Élő Víz, 1949

1949-április / 9. szám

AZ ÜDVÖSSÉG ÚTJA 4. Áz elspekulált üdvösség „Mert nie«: van írva: Elveszteni a bölcseknek böleseséiíét és az értelmeseknek értelmét el­vetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vltázója? nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?“ I. Korinthusi levél 1: 19—20. Aki nem ismerné azt, aki mindezt írta, annak lelkében feltétlenül úrrá lenne az ige elolvasása közben az a gondolat, hogy itt egy bolond fölényes­kedik a bölcsekkel szemben. Hogy ugyanis ebben az igében van fölényeskedés és gúny, azt nem lehet letagadni. Különösképpen nyilvánvaló ez az előtt az ember előtt, aki tudja azt, hogy az írás mit ért bizonyos szavak alatt. A bölcseséggel kapcsolatban írástudókról és e világnak vitázóiról beszél az ige. Ez azt jelenti, hogy korának minden bölcse benne van e kijelentésben. Az írástudók a zsidó bölcsek. E világnak vitázói a pogány bölcsek. Kivételt nem tűrő általánosítással állapítja meg tehát ez a kijelen­tés az emberi értelemnek teljes csődjét. Nem lehet azonban ilyen könnyen kikerülni en­nek az igének döbbenetes voltát. Az az ember, aki ezt írta, értelmi beállítottságú ember. Aki így, Pál­nak a szájából hallja ezt az igét, kénytelen megdöb­benve tudomásul venni, hogy itt nem egy bolond be­beszél, hanem egy bölcs ember tárja fel valami olyan tapasztalatát, amely őt örök időkre meggyőzte ar­ról, hogy bizonyos kérdésekben az emberi bölcsel­kedés teljesen tehetetlen, sőt káros. Pál apostol az üdvösség kérdésében szerezte ezt a tapasztalatot. Azt látta, hogy az üdvösség út­ján járni akaró ember számára az értelem, a böl­cselkedés, a spekuláció tehetetlen, sőt káros. Jól jegyezzük, meg magunknak, hogy olyan ember mond­ta ezt, akinek intelligenciája előtt két ezredév hajol met*. Nem kultúrellenes beállítottságú ember beszél itt, hanem egy jellegzetesen kultúrember mondja el a maga tapasztalatát az elspekulált üdvösségről. Az apostol ugyanis úgy látja, hogy az értelmi beállított­ságú emberek, ha az üdvösség kérdésében különös­képpen szóhoz engedik emberi bölcseségüket, le­gyenek elkészülve arra, hogy el fogják spekulálni az üdvösségüket... Az intelligens beállítottságú ember mindig rend­szert akar.'Világnézetet akar, amelvben mint egy csodálatosan szép rendszerben mindennek megvan a maga helve, oka és magyarázata. A keresztyén­iéihez is azért vonzódik, mert abban reméli meg­találhatónak a teljesen kiépített világnézetet. Azt Gondolja. hogv a keresztyénség fog tudni feleletet adni azokra a kérdésekre, amelyekre semmiféle más világnézet nem tud megnyugtató feleletet adni. Azt gondolja, ha beiktatja világnézetébe Istent, mint ős- rkot és végcélt, akkor ezzel megoldódik életének legnagyobb kérdése. Már pedig a biblia nem hajlandó keresztyén vi­lágnézetet adni. A biblia nem filozófiai munka, amely rendszerbe szedve ismereteket közöl velünk megismerhetetlen titokzatos mélységekről, tények­ről és kérdésekről- A biblia az üdvösség útjának a mutatója! Nem több, mint egy egyszerű útjelző tábla, amely valahol, egy út kezdetén ott áll és amelyre rá van írva, hogv ennek az útnak a végén milyen város található. De hogy közben az út milyen, rö­gös-e. javítás alatt áll-e, vagy pedig kényelmesen gördülhet rajta életünk kocsija és közben milyen falvakon, városokon