekem. Szálló szél gyanánt sebesen vinni Az üzenetem! Éneklek a szélről, a szélről. Zendülj, piros pünkösdi vihar! Rest követed ragadd meg, áldd meg Szél szárnyaival. Kifeszítem mind a vitorlát. Amint tűzpiros jöttöd lesem. Éneklek a szélről és várok ... Várlak csendesen. Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 4
