Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
Azután eljött egy idő, amikor már nem voltam többé független, amikor életmódom joggal kritika tárgyát képezhette. Megnősültem és állásba kerültem. Elhatároztam^ hogy teljesen szakítok az itallal. Kerek egy évig nem is nyúltam a pohárhoz. Régi környe- zetem sehogyan sem akart ebbe belenyugodni és mindent elkövetett, hogy visszatérjek közéjük a pohárhoz. Egy év múlva úgy gondoltam, hogy most már elég erős vagyok, egy-két pohár esetenként nem fog ártani. S ekkor újra kezdődött a régi, de most már újabb és újabb sikertelen kísérletekkel a szabadulást illetőleg. Csökkentenem sikerült: havonta, kéthavonta, néha három-négy hónapos szünetekkel, de végleg nem. Még mindig nem láttam tisztán: most a körülményeket okoltam: társadalmi állásom nem engedi, feleségemet bántja, sokba kerül, stb., stb. Ez volt a második fázis. Jött a háború: a fronton nem volt alkalom, nem is volt tanácsos, de utána ismét minden lehetőség megnyílt. Ekkor meg úgy gondolkoztatok a gonosz: annyi sok szenvedés és nélkülözés ut/m ennyit csak megérdemelsz! Egy-két különösen súlyos eset után gyökeresebb megoldást határoztam el: orvosi segítséget. De kezdettől fogva nem is akartam, hogy sikerüljön, hiszen szenvedélyemet még mindig nem tartottam bűnnek. Nem is sikerült. De azért most már valahogy kezdtem szégyenleni azt, hogy akkor sem tudok úrrá lenni felette, ha akarok. Főleg az bántott, hogy a kezdetének nem tudok gátat vetni s ha már megkezdődött, nem tudom abbahagyni. Ez volt a harmadik fázis. Ä negyedik fázisban a vonat egyre gyorsabban kezdett vágtatni: olyan dolgok adódtak elő, amiktől kijózanodva magam is elszömyedtem. Már nem találtam mentséget a magam számára. Magamban láttam a hibát: nincs akaraterőm, ezen pedig változtatni kell. Igenis: erősen akarni és mindig cáak akarni, akkor sikerülni fog. És megint jött a qsalódás: nem sikerült akarni. Illetve csak akarni sikerült, de megállni és megvalósítani az akaratot, az nem. Régi környezetem már nem volt meg, most már egyedül jártam az útat. Közben akadt mindig valaki, akivel még folytatni lehetett. Józan állapotomban mélységesen megvetettem és elítéltem magamat, igyekeztem még önmagam elől is elbújni, a munkába vetettem magamat, mig újra el nem estem. A legszörnyűbb az volt. hogy inni sem akartain: mindig a legváratlanabb időkben és helyzetekben, szinte megmagyarázhatatlanul kezdődött és nem volt megállás. Közben új remény csillant meg előttem: ríj külföldi gyógyszerről érkeztek hírek. Ezt meg kell szerezni. De valahogy féltem, talán egy újabb csalódástól, vagy talán már azt hittem, hogy minden mindegy: jöjjön, aminek jönnie kell. Végletekig úgysem bírom, az ilyen emberre nincs szükség, csak szomorúság és teher mindenkinek, még önmagának is, jobb is lesz, ha vége lesz. Ez volt az ötödik fázis. Közben egyszer futólag hallottam valamit áz Alkoholistákat Mentő Misszió tevékenységéről, de még a gondolatot is elhárítottam magamtól. És ment Az Iszákos ménfő Misszió alkalmai Az Iszákosmentő Misszió imaközösségi órája minden hétfőn este i/2 7 órakor Bpest, Salétrom-utca 5. szám alatt van. A bibliaóra az iszákosok és családtagjaik részére minden szerdán este 1/2 7 órakor Budapesten. Vörös- marthy-utca 49. I. 21. szám alatt van. Az Iszákosmentő Missziónak vidéken a következő helyeken van imaközösségi csoportja: Szeged, Orosháza, Tiszafüred, Eger, Sopron, Kiskőrös, Makó. Az Iszákosmentő Misszió ezévi evangélizációi: November hónapban: 5—6. Debrecen, 12—13. Miskolc. 19—20. Orosháza, Sárszentmiklós, 26—27. Makó. December hónapban: 3—4. Bakonyszombathely, 10 —11. Győr. • 195Ó. márc. 3—5.