Élő Víz, 1949

1949-május /11. szám

KRISZTUS BIZONYSÁGTEVÓI Schweitzer Albert saját konfirmációjáról Járosi Andor kolozsvári evangélikus lelkésznek a szobájában láttam először Schweitzer Albert képét. Ak­kor még nem tudtam kicsoda, mint ahogy ma sem tud­ják sokan. Pedig „Orvos az őserdőben“ c. könyve ma­gyar nyelven is megjelent. Élete, amely most a hetven- egyedik év felé jár, nagy példa és tanítás. Szinte kime­ríthetetlen testi és szellemi erővel rendelkező ember volt. Amihez hozzáfog, abban rendkívülit hoz létre. Hit­tudós, orgonaművész, orgonaépítő, Bach János Sebes­tyénről máig nem írtak alapvetőbb könyvet, filozófus, ugyanakkor orvos és misszionárius. 21 éves korában határozta el, hogy 30 éves koráig tanul, tudománnyal és művészettel foglalkozik, azután pedig egész közvetlen módon az emberiség szolgálatába állítja valahol életét. Erről maga így ír: „Egy ragyogó nyári reggelen meglepett az a gondolat, hogy nekem nem szabad ennyi boldogságot elfogadni magától érte­tődő dologként, hanem adnom is kell érte valamit. E gondolattal foglalkozva még felkelés előtt nyugodt meg­fontolással megállapodtam önmagámmal, miközben oda- künn énekeltek a madarak, hogy 30 éves koromig élni fogok azzal a jogommal, hogy a tudománynak és művé­szetnek szánjam életemet, ezután azonban valami egé­szen közvetlen szolgálatra fogom magam szentelni. Na­gyon sokat foglalkoztat engem, hogy mit jelentsen szá­momra az a jézusi ige: aki meg akarja tartani az ő életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én­érettem és az evangéliumért, az megtartja azt. Most megtaláltam az értelmét. A külső boldogsághoz hozzá­járul most már a belső. Szilárdan állott előttem, hogy életfeladatom csak a közvetlen emberi szolgálat lehet.“ Egyetemi tanár lehetne a strassburgi egyetemen, ehe­lyett beiratkozik az orvosi karra, hogy missziói telepet állítson fel Afrikában az Ogove folyó partján. Elhatá­rozásához egy egészen jelentéktelen kis missziói füzet adott indítást, amelyben a. négerek nehéz sorsáról, a kö­zöttük pusztító sok betegségről olvasott leírást. Kórhá­zat maga tervezte, orgonahangversenykörúttal gyűjtötte hozzá össze a pénzt. 50 épületből álló, 300 beteget befo­gadó kórháza az első világháború alkalmával elpusztult. Ót magát internálták. Kedvét még sem veszti el. TTjra európai körútra indul és ismét felépül a kórház. Életé­ből, munkásságából, sok érdekes részletet lehetne elmon­dani. Gyermekkorának emlékeit mag írta meg egy iz­galmasan érdekes kis könyvben. (Aus meiner Kindheit und Jugendzeit). Ezek közül az emlékek közül most csak egyet szakítunk ki, konfirmációjának emlékét. „Konfirmációi oktatásra — írja — az öreg Wennagel lelkészhez kerültem. Nagyon nagy tisztelettel viseltet­tem iránta. De előle is magamba zárkóztam. Szorgalmas konfirmandus voltam. A jóságos lelkész azonban soha­sem sejtette, hogy mi izgatta szívemet. Azokra a kérdé­sekre, melyek lelkemet foglalkoztatták, nem adtak fele­letet az ő magukban véve kiváló órái. Hányszor szeret­tem volna kérdezni tőle valamit! Erre azonban nem volt lehetőség. Minden tiszteletem ellenére egy ponton másképen gondolkoztam, mint ő. Azt szerette volna velünk megér­tetni, hogy a hit kérdéseiben gondolkodásunknak el kell hallgatnia. Én pedig meg voltam győződve arról és most is meg vagyok győződve, hogy a keresztyénség alapvető tanításainak az igazsága éppen gondolkozás közben üt­közik ki. Az értelmet — gondoltam magamban — azért kaptuk, hogy benne minden, a vallásnak a magasztos gondolatai