Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Hiszek a Szentietekben A Szentháromság harmadik személye a Szentlélek, — aki az Atyával és Fiúval egylényegű, Tőlük el nem választható, mégis külön személyiség, — a pünkösd megvalósítója és az örök pünkösd hordozója. A Szentlélek láthatatlanul és titokzatosan működik, akár a szél. Csak a hatását látom és érzékelem, Őt magát nem láthatom. Néha úgy leng körül, mint a múlt emlékeinek símogatása, máskor olyan erővel ragad mint a vihar. Előtte nincs lehetetlen. Erősebb a leghatalmasabb orkánnál, forróbb a legforróbb vulkánnál és mégis szelídebb a legszelídebb galambnál. Mindezt pedig nem ésszel, nem is bölcselkedéssel, hanem mindenekfelett közvetlenül belülről tapasztalhatom meg. És ez a megtapasztalás olyan erőteljes lehet, hogy bár milliók kiáltják talán körülöttem, hogy nincs Szentlélek: önáltatás az egész, az én lelkem ellenállhatatlanul és feltartóztathatatlanul bizonyítja: nincs nagyobb valóság Nálánál. Szentlélek nélkül nincs keresztyén élet, mert csak a Szentlélek által mehetek a Fiúhoz és csak a Fiú által mehetek az Atyához. Ahol nincs Szent- Lélek, ott nincs Megváltó és nincs Atya, ott csak a magam útját járom, mely úton magam csinálok magamnak egy nekem megfelelő Istent és magam okos- kodok ki egy nekem jó Jézust. Szentlélek nélkül Jézus szenvedése, halála, feltámadása és belőlük származó drága kincsek titokban maradnának előttem és semmit se tudnék róluk. A Szentlélek hozza olyan közel hozzám kétezerév távolságából is a golgotái keresztet, mintha alatta állnék és a húsvéti sírt, mintha húsvét hajnalán beletekintenék. Tudom, hogy a Szentlélek vezetett el bűneim meglátására és győzött meg elveszett és elkárhozott voltom felől. Én magamtól képtelen vagyok a bűnt bűnnek látni, én csak arra vagyok képes, hogy vakon a bűnt ne lássam. De jön a Szentlélek és szemeket nyit, megfedd, fájóvá, égetővé teszi a bűnt, úgyhogy azok szüntelen előttem forognak és minden bűnömet Isten ellen való véteknek látom. Keserves és nyomorúságos és mégis édes érzés az, amikor a Szentlélek így megfedd, megszomorít az eddig nem látott bűnök miatt. — Ha te még nem érezted ezt a szörnyű és mégis gyönyörűséges érzést, a bűn miatti fájdalmat, de egyszer majd te is eljutsz oda, hogy a régen elfelejtett bűnök mardosni kezdenek és bűnnek látod a bűnt: tudd meg, a Szentlélek dolgozik a te életedben és indít mélységes bűnbánatra. Tudom, hogy a Szentlélek szült engem újjá. Ő volt az, aki belemarkolt elveszett életembe, összetört, megragadott, mint a vihar, majd amikor úgy összezúzott, hogy semmivé lettem, újjáteremtett és csakis Általa tudom elmondani: „a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.“ — Ha te még nem kerültél ki összezúzó és ugyanakkor újjáteremtő kezéből, egyszer téged is meg fog ragadni, — csak ellen ne állj néki, — és kifordít a régi életből, gyökerében mássá teremt: tudd meg, a Szentlélek munkálkodott benned. Tudom, hogy a Szentlélek vigasztalt meg engem olyan sokszor. Akkor, mikor a bűneim gyötörtek, a régi bűnök visszajöttek, amikor a Sátán állandóan kísértett, rémített, amikor a gyásztól és csalódástól sokszor majdnem megszakadt a szívem, jött a Szentlélek mint Vigasztaló. Tekintetemet magamról a Megfeszítettre emelte, és Rajta keresztül a megnyílt menny kapujára fordította és szívemet megtöltötte a menny öröme és békessége. — Ha majd jönnek napok, amikor teljesen kétségbe esel önmagad felett, gyászod, fájdalmad miatt, reménykedhetsz benne, hogy jön a Szentlélek magányosságodban, mint drága társ, kísértéseidben mint szabadító és akkor tudd meg: Ő a Vigasztaló. Tudom, hogy a Szentlélek győzött meg igen sokszor arról, hogy Isten nékem Atyám. Már-már néha azt hittem, hogy Isten csak büntető Bíró, aki ostoroz, behajtja rajtam cselekedeteim következményeit. De jött a Szentlélek és akkor az én lelkem Vele együtt tett bizonyságot arról, hogy Ő nekem Atyám, szerető mennyei Atyám, Aki rámmosolyog, szívére szorít, megbocsát és én drága véren megváltott fia és nem mostohája vagyok. — Ha majd benned és körülötted minden arról beszél, hogy Isten csak verni tud, csak büntetni tud, szétszórni és megalázni tud, kívánom néked, jöjjön hozzád el a Szentlélek és győzzön meg a felől, hogy Atyád Ö néked akkor is, ha a porban heversz és nincsen nagyobb öröme annál, hogy felemeljen, újjátegyen, hazavigyen. Tudom, hogy a Szentlélek az, aki Jézus Krisztusban elindult életemet naponként tisztogatja, megszenteli. Ő az, aki Jézus Krisztus arcát rajtam mind jobban kiábrázolja. — Ha kétségbe vagy esve a miatt, hogy nincs benned semmi növekedés, mindig egy helyben topogsz, bízzál: a Szentlélek megszentelő, tisztogató és növekedést adó Isten. Tudom, hogy a Szentlélek tesz engem bizonyossá üdvösségem felől. Ha magamra tekintek, csak azt tudom mondani, egy ilyen ember, amilyen én vagyok, nem juthat üdvösségre. Nincs nekem másom, csak bűnöm és így nem jár nékem örökélet. De jön mindig a Szentlélek és minden emberi érvelésem ellenére arról győz meg, hogy nem magamért, hanem az én Uram kiöntött véréért üdvösségem van. — Ha te idáig még nem jutottál el, hanem még mindig csak magadra tekintesz és e miatt lehetetlennek tartod üdvösségre jutásodat, kívánom Néked, vegyen hatalmába a Szentlélek és tegyen bizonyossá üdvösséged felől. Tegyen bizonyossá a bűnbocsánat és belőle fakadó örökélet felől. A Szentlélek Isten pedig ezt az Ő csodálatos munkáját az igén és a szentségeken keresztül végzi. Rajtuk keresztül kap belénk a Szentlélek, mint a láng a száraz rőzsébe és gyújt lángra és tisztít meg a tűzben. Az igén és szentségeken keresztül járja át szívünket és lelkünket Isten szeretetének forró árja, mint dermedt tagokat a forró bor melege. A Szentlélek a marokkal szórt igét elkapja és szétszórja a szívek felett, mintha veteményes kertek lennének és az elvetett magra adja újra meg újra a növekedést adó esőt és a gyümölcsöző, érlelő nyarat. A Szentleiket éppen úgy nem lehet a szolgálatunkba fogni erőszakkal, mint ahogyan nem lehet megváltoztatni a szél irányát. De egyet tehetünk és ezt meg kell tennünk. Térdre esve könyörögjünk: Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven. KÁLDY ZOLTÁN. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 1