-e között evangélizáló konferenciát tart Répcelakon iszákosok é£ hozzátartozóik s a munka iránt érdeklődők részéreminden a régiben egészen ez év szeptember elejéig. A nyomtatott körleveleket, sorsjegy-reklámokat legtöbbször egy futó pillantás után elolvasás nélkül elszoktam dobni. Az Iszákosmentő Misszió fóti konferenciájának körlevelét azonban távollétemben hozta a postás, édesanyám találta meg, hazavitte, majd másnap elhozván a kezembe adta, mondván: nem akartam, hogy a szél elvigye. Rádobtam az íróasztalra elolvasás nélkül, amikor a felírást elolvastam rajta. Azután magamra maradtam, tettem-vettem s egyszerre csak eszembe jutott a körlevél. Ugyan mit akarhatnak, nézzük! Félig elolvastam, azután megint letettem: ez nem nekem való. Félóra múlva, megint eszembe jutott: legalább végi» olvashatnád. Végigolvastam. Egy újabb óra murva pedig megírtam a jelentkezési lapot, hogy részt kívánok venni a konferencián. És egy hét múlva elmentem Fótra, ahol életem legnagyobb, legfelemelőbb élményében volt részem: életem vonata kijutott a sötét, dohos, miazmával telt alagútból a ragyogó, illatos, életet sugárzó világosságra, mert Foton megbizonyosodtam róla, hogy nem minden mindegy, hogy Krisztus számomra is , nyújtja a megváltás és szabadítás kegyelmét, csak el kell Tőle fogadnom. *A legelső felismerésein az volt, hogy az iszákos* ságot mint igen súlyos bűnt kell tekintenem magam- nan. amely feltétlenül a kárhozatba visz. Isten előtt nincs elszigetelt bűn, mert egy bűn magával hozza a többit és aki csak egyet sért is meg á parancsolatok közül, az az összes többit is megrontja. És valóban, amikor elgondoltam ezt, rájöttem, hogy az ivással együtt jár a káromkodás, a paráznaság, a hazugság. az álnokság, a képmutatás és a bűnöknek egész sorozata. Elibém tárult Isten kegyelmi ténye, amelyet Krisztus vére által ajánl mindnyájunknak, akik készek vagyunk lerakni váüainkról bűneink terhét az ö keresztjének lábaihoz és igaz bűnbánattal és bűnvallással járulunk ö elé és befogadjuk öt a mi szívünkbe. Üj hitet, új reményt keltett bennem az ő Ígérete, hogy mindnyájunk számára van kegyelem, csak el kell fogadnunk azt. — De közben nem nyugodott a gonosz sem. mert mindig azt a .gondolatot állította elém, hogy azt kutassam, mivel járulhatok én hozzá, hogyan segíthetem én elő a szabadító kegyelem tényét. Nem tudtam eleinte belenyugodni, hogy nekem nem kell akarnom semmit, nem* tudtam veszteg maradni. Fel kellett ismernem először, hogy mennyire nincs szüksége Istennek az én gvarló erőmre, az én akaratomra. S amikor ezt beláttam, akkor csitult el szívemben a gonosz sugalmazása, akkor nyíltak meg szemeim annak látására, hogv Isten előtt mindenek lehetségesek, de hinni kell Krisztus hatalmában, hogy Ő azt cselekedheti, hogy engem is megszabadítson bűneimtől. És azóta hiszem, hogy Krisztus értem is adta az életét, értem is hordozta a keresztet, kihulló vére engem is megtisztít bűneimtől, ha igaz bűnbánattal járulok az ö keresztjéhez. És nagy tusakodások után megtelt a szívem örömmel, hogy nekem is van Krisztusom, nekem is van Megváltóm, aki csak azt várja tőlem, hogy hívjam. hogy szólítsam őt az én szívembe. És megnyíltak az ajkaim imára, amelyben leborulva, alázattal kértem a jó Istent, bocsássa meg az én bűneimet. egészen tisztítson meg minden én álnokságomtól és vegyen íakozást a szívemben. Azóta békességem van: bizonyosságom van,bogy a Krisztus vefemí van s ha én nem hagyom Öt el. ő is velem marad a világ végezetéig, ö az én életem vonatának a biztos vezetője, aki csak a fényes, napsütötte tájakat ismeri, ha ő reá vetem mindenkor szemeimet, nem fogok újabb sötétségbe, újabb alag- utakba jutni. De * állandóan Reá kell tekintenem, őt ykelí követnem éjjel és nappal, reggel és este az ö parancsolatait kell kérnem és Néki kell szolgálnom. így lett számomra Krisztus valóban Űt, Igazság és Élet. Táczi Szabó Győző Kecskemét. ELŐ VIZ 6
