Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
KRISZTUS BIZONYSÁGTEVÓI Schweitzer Albert saját konfirmációjáról Járosi Andor kolozsvári evangélikus lelkésznek a szobájában láttam először Schweitzer Albert képét. Akkor még nem tudtam kicsoda, mint ahogy ma sem tudják sokan. Pedig „Orvos az őserdőben“ c. könyve magyar nyelven is megjelent. Élete, amely most a hetven- egyedik év felé jár, nagy példa és tanítás. Szinte kimeríthetetlen testi és szellemi erővel rendelkező ember volt. Amihez hozzáfog, abban rendkívülit hoz létre. Hittudós, orgonaművész, orgonaépítő, Bach János Sebestyénről máig nem írtak alapvetőbb könyvet, filozófus, ugyanakkor orvos és misszionárius. 21 éves korában határozta el, hogy 30 éves koráig tanul, tudománnyal és művészettel foglalkozik, azután pedig egész közvetlen módon az emberiség szolgálatába állítja valahol életét. Erről maga így ír: „Egy ragyogó nyári reggelen meglepett az a gondolat, hogy nekem nem szabad ennyi boldogságot elfogadni magától értetődő dologként, hanem adnom is kell érte valamit. E gondolattal foglalkozva még felkelés előtt nyugodt megfontolással megállapodtam önmagámmal, miközben oda- künn énekeltek a madarak, hogy 30 éves koromig élni fogok azzal a jogommal, hogy a tudománynak és művészetnek szánjam életemet, ezután azonban valami egészen közvetlen szolgálatra fogom magam szentelni. Nagyon sokat foglalkoztat engem, hogy mit jelentsen számomra az a jézusi ige: aki meg akarja tartani az ő életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtartja azt. Most megtaláltam az értelmét. A külső boldogsághoz hozzájárul most már a belső. Szilárdan állott előttem, hogy életfeladatom csak a közvetlen emberi szolgálat lehet.“ Egyetemi tanár lehetne a strassburgi egyetemen, ehelyett beiratkozik az orvosi karra, hogy missziói telepet állítson fel Afrikában az Ogove folyó partján. Elhatározásához egy egészen jelentéktelen kis missziói füzet adott indítást, amelyben a. négerek nehéz sorsáról, a közöttük pusztító sok betegségről olvasott leírást. Kórházat maga tervezte, orgonahangversenykörúttal gyűjtötte hozzá össze a pénzt. 50 épületből álló, 300 beteget befogadó kórháza az első világháború alkalmával elpusztult. Ót magát internálták. Kedvét még sem veszti el. TTjra európai körútra indul és ismét felépül a kórház. Életéből, munkásságából, sok érdekes részletet lehetne elmondani. Gyermekkorának emlékeit mag írta meg egy izgalmasan érdekes kis könyvben. (Aus meiner Kindheit und Jugendzeit). Ezek közül az emlékek közül most csak egyet szakítunk ki, konfirmációjának emlékét. „Konfirmációi oktatásra — írja — az öreg Wennagel lelkészhez kerültem. Nagyon nagy tisztelettel viseltettem iránta. De előle is magamba zárkóztam. Szorgalmas konfirmandus voltam. A jóságos lelkész azonban sohasem sejtette, hogy mi izgatta szívemet. Azokra a kérdésekre, melyek lelkemet foglalkoztatták, nem adtak feleletet az ő magukban véve kiváló órái. Hányszor szerettem volna kérdezni tőle valamit! Erre azonban nem volt lehetőség. Minden tiszteletem ellenére egy ponton másképen gondolkoztam, mint ő. Azt szerette volna velünk megértetni, hogy a hit kérdéseiben gondolkodásunknak el kell hallgatnia. Én pedig meg voltam győződve arról és most is meg vagyok győződve, hogy a keresztyénség alapvető tanításainak az igazsága éppen gondolkozás közben ütközik ki. Az értelmet — gondoltam magamban — azért kaptuk, hogy benne minden, a vallásnak a