és tanyákon fog keresztül­menni és mi fogja szegélyezni az utat, arról nem beszél nekünk az útjelző tábla. Ezért van az, hogy mindenki, aki a bibliából világnézetet akar magá­nak kiépíteni, kénytelen hamar rádöbbenni arra, hogy egy sereg kérdésre a biblia nem ad feleletet. A biblia ismeret-közlésében hézagok vannak. Az az ember, aki akár írástudó, akár e világnak vitázója, tehát akárfnilyen bölcselkedő típushoz tartozik is, mindig elbukik világnézetépítő munkájában abban a kísértésben, hogy a biblia hézagait akarja kitöl­teni és az emberi kíváncsiság kérdéseire akar fele­letet kapni. Az értelem mindig a hézagokat keresi és a magyarázattal vesződik. Ezért azután az érte­lemre épített ember kezében tönkremegy Isten igéje. Nem üdvdöntő kérdéseknek válik a rabjává. Azokat lovagolja, amelyek az üdvösség szempontjából jelen­téktelen kérdések. Az emberi kíváncsiság kérdéseit. Ezen a vonalon az értelmi beállítottságú ember ke­zében elsikkad az igének az életemre vonatkozó erkölcsi és üdvtartalma. Egypár egészen egyszerű példát mondok. Olvassa az értelmi beállítottságú ember az üd­vösség könyvét és felnyitja az első lapot. Olvassa a teremtés történetében, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Elkezd spekulálni. A biblia látszólag 24 órás napokkal kapcsolatban említi azt, hogy hat nap alatt teremtette Isten a világot, a tu­domány pedig világkorszakokról beszél, amelyek évezredeken át formálták ki az idők méhében ezt a világot úgy, ahogyan ma áll. — Hát hol van itt tulaj­donképpen akkor az igazság? íme, megáll egy nem üdvdöntő kérdésnél. Ez lesz számára gyötrő kérdés. Ez lesz az, amin spekulál, ami miatt nem tud bé­kességre jutni. Közben tökéletesen elfeledkezik ar­ról, amit elsősorban akar mondani nekünk ez az ige. Elfeledkezik arról, ahogyan Luther magyarázta az első hitágazatban, hogy ez azt jelenti, hogy én hi­szem, hogy Isten teremtett engem minden teremt­ményével egyben, én tehát az Övé vagyok mindenes­tül. Akár élek, akár halok, az Ő tulajdoni vagyok... Erről elfeledkezik. Fordít tovább egy lapot. Ott áll előtte az első gyilkosság története. Megbotránkozva olvassa. Az­tán azt olvassa, hogy Kain elbujdosik a szülői ház­tól messze, idegenbe. És ott megüti szemét egy mon­dat, mely arról ír, hogy családot alapít Kain. Rög­tön rácsap a hézagra, amiről nem beszél Isten igéje. Hogyan lehet, hogy eddig azt olvassuk, hogy élet­ben volt Ádám, Éva és Kain. Több gyermekről nem olvastunk, most pedig arról van szó, hogy Kain el­ment idegen vidékre és ott feleségül vett valakit. Hát mikor és hol teremtette ezt az asszonyt Isten? Hát nem egy családból származik az egész emberi­ség? A spekuláció embere itt megakad. Ezen töri % fejét. Erre keres feleletet mindenütt és közben tökéletesen elsikkad a keze között az igének éle­temre és üdvösségemre vonatkozó üzenete, amely arról beszél, hogy a bűn tönkretesz minden közös­séget Istennel és emberrel, bujdosóvá teszi az eny bért Isten elöl és emberek elől egyaránt. De hagyjuk az ótestamentumot! Vegyük el az újtestamentumot! Itt különösképpen a csodák kér­dése az, ami az értelmi beállítottságú embert újra meg újra megállítja. Itt is az ismerethézagokat ke­resi és magyarázatokat próbál csinálni. Balgatag élő víz 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom