Élő Víz, 1949

1949-május / 10. szám

B&teqlátbfyató. tapasztalatai v. Sokan úgy vélik, hogy betegágyon az ember fogékonyabb az evangeliom iránt, s könnyebben megtérhet. Lehet hogy (főként fájdalommentes beteg­ségeknél) ez az eset áll fenn egyes embereknél, egyik másik tapasztala­tomból azonban szomorú következte­tést lehet levonni. Mikor beléptem az egyik kórterem­be. mindjárt feltűnt egy megviselt ar­cú férfi, aki leírhatatlan, gurgulázó- sípoló hangon, fáradtan jajgatott. Egy ideig tétováztam, majd mellélép­tem. Csak egy mondatot akartam mondani, az első szavak után azonban kérőén emelte fel kezét: „Ne... ne ... hagyjon, kérem ..." Egy női kórteremben súlyosabb be­tegek lehettek. Itt régi Élő Víz számo­kat kínáltam, csak ingyen. Egyikük körülbelül ezt mondta, (s láthatóan ez is nehezére esett betegsége miatt): ,,Nagyon betegek vagyunk, nem tu­dunk olvasni...“ S nem kért újságot senki, még ingyen sem ... Csak két esetet hoztam fel. Ne kí­vánjuk az Űrtói, hogy végső figyel­meztetése betegség legyen, mert be­tegágyon sokszor nehezebb a megtérés mint különben, bár kegyelmi eszköz is lehet egy-egy betegség. * Egy fiatul, csont-bőrré soványo- dott leánytól megkérdeztem, hogy van-e köze Jézushoz. Rövidesen ki­derült, hogy hívő, Krisztusban békes­séget nyert lélek. (Ilyesmi hamar ki szokott derülni lelkibeszélgetéskor.) Megtudtam, hogy (emberileg) nem gondoskodik róla senki sem, s már vagy hét éve beteg. Több operáción ment át. (néhány csontját pl. kivet­ték), s betegsége súlyos. Ilyen álla­potban is látszott. azonban arcán a megváltottság boldog tudata. A mel­lette fekvő asszony mondta, hogy szenvedései ellenére sem hallani tőle soha zokszót. S aki békés arcára né­zett s nyugodt hangját hallota, annak nem volt nehéz ezt elhinni. „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt . (I. Jn. 2, 6.) Ügy látszik, ez a leány a Krisz­tus erejével ,,szenvedésben engedel­mes“ lehetett. „Abban dicsöíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöl teremjetek." (Jn. 15, 8.) Később azt hallottam, hogy meg­halt. (Inkább talán így: elaludt.) Mennyivel boldogabb lehetett, mint sok testileg egészséges ember! .* Legyen minden eddigi beszámoló cikk riadó annak, aki a Jézusé, s bár érzi, hogy szólnia kellene, de hallgat. (Ezék. 3. 17—19.) ......útdíja az Űr az e ngedetlent", (Péld. 3: 32.), .......beteg voltam, és nem látogattatok meg en­gem." (Mt. 25, 43.) Nem lehet a végte­lenségig engedetlenkedni. A vissza­nyelt bizonyságtétel a kárhozat felé húz'. Természetes, hogy nem minden hívőt küld az Űr kórházmisszióba. Aki azonban Szentleiket kapott, (Lk. 24, 49.) s indíttatást érez rdv ne ta­nácskozzék testtel és vérrel, hanem menjen! Ne akarjon jóelőre részletes utasítást kapni. ,,Csak egy lépést mu­tass, s elég nekem!" S aki engedel­mes, megtapasztalja, hogy a szolgá­lat őt magát is felüdíti. (Péld. 11, 25.) Kérem testvéreimet, hogy hordoz­zák imádságaikban a kórházmissziót, új munkásokért és áldásért. Bárcsak odaállnának sok hivő elé azok a sá­padt, békétlen kórházi arcok, de első­sorban Jézus, aki értük is meghalt! Ha Isten akarja, még folytatni fo­gom majd. . —g—s BESZÁMOLÓ BERCELEN (Nógrád in.) március 24—27. között volt evangéli- záció. Ebben a kis szórványban (lsz.: 38) újból megtapasztalhattuk azt, hogy az Ür különösen nagy kegyelem­mel lordul mindig a kicsiny nyáj felé. Itt is hatalmasan megmutatta az Ö csodálatos útjait. Még három évvel ez­előtt semmi sem látszott ebből az út­ból. Azután elindított