is, megfoghatóvá váljanak. Az efelől való bizonyosság nagy örömmel töltött el. Az oktatás utalsó heteiben Wennagel lelkész úr ott­marasztott egyet-egyet közülünk az óra után, hogy négy- szemközt beszélhessen a konfirmáció kérdéseiről. Mikor rámkerült a sor és szeretetteljes kérdésekkel akarta megtudni, hogy milyen gondolatokkal és elhatározások­kal készülök a szent órára, dadogni kezdtem és kikerül­tem a kérdéseit. Hiába szerettem volna, képtelen voltam arra, hogy bepillantást engedjek számára szívembe. Ki­csit leverten mondta később Wennágel lelkész úr, hogy közömbös szívvel készülök a konfirmációra. A valóság pedig az volt, hogy az utolsó hétnek a szeentsége any- nyira megmozgatott, hogy majdnem betegnek éreztem magam. A konfirmáció nagyon nagy élmény volt szá­momra. Mikor virágvasárnapján a mi kis csapatunk a lelkészi hivatalból átvonult a templomba, az orgonán Händel „Messiás“-ából játszott egy koráit az orgonista. Csodálatosan illett ez mindahhoz, ami akkor szívemet betöltötte. Mikor később a strassburgi Szent Miklós gyülekezet segédlelkésze lettem, tíz évig kellett konfirmációi okta­tásban részesítenem fiúkat. Ha valaki előttem is közöm­bösnek látszott, gyakran gondoltam vissza Wennágel lel­kész úrra és magamra és azt mondtam magamban, hogy gyermek szívében mindig sokkal több rejtezik, mint ahogy azt elképzelik! Tanítás közben állandóan gondom volt arra, hogy a gyermekek hozzám jöhessenek minden olyan kérdéssel, ami nyugtalanítja őket. Havonta két­szer arra fordítottuk az órának egy részét, hogy a fel­hozott kérdésekkel foglalkozhassunk.“ Most mikor ezt a néhány sort Schweitzer könyvéből lefordíthattam és az ő életéből is valamit egész vázla­tosan elmondhattam, ismét megjelenik előttem a kolozs­vári szoba. A falon Goethe, Luther, Dosztojevszkij, Bach, Ravasz László, a Luther-kutató Holl és mások képe között ott van Schweitzer bozontos szemöldökű, sű­rűbajszos életerőtől duzzadó arcképe. Az egyszerű szo­bában, ahol kevés kényelem és sok könyv volt, az író­asztal mellett ott látom Járosi Andort,, aki nagyon sze­rette őt, sok előadást tartott róla, jól ismerte munkáit és velem is megszerettette. Testileg semmiképen sem ha­sonlított Schweitzer őserejéhez, de a műveltség iránti szeretet és felelősség ugyanaz volt benne. Emberi nagy­ságát még sem ez tette, hanem, hogy teljes szívvel tudta odaadni önmagát a Jézus Krisztus által meggyújtott szeretet tüzével másokért. A háború messze sodorta tő­lünk. csontjai nem tudjuk hol pihennek. De élete mégis megtalált^elet, mert Kristzusért és az evangéliumért tudta naponként elveszteni azt. Benczúr László. UíuuhIc SvitvásvÁcadca! A Bükk-hegység legszebb völgyében, ahol az égnek meredő hegyek felfelé irányozzák tekintetedet, az erdő csendjében, Isten világának a békességében megtalálha­tod békességedet, ha Krisztusban keresed. Erre nyújt alkalmat Neked az Ür a nyári csendes­hetek idején: július 5—11. között az asszonyoknak, július 25—31. között a leányoknak, augusztus 1—8. között a fi­úknak és férfiaknak lesz csendeshetük. Részvételi díj: 30 Ft és napi négyszeri étkezéshez 30 dkg fehér liszt, két levél gyúrt tészta, 25 dkg zsír, 20 dkg cukor, két tojás, 3 kg kenyérliszt. Az első napi vacsorára mindenki maga látja el magát. Hozni kell: lepedőt, 2 drb takarót, párnát, meleg háló- ruhát, kabátot, mosdófelszerelést, evőeszközöket, Bibliát, énekeskönyveket. Jelentkezés: Szilvásvárad, Evangélikus Tábor címen élő víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom