Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
válaszolhatok, akivel az én-te viszonynak egész elevenségét átélhetem. Péterről együtt én is mondhatom felé: »Vagy.« — Azaz, aki nemcsak múltból áll, akire valamikor régen, ott Cézárea-Filippinél érvényes lehetett az, hogy »vagy«, hanem aki most is van, el és uralkodik! Milyen nehéz sokaknak eddig a bizonyosságig eljutniok: »Jézus él!« Azt könnyen mondják: ő »volt«, már a múlté. Pedig Jézus »van«, azaz él! Cselekszik, alkot, pásztorol, üzenetet küld, ítéletet hirdet, bűnt bocsát és könnyet töröl. Eleven, hódító, uralkodó valóság ma is! Aki ma is győz a sziveken és sokakat hódít meg és tart fogva! A hit bizonyosságával kiálthatom felé. »A Krisztus.« Tehát Isten ártatlan Báránya vagy, aki elveszed a világ és közte az én bűneimet is. Aki elé letehetem régi életem minden salakját és szennyét, s laki új élettel ajándékozol meg. Te jelented számomra az újrakezdés lehetőségét. Te vagy életem váltsága! Ár vagy te, amelyet kereszthalálod, véred és szenvedésed drága ára által fizettél le: érettem, hogy megvásárolt tulajdonod legyek és néked szolgáljak! Krisztus vagy tö, az én Krisztusom, az én Megváltóm, akihez jobban ragaszkodom életemnél is, mert benned van örök életem záloga, te vagy jövendőmnek, reménységemnek a királya! »A« Krisztus vagy, páratlan értelemben, amilyen nincs még egy, amelyhez nincs hasonló, mert te vagy az Atya örökkévaló ígéretének beteljesülése, te vagy az én életem egyetlen kincse és legfőbb gazdagságai »A Krisztus« vagy Te számomra .is! Az általam is megismeri Krisztust köszönthetem igy: »Az élő Istennek Fia.« Tehát nem akárki vagy, nem ismeretlen és rejtélyes idegen, nem híres bölcs, lelki orvos, nagy szellem, vallásalapító, nem magunkszerkesztette eszmény, nem mitológiai alak, nem rendkívüli, sem rendkivülibb, sem a legrendkivülibb ember: hanem »az élő Istennek Fia!« Nem a Keresztelő János, nem Illés, nem Jeremiás, nem egy a próféták közül, hanem: »Az élő Istennek Fia!« A mi prófétánk abban az értelemben, hogy a te igédből és tanításodból tárul elénk Isten szive mélyéről jött ezer meg ezer drága üzenet, titkos és világtervek kibontakozása*. A mi főpapunk vagy, aki szenvedésekkel vert és bűnök közé ékelt életünk engesztelő áldozataként vetetted magad oda. A mi királyunk vagy, aki életünknek, jövőnknek, törekvésünknek felséges szuverénje és parancsolója vagyl »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!« Nemcsak a világ számára általában, nemcsak a dogmatikai igazság számára, nemcsak a hívek kis csoportja számára, uemcsak a templomi prédikációkban vagy ilyen, hanem éppen az én számomra vagy Te a Krisztus, az élő Istennek Fial IV. MIT JELENT NEKED JÉZUS? Az ő neve két részire osztja a Világot. Az egyik rész is kénytelen belőle elismerni: valamit. Annyit, amennyit a »test és vér« is kénytelen észrevenni. Pedig a világ szeme vak Isten dolgainak meglátására. De még a vak világ is kitapogat valamit Jézus jelentőségéből. Jöjj ki a vakok országából, jöjj és láss. Ha átveszed Istentől a Krisztusban való hit kegyelmi ajándékát, amelyet Istened már oly régóta nyújt feléd, és együtt jársz Jézussal és keresed a benne hivőlc közösségét, a gyülekezetét, akkor rádöbbensz arra, hogy Isten kincset 'tett életutadra, amit eddig fel sem ismertél, nem is sokra értékeltél. Olyan voltál, mint a drágakővel játszó gyermekek. De • akkor az, aki eddig számodra kevés volt, csupán erkölcsi tanító, társadalmi reformátor, vallásalapító, történelmi nagyság, templomba zárt vallásos magyarázó elv volt, aki igazságok hirdetésére alkalmas és felhasználható, de csak a Biblia világában élő és tőled távol álló valaki, akkor ő: egyszerre közel kerül hozzád, drága lesz és kimondhatatlan érték, akkor átkerülsz a Jézus tanítványainak sorába, ahol az egész vak világgal szemben boldogan tesznek róla bizonyságot: »íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!« — »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!“ — „Méltó n megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást“! Mit jelent hát nekem Jézus? — Kiáltom felé hitem minden forróságával, a kincsre bukkant ember ujjongó boldogságával, a bűnből szabaduló fogoly kitörő örömével. a feltaláló szent izgalmával: »Te vagy a Krisztus, aki engem, elveszett és elkárhozott embert megváltottál minden bűntől, a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadítottál és magadévá tettél, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága véreddel, ártatlan szenvedéseddel és haláloddal, hogy egészen a tiéd legyek, a le országodban éljek és néked szolgáljak!« Megváltóm van! Váltságom van! Üdvösségem van! Magasztalom hát Uramat; »Jézus, te égi szép, Tündöklő fényű név, Legszentebb itt alant, E föld ölén, Benned van irgalom, Terólad zeng daloro^ Erőd magasztalom, Ragyogj felém!« Dr. Ottlyk Ernő BIZONYSÁGTÉTEL Megtérésem előtt egyszer kezembe került egy könyv, mely az asztrológiával foglalkozott. A csillagokkal mindig igen szívesen foglalkoztam s igy elképzelheted,, hogy milyen nagy érdeklődéssel vetettem rá magamat erre a könyvre. A nagyobb baj azonban az volt, hogy lassan elkezdtem horoszkópokat készitgetni, amelyek sajnos mind beváltak. Ha nem váltak volna be, akkor talán hamarabb abbahagytam volna. Ezután elmentem Tahiba, ott megtértem, s hazatérésem után iüzbevágtam a könyvet, de minden különösebb bünbánat nélkül, csupán azért, mert tudtam, hogy hivő embernek ilyennel nem »illik« foglalkozni, Ez a bűn azután ott volt továbbra is az életemben. Tavaly aztán olvastam Modersohntól- »Az ördög igézetében« c. könyvet, de minden különösebb eredméyy nélkül. Ez a bűn pedig továbbra is ottmaradt az életemben. Csodálkoztam, hogy miért nem tudok egészen felszabadulni és miért van az, hogy régen letett bűneim újból megtámadnak és újból elbukom bennük. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy emiatt a bűn miatt van. Csodálkoztam azon, hogy a szolgálatomon nincs áldás, de erre nem is gondoltam, hogy emiatt a régi bűnöm miatt van mindez. Sokszor még az üdvbizonyosságom is inkább üdvbizonytalanságnak volt mondható, de nem gondoltam rá, hogy ez ettől a régi bűnömtől van. Tegnap aztán kezembe került egy régi Elő Viz (1943. novemberi sz. volt.J[ Este aztán elkezdtem olvasni és elémkerült egy bizonyságtétel »Szabadulás az ördög igézetéből« elmen és elolvastam. Soha még ilyen bűnösnek nem éreztem magamat, eszembe jutott Jel. 21:8. és rettenetesen megijedtem. De ez még nem volt elég, éjjel fél 12-ig gyötört az ördög, mig végre le tudtam tenni az Ür elé az egész jövendömondá- somat. Ekkor aztán o lyan örömöm támadt, hogy 3/4 2-ig nem bírtam elaludni. Ma reggel pedig siettem ezt megírni neked, Azt hiszem, át tudod érezni, amit kiálltam. Most pedig boldog vagyok, hogy az Vr 3 évi nyavaly- gásom után pontot tett, B ú c z András / . ELŐ VIZ 4