magasztos gondolatai is, megfoghatóvá váljanak. Az efelől való bizonyosság nagy örömmel töltött el. Az oktatás utalsó heteiben Wennagel lelkész úr ottmarasztott egyet-egyet közülünk az óra után, hogy négy- szemközt beszélhessen a konfirmáció kérdéseiről. Mikor rámkerült a sor és szeretetteljes kérdésekkel akarta megtudni, hogy milyen gondolatokkal és elhatározásokkal készülök a szent órára, dadogni kezdtem és kikerültem a kérdéseit. Hiába szerettem volna, képtelen voltam arra, hogy bepillantást engedjek számára szívembe. Kicsit leverten mondta később Wennágel lelkész úr, hogy közömbös szívvel készülök a konfirmációra. A valóság pedig az volt, hogy az utolsó hétnek a szeentsége any- nyira megmozgatott, hogy majdnem betegnek éreztem magam. A konfirmáció nagyon nagy élmény volt számomra. Mikor virágvasárnapján a mi kis csapatunk a lelkészi hivatalból átvonult a templomba, az orgonán Händel „Messiás“-ából játszott egy koráit az orgonista. Csodálatosan illett ez mindahhoz, ami akkor szívemet betöltötte. Mikor később a strassburgi Szent Miklós gyülekezet segédlelkésze lettem, tíz évig kellett konfirmációi oktatásban részesítenem fiúkat. Ha valaki előttem is közömbösnek látszott, gyakran gondoltam vissza Wennágel lelkész úrra és magamra és azt mondtam magamban, hogy gyermek szívében mindig sokkal több rejtezik, mint ahogy azt elképzelik! Tanítás közben állandóan gondom volt arra, hogy a gyermekek hozzám jöhessenek minden olyan kérdéssel, ami nyugtalanítja őket. Havonta kétszer arra fordítottuk az órának egy részét, hogy a felhozott kérdésekkel foglalkozhassunk.“ Most mikor ezt a néhány sort Schweitzer könyvéből lefordíthattam és az ő életéből is valamit egész vázlatosan elmondhattam, ismét megjelenik előttem a kolozsvári szoba. A falon Goethe, Luther, Dosztojevszkij, Bach, Ravasz László, a Luther-kutató Holl és mások képe között ott van Schweitzer bozontos szemöldökű, sűrűbajszos életerőtől duzzadó arcképe. Az egyszerű szobában, ahol kevés kényelem és sok könyv volt, az íróasztal mellett ott látom Járosi Andort,, aki nagyon szerette őt, sok előadást tartott róla, jól ismerte munkáit és velem is megszerettette. Testileg semmiképen sem hasonlított Schweitzer őserejéhez, de a műveltség iránti szeretet és felelősség ugyanaz volt benne. Emberi nagyságát még sem ez tette, hanem, hogy teljes szívvel tudta odaadni önmagát a Jézus Krisztus által meggyújtott szeretet tüzével másokért. A háború messze sodorta tőlünk. csontjai nem tudjuk hol pihennek. De élete mégis megtalált^elet, mert Kristzusért és az evangéliumért tudta naponként elveszteni azt. Benczúr László. UíuuhIc SvitvásvÁcadca! A Bükk-hegység legszebb völgyében, ahol az égnek meredő hegyek felfelé irányozzák tekintetedet, az erdő csendjében, Isten világának a békességében megtalálhatod békességedet, ha Krisztusban keresed. Erre nyújt alkalmat Neked az Ür a nyári csendeshetek idején: július 5—11. között az asszonyoknak, július 25—31. között a leányoknak, augusztus 1—8. között a fiúknak és férfiaknak lesz csendeshetük. Részvételi díj: 30 Ft és napi négyszeri étkezéshez 30 dkg fehér liszt, két levél gyúrt tészta, 25 dkg zsír, 20 dkg cukor, két tojás, 3 kg kenyérliszt. Az első napi vacsorára mindenki maga látja el magát. Hozni kell: lepedőt, 2 drb takarót, párnát, meleg háló- ruhát, kabátot, mosdófelszerelést, evőeszközöket, Bibliát, énekeskönyveket. Jelentkezés: Szilvásvárad, Evangélikus Tábor címen élő víz