az Ür a gutái evangélizáción egy lelket az örökélet felé. Erre a lélekre rábízta az Ö ber- celi kis nyáját. Azután jöttek a fá­rasztó hónapok. Szolgáló testvérünk­nek .a hétnek szinte minden napján kijutott egy-egy 1U km-es gyaloglás a szomszédos tanyákra, falvakra. Bér­ceién pedig a maradék idő alatt folyt a családlátogatás és hitoktatás, isten- tisztelet. Az ötven lelket sem számláló kis szórvány apraja-nagyja meg kel­lett, hogy érezze azt, hogy az Ür nagy dolgot akar közöttük cselekedni, ha ilyen bőségesen és fáradhatatlanul osztogatja közöttük az örökélet ke­nyerét. Az Ür pedig minden akadá­lyon, kilátástalanságon át csak biz­tatta hűséges szolgáját: „Kérjétek és megadatik néktek, hogy a ti örömetek teljes legyen.“ Az Ür mindig betartja ígéretét. Bercelen is megadta az evan- gélizáció alatt ezt az örömöt, amelyet egyedül a megfeszített Jézus vére ál­tal felszabadultak nyerhetnek el. Nagy öröm volt az is, hogy az Ür sok aka­dály ellenére lehetővé tette ezeket a napokat, az is, hogy Isten Lelke sok embert gyűjtött össze, de az igazán nagy örömünk a mennyeiekkel együtt az volt, amikor Jézus hatalmas nevé­ben szabadulások történtek. Üj életek indulhattak, maguk mögött hagyván a biin szennyes ruháját és a Sátán keserves szolgaságát. Evangélikus egyházunkban külön is nagy öröm az ilyen alkalom, amikor nyilvánvalóvá válik az, hogy kicsiny szórványban egy lélek hűséges munkája nyomán mennyire valóságosan cselekszi az Ür az ö nagyságos dolgait. így múlik szórványhíveink életéből a nyomasztó árvasági érzés, hiszen ilyen helyen nemcsak a magárahagyatottságot lát­ja, hanem azt is, hogy templomtól, vagy gyülekezettől távol is beletar­tozhat a kegyelmet nyert íehérbeöl- töztetett seregbe. És ez a legfonto­sabb. így válhat valaki a kicsiny szórványban egyházunk élőbb tagjá­vá, mint az a templom tőszomszédsá­gában lakó, aki a tündöklő vér ke­gyelmét megveti. Reméljük és imáinkban kérjük, hogy azok a berceli hívek, akik életet kaptak az örökélet fejedelmétől, meg is maradnak egyházunk élő tagjai kö­zött. Az evangélizációra a helybeli evan­gélikusokon kívül a gutái anyagyüle­kezetből is szép számmal eljártak. Ka­tolikus hallgatónk is sok volt. Reggeli áhítatra 20—30-an, az esti igehirde­tésre 80—120-an jártak. Ürvacsorával 50 hívünk élt. Józsa Márton szolgált. SZIRÁKON március 27-től április 1-ig volt gyüle­kezeti evangélizáció Szabó József püs­pök, Tarjáni Gfyula kér. m. lelkész és Kárpáti Emma testvér szolgálatával. Esténként Zákeus története alapján hangzott az ébresztő ige a zsúfolt tem­plomban. Az esti evangélizációra a környékbeli falvakból: Bérről, Va­nyarcról és Egyházasdengelegről is sokan bejártak. Naponként kis ima­közösség könyörgött az evangélizáció megáldásáért és azért, hogy Isten ad­jon ébredést a gyülekezetben. Nagyon áldottnak bizonyult a két lelkész együttes munkája. Az egyik a reggeli áhítatok megtartása mellett teljesen szabadon végezhette egész napon át a családlátogatás kemény szolgálatát. A gyülekezet majdnem minden családjá­ba bekopogtattunk az igével. Feltűnő volt Szirákon a sok jó ember. Az evaugélizáló püspök megjegyezte: „Csak azt nem értem, hogyha olyan sok a jó ember, akkor miért olyan romlott a világ!“ Az evangélizáció gyümölcseképpen régi haragosok ki­békültek és megnövekedett utána a templomlátogatók száma. Isten ke­gyelme tartsa meg az ö útján azokat, akiket ebben a gyülekezetben ráve­zethetett erre az útra! ÉLŐ VtZ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom